Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-497

540 Az országgyűlés képviselőházának U97. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. megtiszteli őket! És hadd lássák e hősöket úgy a fiatalok, mint az öregek, lássák őket a szegények és a gazdagok, lássák őket a legalacsonyabb állásbeliektől fel a legmagasabbakig, mert ők azok, akik mindig láthatók kell, hogy legyenek, mert példájuk csak így lesz a jövőben követhető. (Sándor Pál: De valláskülönbség nélkül!) Arra is kérem a honvédelmi miniszter urat; eszközölje ki, hogy a főváros a Mária Teréziarend magyar lovagjai számára külön parcellában díszsírhelyeket jelöljön ki és adományozáson. Vannak magyar Mária Terézia-rendes lovagok, akiknek hamvai szétszórtan lekúsznék részben idegen országok, részben hazánk temetőiben. Tudtommal valamennyi magyar katonasírt nyilvántartanak. Van ilyen katonasír a hűvösvölgyi felhagyott temetőben is. Hogy ezeket a sírokat exhumálhassuk és hőseinket egy helyre temethessük, azonkívül fenntartsanak díszsírhelyeket minden Mária Teréziás számára is. T. Ház! Kevés nemzet szerzett magának dicsőséget tiilib vérrel, mint a magyar aeénteet! Sok hősi magyar vér áztatta ezt az ezeréves (magyar földet, amelynek megtartására. _ a második évezred hajnalán maroknyi, kicsiny honvédsereggel ugyanúgy kell majd megindulnunk, m'rnt ahogyan a hét magyar vezér indult meg maroknyi sereggel, kicsiny táborából, ezer évvel ezelőtt, a Latorca vize mellől úgy, hogy megindulásukból — NagyMagyarország lett! Bizton hiszem, hogy majd a mi megindulásunkból is — újra — NagyMagyarország lesz! A honvédelmi miniszter úr irányában tanúsított teljes bizalmamnál fogva tárcája költségvetését elfogadom. (Éljenzés jobbfclől és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Irigylem előttem szólott t. képviselőtársamat, hogy ebben a mai nehéz világban, amelyben milliónyi munkásember van munka nélkül, milliónyi ember nem tudja este, hogy hol hajtsa le fejét éjjeli nyugovóra, aimikor százezerszámra vannak embere«, akik nem ettek még ma és talán nem is esznek se ina, se holnap betévő falatot, akkor a képviselő urnak nincs más gondja, mint az, hogy hová temessék el a Mária Terézia-rend lovagjait. Irigylem a képviseld urat, mert nincs más gondja ebben a nehéz világban, mint, hogy kifogásolja a Magyar Rapszódia című film előadását. A képviselő úr támadja a filmet, a kormány per dig támogatta a filmet: ez a film tudvalevőhg a film-alap százezer pengőjéből készüli és a k M)vi>elö orrnak módja lett volna saját pártjában azokat a kifogásokat felhozni ez ellen a film ellen, amely kifogásokat itt a Képviselőházban felhozott. Még egyszer ismétlem: százezer pengőjébe került a magyar nemzetnek ez a film, amelyet ő kifogásolt. De tiltakoznom kell az ellen a felfogás ellen, amelyet a képviselő úr itt vall, kifogásolja a Magyar Rapszódia előadását, mert látta, ugyanakkor pedig kifogásolja — anélkül, hogy látta volna — a Remarque könyve utam készült világhírt! filmet: a 'Nyugaton a helyzete változatlan >-t és követeli ennek a betiltását. T. képviselőtársam, én ellenkezőleg, ennek ;i filmnek az előadásai követelem, hadd lássa meg a magyar nép. mi az a háború, hadd érezze me« minden magyar állampolgár, hogy mindent el kell követnünk az iránit, hogy soha többé ne legyen háború. Ennek a filmnek előadása ugyanis sokkal szüségesébb, sokkal fontosabb kérdés, mint az, hogy mi történjék a Mária Terézia-rend lovagjaival. T. Képviselőház! Kátérek most már a vitára, amely előttünk lefolyt. Mindenekelőtt meg kívánom állapítani, hogy az egyes szónok urak felszólalása az orosz fegyverkezés kérdésével kapcsolatban eszembe juttatja azt, liogy az elmúlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben Oroszországban megjelent egy újság, a Kuszkij Invalid. Rettenetes mérges cikkeket hozott ez az újság, ezeket a cikkeket átvették az osztrák, magyar és német lapok és ezeknek a cikkeknek nyomán olyan hangulatot teremtettek, amely hangulat hatása alatt lehetővé vált az akkori hadügyminisztereknek a hadügyi költségekre megszámlálhatatlan milliókat kipréselni. Ez akkor volt, amikor a Werndl-puska kikerült a divatból és helyébe a Mannlicherpuska lépett, ez akkor volt, amikor a régi ágyúkat kicserélték az Uchatzius-ágyúkkal, amelyek azután a háború első korszakában levizsgáztak, mégpedig nagyon szomorú eredménnyel, mert igen sok ezer és ezer derék magyar ember pusztulását idézték elő. Ma a hadsereg mechanizálása van a hadügyi diszkussziók előterében. Minden nap olvassuk a hadiszergyártó gyárak és a mögöttük álló bankok által támogatott újságokban, hogy Angliában egy új gépfegyvert találtak fel, hogy Angliában új gyorstüzelőágyút találtak fel, azután meg feltaláltak valami nem tudom micsoda mitrailleuse-t, megint szóval kevés a munka a hadiszergyárakban, verik a reklámdohot, ijesztik a polgárt az orosz veszedelemmel, azért, ihogy kiizzadja a hadsereg mechanizálására szükséges milliókat. En, t. Képviselőház, az orosz veszedelmet illetőleg egyetértek a miniszter úrral. A miniszter úr kijelentette a bizottsági ülésen, — azt hiszem, ez nem hivatalos titok — hogy a szovjet hadsereg támadásra ma még teljesen alkalmatlan. En teljesen megbízom a miniszter úr szaktekintélyében és elfogadom azt a megállapítását, amelyet e tekintetben a bizottságban tett, hogy tudniillik az orosz szovjethadsereg ma támadásra alkalmatlan. De most ettől eltekintve, báró Láng Boldizsár t. képviselőtársam, majd ma Farkas Elemér t. képviselőtársam azt mondták, hogy nekünk katonai téren is fel kell készülnünk az orosz veszedelem ellen, mi ugyan nem akarunk karddal hadakozni, ellene vagyunk az intervenciós politikának, — ezt különben a miniszter úr is kijelentette — de hát az orosz veszedelem itt van éi> nekünk Magyarországnak mégegyszer meg kell mentenünk a nyugati kultúrát. Különösen Farkas Elemér t. képviselőtársam mondotta ezt ma meglehetős drámai pózban és t. képviselőtársaim mind helyeseltek neki. (Farkas Elemér: Nem szoktam drámai pózban beszélni!) En a dolgozó nép nevében a leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy egy fillért is áldozzunk a hadseregre azért, hogy mi megint a nyugati kultúra védőbástyájaként szerepeljünk. Bocsánatot kérek: mi akarjuk megmenteni a nyugati kultúrát, azt a nyugati kultúrát, amely boldog, ha az orosz szovjettel gseftelheti Mi fejlesszük hadseregünket, mi álljunk megint oda, ha eljön az idő már előre rázzuk a szovjet felé az öklünket és a t. nyugati kapitalisták mindannyian vidáman dörzsöljék a markukat! Németország most kapott ;{()() milliós megrendelést, utána szalad Lengyelország, utánuk szalad Csehszlovákia. Franciaország azon nyavalyog, hogy nem kap ezek-