Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-497

^Az országgyűlés képviselőházának U97. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. 341 bői a zsíros falatokból. (Zaj.) Most csinálnak Amerikában óriási reflektort a repülőgépek megtalálására, tehát Amerika gseftel az orosz szovjettel. Bocsánatot kérek, még a mi szövetségesünk is, aki előttünk nagy gráciában van, az olasz állam is a sperriai hajógyárban hadihajókat csináltat az orosz szovjet számára, Oroszország ezeket a hajókat petróleummal és búzával fizeti. Amikor az egész világ kapitalistái egymás sarkát, egymás tyúkszemét tapossák le azért, hogy az orosz üzletből kapjanak valamit, akkor nekünk szegény naiv, álmodozó magyaroknak nincs egyéb gondunk a Képviselőházban arról beszélni, hogy engedjék meg újból felszerelni a mi dicső hadseregünket, mert jön az orosz veszedelem, amely ellen a nyugati kultúrát magyar vérrel meg kell védeni. (Zaj. — Meskó Zoltán: Mi már kipróbáltuk a szovjetet, ők nem!) Mi erre, a nyugati kultúra védelmére éppen eleget ráfizettünk. Az évszázadokon át tartó török háborúk a magyar nemzetet majdnem teljesen kifosztották. Kulturális és gazdasági tekintetben is visszatettek bennünket; Magyarország a Habsburgok családi hitbizománya lett, a Habsburgok kész prédájává váltunk, mert évszázadokon át tetszelegtünk abban a hitben, hogy mi vagyunk a nyugati kultúra, a nyugati civilizáció megmentő!. Nem, t. Képviselőház! Annyira egoistáknak kell lennünk, amennyire azt a helyzet megkívánja. Nem tehetünk mást és nem is akarhatunk mást Európa mai helyzetében, mint megmenteni a magyar kultúrát, a magyar közgazdaságot, a magyar népet a végső pusztulástól. Ez lehet a mi egyetlen feladatunk. (Helyeslés.) Semmi közünk hozzá, hogy Európa mit és hogyan csinál a szovjettel. Ha Oroszország fegyverkezik, fegyverkezzék, ha nem fegyverkezik, ne fegyverkezzék! Nekünk egyhez van közünk, a magyar nép végtelen nyomorúsága hoz, a magyar nép végtelen elmaradottságához. Nekünk egyhez van közünk: ehhez az országhoz, amelyben születtünk, amelyben kultúránk csírázott, ennek megmentéséhez, semmi egyébhez. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Annál furcsább Farkas igen t. képviselőtársam felfogása, mert elismeri, hogy a nyugati hatalmak az orosz szovjettel gseftelnek. Közben elfelejti, hogy a mi t. agrárius uraink is nagyon haragusznak azért, hogy nem jönnek ide az oroszok lovat vásárolni. Pár évvel ezelőtt milyen gyönyörűen felszökött a lovak ára, mert az orosz szovjet kerülő úton ügynökökkel, de mégis eljött és megvett párezer lovat. Bocsánatot kérek, ezek a lóavató bizottságok, az urak, akik a lovat a szovjetnek eladták, egyáltalán semmiféle lelkifurdalást nem éreztek a tekintetben, hogy ezeken a lovakon valamikor kozákok fognak lovagolni. (Györki Imre: Adtak vagy nem adtak? Akkor nem volt bojkott. — Zaj.) T. Képviselőház! Mondom tehát, hagyjuk abba ezt az orosz veszedelemmel való ijesztgetést. Sajnos, a magyar népnek ma nincs pénze a hadsereg meehanizálására, nincs pénze arra, hogy — mint mondottam — mégegyszer a nyugati kultúra védőbástyája legyen. Azzal, hogy itt vagyunk, hogy belső viszonyainkat demokratikus irányban fejlesztjük, hogy kultúránkat istápoljuk, hogy az ipart, kereskedelmet fejlesztjük, sokkal többet teszünk a nyugati kultúrának, mint azzal, ha nyugat felé nézünk és kelet felé rázzuk az öklünket. Abban azonban egyetértek Farkas igen t. képviselőtársammal, hogy a leszerelési konferencián a leghatározottabban és a legenergikusabban kell követelnünk az általános leszerelést. (Szilágyi Lajos: Egyelőre becsapnak bennünket! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas Elemér: Nem volt itt a képviselő úr! Ha bejött volna, hallotta volna!) Teljesen egyetértek a t. képviselő úrral abban, hogy a pillanat egyike a legkoimolyabbakmak, mert tényleg a világbéke fenntartásáról van szó. Egyetértek a képviselő úrral a bib an is, hogy tel jeeen lehetetlen a mai állapotot fenntartani, anuely Iszerint vannak első- és másodrendű' nemzetek. Az elsőrendű nemzetek, akiknek lehet állig felfegyverkeaniök, és másodrangú nemzetek, amelyeket pedig nem engednek fegyverkezni. A következtetések levonásában azonban már nem egyezem meg a képviselő úrral. Mert a képviselő úr és az előttem szóló képviseli ő urak is azt mondták: ha pedig nem szerelnek le, vagy pedig a leszerelés kérld'ését megint belefojtják valamilyen formulába, amely formula a győzőknek a legyőzöttekkel szemben íelőnyt biztosít, akkor mi visszanyerjük önrendelkezési jogunkat és ennek alapján mi is fejlesszük hadseregünket. (Farkas Elemér: Csak & védelem határáig!) Az én álláspontom az: éppen nekünk, magyaroknak, akiknek óriási költséget okoz a mai .hadsereg fenntartása is

v a legenergikusabban, a leghatározottabban és a legbátrabban kell minden fórumnál követelni, a teljes és maradéktalan leszerelést. S ha eljön a leszerelési konferencia ideje, meg vagyok arról győződve — és nem merném hinni, hogy másképpen fog történni — hogy a magyar delegátusok ott a legerőteljesebben fogják álláspontjukat ebben a kérdésben kifejezésre juttatni. Köbén a kérdésben a közelmúltban két igen tekintélyes é« igen befolyásos nemlzet,közi fórttm nyilváiinilt meg. A Nemzetköizi Szakszervezeti Szövetség 1931 niájns t-e alkalmával kiáltványt bocsátott ki, amely kiált ványbain azt mondja (olvassa): »A pillanat egyik legnagyobb és legkomolyabb feladata kétségkívül a világbéke fenntartása,. Mint a többi területen és talán még inkább, mint a többi területen, f©#ontosságú minden titkos niesterkedésnek véget vetni és megszüntetni az ellentétet a kívánságok és a tényleges helyzet, az átvett kötelezettségek és az elért eredmény között. A Népszövetség tagállamai ünnepélyesen elismerték a békeszerződésben foglalt alapelvet, hogy a. 'béke fenntartása megköveteli a nemzetek fegyverkezésének csökkentését, de 10 év óta semmi döntő lépés ezen a téren nem történt. Most végre kedvezőbb kilátások vannak — mondja a kiáltvány — »az 1932 február ihavára kitűzött általános nemzetközi leszerelési értekezletre.« Felszólítja végül a világ szervezkedett munkásait, •hogy ia magnk jbntáskörében kövessenek el mindent az iránt, hogy a teljes, egyenlő, nemzetközi, maradéktalan leszerelés valósággá váljék. Megnyilatkozott a Nemzetközi Szocialista Politikai Iroda is. Ez is kinyilvánítja álláspontját és követeli a teljes és maradéktalan Leszerelést és mindazokat a delegátusokat, akik a szociáldemokratapárthoz tartoznak és résztvesznek ezen a konferencián, elvileg és erkölcsileg kötelezi arra, hogy a maradéktalan, egyenlő és igazságos leszerelés mellett foglaljanak állást. De ha e nemzetközi fórumok határozatai nem volnának elegendők, bátor vagyok a t. Ház figyelmét felhívni arra, hogy házhatározat is van erre: 1926-ban ez a Képviselőház ki49'