Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése 1931 május hó G-án, szerdán. :5í*r> több munkást, szabadságra küldték őket, a munkaidőt redukálták, úgyhogy Magyarország Legnagyobb gépgyárában, a Ganz-gyári vállalatokban ma már komoly munka alig folyik. A munkások Legnagyobb részéi elbocsátották, szabadságolták és ehhez nagy mértékben járul hozzá ;i kereskedelemügyi miniszternek az n politikája, amely telítve van ugyan ígéretek kel, azonban az ígéretekből nagyon keveset visz ál a gyakorlatba. A miniszter úi* figyelmébe kell ajánlanom az ipari ügyeket, mert mint ipari miniszter, ezek az ügyek hozzá tartoznak. Régóta boncolgatom azt, hogy valójában hogyan is állunk az ipar ügyekkel. Egyrészük a népjóléti minisztériumihoz tartozik, más részük a kereskedelemügyi minisztériumhoz. En ott is megsürgettem és itt is kénytelen vagyok 4irííetni a munkáeügyek rendezését. Nem lehet a munkásügyeiket annyira gondozás ni kül hagyni továbbra is, amennyire gondozás nélkül vannak ezidöszerint. A kereskedelemágyú minisztériumnak van leginkább módjában és hatalmában olyan intézkeiílésokot tenni, amely Lntézlkedésekkél gátat lehetne vetni a kapitalizmus túlkapásainak. A kereskedelemügyi minisztérium kezében egy egész sereg rendelkezés van, amellyel meg tudná fékezni a tobzódó kapitalizmust, amely ezt a vészes időt igenis kiihasználja a maga céljainak megvalósítására, amely széltében-hosszában az üzemekben nemcsak egész üzemekre, hanem eyész iparágaikra kiterjedően munkabércsökkenéseket hajt végre. Ezt tétlenül nézi a munkaügyi minisztérium, tétlenül nézi a kereskedelemügyi minisztérium, a [munkássággal »cm törődik senki, és ezekben a. válságos időkben, amikor a munkanélküliség amúgy is kiszolgáltatja őket a kapitalizmusnak, még odaállnak közönyösen a minisztériumok és tétlenül szemlélik a tobzódást, amely az ipari munkáltatók résziről tapasztalható. Szerintem igenis komolyan kellene a minisztériuminak ezekkel a kérdésekkel foglalkoznia, gátal vetnie ezeknek a tobzódásoknak, mert az egész ország közgazdaságára bjat vissza a munkabéreknek a lesüllyesztése, mert fogyasztóképtelenekké válnak a dolgozók is a már régen fogynsztóképtclenrkké vált munkanélküliekkel egyetemben. Hogy ez mit jelent, azt itt a törvényhozás termében kell — azt hiszem — a legkevésbbé magyarázni, mert a törvényhozóknak kell legjobban tisztában lenniük azzal, hogy ha ez a munkáltatói kapzsiság el fogja végezni a maga körforgását, egész közgazdaságunk fogja ennek hátrányait érezni. A miniszter úr figyelmét tel kell hívnom arra is. hogy ha mar semiuii körülmények között nem képes megfelelő mennyiségű munkaalkalmat teremteni a.z országon belül, akkor tessék az országon kívül külkereskedelmi kapcsolni ekat megszerezni, ágy, máart azt egyéb államok teszik. Magyarország sem nézheti tétlenül, hogy a többi ipari állam milyen mohón veti í'a magái az Oroszországból megszerezhető munkaalkalmakra. Ha itt. lehet lóüzleteket kötni Oroszországgal, akkor igenis lehet ipari ügyleteket is kötni. Tudomásom van arról, hogy nem egy igen virágzó \á! lalat éppen azért nem voll képes fenn mara.dni és azért volt kényteleui üzemét megszüntetni, mert, nieyszerzet

I ugyan ilyen külföldi összeköttetéseket, azonban nem kapta meg a szűk es kormánytámogatást és ezért kénytelen volt ezekről az orosz ipari vállalkozásokról lemondani. Legjobb tudomásom szerint ezidöszerint M:i'\lsr.l...i!.\ZI NAPLÓ. XXXV. is egészen nagy üzleteket lehetne kötni villamossági felszerelési cikkekben. Lámpaárukban is igen nagy mennyiségű rendelésekhez lehelne jutni és try éh rendeléseket is Lehetne megszerezni, ha a kormány törődnék azzal, hogy Oroszággal a kereskedelmi kapcsolatot megteremtse. Hl is arra van szükség, amit beláttak más országokban. Németországban, Ausztriában, hogy a kormány álljon oda és bizonyos részt garantáljon azokért a váltókért, amelyé ket Oroszország ad. Amennyiben ez megtörté nik, ez is nagymértékben hozzájárulhatna a munkanélküliségnek csökkentéséhez, mert ezreket és ezreket lehetne munkába állitani, foglalkoztatáshoz juttatni. Fel kell hívnom a miniszter úrnak íigyel inét arra is, hogy akkor, amidőn az egész er száj>- jajszóval van tele, amikor mindenhonnan hangzik az a panasz, hogy nincs munka, akkor igenis ügyelni kell éppen a kereskedelemüli y i miniszternek arra, hogy itthon megfelelő árért és megfelelő minőségben előállítható iparcikkekel ne vásároljanak külföldön. Tudomásomra jutott az, hogy a cukoripar a Legutóbbi időkben és egy, majd későbben benyújtandó cukorrépa javaslat kapcsán igen nagy kedvezményekhez jutott. Felemellék tudniillik a vámot és ennek következtében a cukoripar mentes a külföldi behozataloktól. Idehaza tehát olyan cukorárakat állapíthat meg ez az ipar, amelyekkel a számításait jól megtalál ja. De ugyanakkor, amikor a korihány részéről ilyen messzemenő védelemben részesül a cukoripar, mégis csak elszomorító jelenségek észlelhetők, hogy tudniillik a magyar kormány által kedvezményékben része- iltlt cukoripari munkáltatók cukorgyári be rendezéseiket nem Magyarországon rendelik meg, ahol pedig ezeket kitűnően és megfelelő módon tudják előállítani, hanem származási helyén, Csehországban, holott a magyar cukorgyár] berendezéseket gyártó iparunk olyan el sörangú, hogy annak idején még Angol ország is itl rendelte me«- cukorgyári berendezéseit. meri nemcsak minőségben, hanem árban is elfogadhatónak találta azokat. Van itt egv cukoripari család, a Patzendorfer-család, amely Csehországból származott ide s amelynek Burgenlandban és néhány más helyen vannak cukorgyárai. Bz a esalád élvezi a kormánv által nyújtott előnyöket s ezt azzal bálálja' meg, hogy csehországi összeköttetéseit felhasználja és cukorgyári berendezéseit Csehországban rendeli meg akkor, amikor - amint mondottam — ezeket idehaza is kitűnően és megfelelő módon tudják előállítani s amikor idehaza munkáskezek tízezrei nem jutnak munkához, nem jutnak munkaalkalomhoz. (Kállay Miklós kereskedelemügyi államtitkár: 'Nagyon helyesen teszi a képviselő úr. hogy szóváteszi ezeket!) Nemcsak szóvá kell ezeket tenni, t. államtitkár úr, hanem szükséges, hegy az illetékes minisztériumok, s ebben az esetben a kereskedelemügyi minisztérium, gondoskodjanak arról, hogy ilyesmik ne történhessenek meg. Hisz a behozatali engedély a kereskedelemügyi miniszter úrtól függ s miután neki van módja a behozatali engedélyekel megtagadni, rászoríthatja ezeket a vállalatokat arra, hogy a kormány által nyújtott kedvezmények ellenében idehaza szerezzék be szükségleteiket. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, •kedjék beszédét befejezni. Kabók Lajos: T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy ilyen rövid időt állapítanak meg a ház szabályok és így kénytelen vagyok beszédemet befejezni. Befejezésül ismetelten csak azt hangsúlyozom, hogy a kereskedelemügyi tárca ke56