Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-497
366 Az országgyűlés képviselőházának U97. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. félreteszek. Azt hiszem, igenis jár annyi elismerés a gyalogságnak, hogy egy éivi előnyben részesüljön egész szolgálati ideje alatt. (Fráter Jenő: De miért?) Ezen kár vitatkozni. Azért, mert, mint nagyon helyesen mondotta igen t. képviselőtársam, — nem egészen klasszikus szót taglók használni — jobban kopik az egészsége, mint bárki másé. (Fráter Jenő: Szent Isten! Hát hol kopik jobban*? Bocsánatot kérek, a lovasságnál százezerszeír jobban kopik. — Jánossy Gábor: Egyformán kopik. — Fráter Jenő: A lovasságnál tönkremegy az emberek egészsége. — Kabók Lajos: Ügy látszik, nem érti a tábornok úr! -*• Györki Imre: A miniszter nem érti! — Fráter Jenő: Miniszter úr kérem 35 évig szolgáltam, ezt tudom. (Derültség és zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: (Halljuk! Halljuk!) Legjobb példa igen t. képviselőtársam, aki nem kopott el. (Taps jobbfelől: — Fráter Jenő: Ez véletlen dolog; én biharmegyei ember vagyok. — Éljenzés a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Egyformán kopik mindenki.) T. Ház! A t. képviselő úr kérdést intézett hozzám, hogy vájjon a honvéd lovasság megalapítójának síremlékével hajlandó vagyok-e foglalkozni. Kijelentem itt a Házban, hogy Igen. (Éljenzés jobbfelől.) Tartozom ezzel annak a kegyeletnek, amely minden szervező emberrel, minden férfiúval szemben, aki a hadsereg érdekeit előmozdította, fennáll. (Helyeslés jobbfelől.) Konkrét javaslatot kérek s akkor a pénzügyminiszter úrral egyetértésben fogom ezt a kérdést elintézni. (Fráter Jenő: Akkor el van temetve. — Derültség.) T. Ház! Ezekben voltam bátor a részletekre is megadni válaszomat. A honvédelmi költségvetés tárgyalása mindig bizonyos hangulatban, mindig bizonyos komoly és higgadt atmoszférában folyik le. (Jánossy Gábor: Ez a helyes.) Ezt azzal magyarázom, hogy mindenki ösztönösen érzi, hogy ez a tárca az, amelyhez valamennyien legközelebb állunk, mert bármennyire kicsiny is ez a hadsereg, történelmi jelentőségét mindenki ösztönösen átérzi. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Es mert valamennyien abban a korban éltünk még, amikor egy nagy nemzeti vágy volt, hogy önálló magyar hadsereget szervezzünk és alkossunk, éppen azért bármennyire érezzük is ennek a hadseregnek a csonkaságát, s bármennyire tudjuk, hogy tudatosan el van sorvasztva ennek a hadseregnek fejlődési lehetősége, talán éppen ezért valóban ösztönösen azon munkálkodunk, hogy ez a kicsiny hadsereg az emberileg lehető legtökéletesebb teljesítménnyel gazdagítsa a magyar életet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) E gondolat jegyében kérem a honvédelmi tárca költségvetésének elfogadását. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Miután az előadó úr nem r kíván szólni, szólásjoga többé isenkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e^ a honvédelmi tárca költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nemi [laenl Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik,) Többség. A Máz a honvédelmi tárca költségvetését általánossághan, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a címet felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): 1. cím. Központi igazgatás. — Usetty Béla! Elnök: A képviselő úr ninos jelen, jelentkezése törtöltetik. Ki a következő szónok? Szabó Zoltán jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentein ki. Következik a 2. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 2. címet). — Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Kénytelen vagyok a Ház türelmét néhány percre igénybe venni ennél a címnél, miután a miniszter úr nem adott olyan választ az én felszólalásomra, amely engem megnyugtathatna, illetőleg megnyugtathatná azokat, akiknek megbízásából és érdekében itt ma felszólalok. A miniszter úr kijelentette, hogy a kereskedelmi miniszter úrral egyetértőleg a kisipart juttatja munkához és ebben a tekintetben — monda a miniszter úr — lekiismerete nyugodt, mert a rendelkezésére álló munkamennyiségnek mintegy 50%-át a kisiparosok kapják. Ez valószínűleg mind így van, sőt talán valamivel többet is kaptak, mint 50%-ot, amit mi nem kifogásolunk. Amit mi kifogásolunk és amire nézve a miniszter úr megnyugtató választ nem adott, az a következő: Elsősorban több beadványban, amelyet úgy a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, mint a honvédelmi miniszter úrhoz intéztünk, kértük a miniszter urakat arra, hogy annak a nagyon erősen lábrakapott munkabéruzsorának, amely éppen ennél a honvédségi munkánál nap-nap után előfordul, vessenek gátat. Errenézve a miniszter úr válasza ez volt: «Nekem a munkabérekre ingerenciám nincs, ez a kereskedelemügyi miniszter úr feladata, majd ő kivizsgálja a dolgot és majd ő intézkedik.» Súlyos adatokkal felszerelve bizonyítottuk a kereskedelmügyi miniszter urnak, hogy ezeknél a munkáknál milyen szemérmetlen munkabéruzsora folyik. Rámutattunk arra, hogy például olyan hevederekért, amelyeknek megmunkálási ideje másfél óra, 55 fillért fizetnek a vállalkozók, amelyért pedig igen tisztességesen megfizettetik magukat. Rámutattunk arra, hogy kötőfékekért, amelyek elkészítési ideje gyárakban előállítva, ahol több segítőeszköz áll rendelkezésre, VA óra, fizetnek 1 pengőt, tehát 2 1 /* óráért 1 pengőt. Szügyelőért 1 pengő 25 fillért, pedig ez 3 óra munkaidőbe kerül. Felsőhevederekért — a munka VÁ óra alatt készül el — 36 fillért fizetnek darabonként. Mindezekért a munkákért azok a munkáltatók — mint mondottam már — a honvédséggel igen jól megfizettetik magukat. Itt van — névemlítés nélkül mondom el — egy károlykörúti cég. Ez felajánlott a honvédelmi minisztériumnak olyan munkát, amely neki raktáron volt. Igen egyszerű dolgokat: kocsifelszereléshez, illetőleg vontatáshoz szükséges kötőfékeket, menetkötőfékeket és egyebeket, de olyan áron, amilyen áron azt semmiféle gyár mechanikai r úton előállítani nem tudja. Bz csak úgy lehetséges, hogy ez a cég továbbadta a munkát és házilag készítették el 12—14—15 órai munkaidő alatt, olyan bérekért, amilyen bérek mellett a munkások még a mindennapi kenyerüket sem tudták megkeresni.
