Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-498
434 Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. hozott kártérítésben elmarasztalható határozatok megtámadása nyomán keletkezett perekről rendelkezik. Ennek következtében méltóztatik látni, hogy ez a törvény a jelen ügyekkel, amelyeket t. képviselőtársam vázolt és érintett, semmi tele összefüggésben nines. Ezekét voltam bátor előadni és tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásulvenni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közélten.) Elnök: Az Interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. (íyörki Imre: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Meglepett engem a/ igazságügy miniszter ár felszólalásának ama része, amelyben azt mondja, bogy tulajdonképpen nem is ismeri ezt az egész ügyet és amennyiben is meri, csak abban a részében ismeri, bogy többízben eljártak nála azért, bogy Darvai János ügyvednek szabadságvesztés büntetésére halasztás adassék azért, mert a folyamatban lévő nagy peifoen a védelmet látja el, és ne akadályoztassék meg a védelem ellátásában. En úgy tudom, és azt hiszem, helyesen vagyok informálva, igen t ; igazságügyminiszter 'úr,' hogy ennek a kérdésnek az igazságügyminiszter úr tudomására hozatala nem ^y. hanem többí/ben is megtörtént, és nem egy ízben voltak fenn nála ebben az Ügyben és mutattak rá arr a> .. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Kérték a halasztást, amit meg is adtam!) Nem a halasztásról van szó, igen t. miniszter úr, hanem arról az anomáliáról, amely ebben az ügyben volt. Nemcsak a halasztás érdekében jártak önnél, t. igazságügyminiszter úr, hanem ennek a törvénytelen álláspontnak tisztázása érdekében is jártak s engem különösen meglep az, bogy az igazságügyminiszter úr egyszerűen arra az álláspontra helyezkedik, bogy nem is Ismeri az egész tényállást, és teljesen mint nóvumot igyekszik feltüntetni ezt az ügyet. Teljesen téves az igazságügyminiszter úrnak az az álláspontja Is, bogy a bűnvádi perrendtartásnak arra a rendelkezésére hivatkozik, hogy az újrnfelvétel tulajdonképpen nem akadálya annak, bogy a büntetés végrehajtása meg ne kezdődjék. Ez természetes, ezt nagyon jól tudom, én is gyakorlóügyvéd vagyok és nagyon jól ismerem a törvénynek ezt a rendelkezését. En tulajdonképpen nem ezt kértem, ezt mint következményét kértein annak az első kérelmemnek, amely arra vonatkozott, hogy az igazságügyminiszter a bűnvádi perrendtartás 448. §-ára való utalással az ügyészség útján gondoskodjék arról, hogy ebben az ügyben az njral'elvételi eljárás hivatalból induljon meg. Az ügyészségnek megvan a joga, BŐI törvény szerint megvan a kötelessége arra, bogy olyan esetben, ba olyan tények jutnak tudomására, amelyek a vádlott pávára szólnak, akkor ezeket érvényesítse; sőt még arról is gondoskodik bűnvádi perrendtartásunk, hogy amennyiben az elítélt védője 1 vagy hozzátartozója nem akarná az újrafelvételi eljárást megindítani, akkor a bírónak külön védőt kell erre a célra kirendelni, annyira fontosnak és annyira szükségesnek tartották az igazság keresését, amikor bűnvádi perrendtartásunkat megalkották, amely igazságkeresés, ágy lát szik, 1931-ben teljesen elsikkadt. (Elénk ellenmondátok a jobboldalon.) Elnök: Ezért az imparlamentáris kifejezésért rendreutasítom. Figyelmeztetem a képelő nrat, bogy a sértésektől tartózkodjék, meri különben kénytelen leszek a képviselő úrral szemben szigorúbban eljárni. Györki Imre: Ezt a rendelkezést méltóztassék alkalmazni, ha ugyan még érvényben van a között a sok törvény között, amelyeket az utóbibi időben hoztak, részben az igazságszolgáltatás leegyszerűsítése érdekében. Ezt még nem sikerült — úgylátszik — felfedezni, mert ennek megváltoztatására semmiféle intézkedés nein történt. Arról is beszélt a mélyen t. miniszter úr, bogy amennyiben bivatalos titok van, ennek felfedése kinek a hatáskörébe tartozik. Mondottam azt, hegy a zárt tárgyalás lehetőséget ad arra, bogy a bíróság a bivatalos titkokat megőrizze. Egyébként a kezem közt van a magy. kir. honvédelmi miniszternek a budapesti kir. büntetőtörvényszékhez eímzett átirata, amely átiratában azt mondja, hogy (ol cassa): «a szóban forgó kérdésnek a polgári büntetőbíróságok előtti tannbizonyítás tárgyává tétele a fennálló hatásköri szabályokkal ellenkezik, mert annak tisztázása, vájjon a honvédigazságszolgáltatásnak valamely ügyben eljárt szervei ebbeli eljárásuk folytán szabálytalanságot követtek-e el, kizárólag az arra hivatott bonvédbatóságnak hatáskörébe és az idevágóan különleges jogszabályokban meghatározott eljárás útjára tartozik». Ezzel szemben van egy másik nyilatkozat a kezem között, ez pedig a budapesti kir. Táblának végzése, amely ezen végzésében azt mondja, hogy igenis a titkos paranccsal szemben a valóság bizonyításának is van helye, mert a valóságnak bizonyítását esak a becsületvédelmi törvény 13., 14. és 15. §-ai, rendelkezései szabják meg. Ugyancsak kitanítja a kir. ítélőtábla a hatóságokat arra is, hogy (olvassa): «ugyancsak a védelemnek a, törvény által biztosított jogi sérelmével történt a. nyngatmagyarországi eseményeket illetőleg ajánlott bizonyítékoknak részbeni korlátozása is, mivel a törvényes batáridőben megjelölt egyéb bizonyítékok, nevezetesen a megjelölt többi iratok esetleg szintén alkalmasak lehetnek a vádlott részéről vitatott valóság bizonyítására». így tehát nyilvánvaló, hogy a kir. ítélőtáblának álláspontja az, hogy a törvény korlátai szerint csak a becsületvédelmi törvénynek 13., 14. és 15. §-ai irányadók, törvénynek idevonatkozó rendelkezései pedig kötelezik a polgári hatóságokat éppen úgy, mint amennyire kötelezik a honvédelmi minisztert is, és a katonai batóságokat is. A honvédelmi miniszter is esküt tett a magyar alkotmányra és amikor esküt tett a magyar alkotmányra, akkor esküt tett arra is, bogy az érvényben lévő törvényeknek betartására felügyel, amikor tehát annak ellenére, bogy az ítélőtábla elrendelte ezeknek' az iratoknak beszerzését és átadását, még sem történt meg ezeknek az iratoknak beszolgáltatása, akkor igenis az egyik hatóság részéről a törvényes állásponton — hogy ne kapjak elnöki rendreutasítást — súlyos sérelem esett, amely súlyos sérelmek reparálása az igazságügyminiszter feladata. Feladatát pedig szerintem abban az ügyben nem tudja máskép megoldani, mint úgy, hogy a bűnvádi perrendtartás 488. §-a alapján hivatalból intézkedik, hogy Darvay dánossal szemben az újrafelvételi eljárás folyamatba tétessék és természetszerűleg ennek logikus következménye az, hogy mindaddig, amíg ez az eljárás le nem folyt;ittátik, a szabadságvesztés-büntetésnek megkezdése ne történjék meg. A választ nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsöbalohlalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni.