Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-496
322 Az országgyűlés képviselőházának ban különösen nagy szükség van a küzdelemre a trachomával szemben. A nemi betegségek kormánybiztossága megszüntettetett, mert külön szükség kormánybiztosságra nincsen, de azért teljes mértékben és tökéletesen látjuk el ezt a feladatot és megvannak a szükséges közegek arra nézve, hogy ez a feladat teljesen és tökéletesen elláttassék. A tisztviselők biztosító intézete most sokkal liberálisabban kezeli ügyeit, mint annakelőtte és ebben a tekintetben nem takarékoskodunk az újabb időben, úgyhogy panasz ez ellen semmiképpen nincs. Szilágyi Lajos t. képviselőtársam említette ^azokat a tartozásokat, amelyekkel a minisztérium a kórházaknak tartozik. Ezeknek a tartozásoknak kiegyenlítését én nagyon szorgalmazom. Ismételve és ismételve tárgyaltam a Eénzügyminiszter úrral ebben a kérdésben. Izek a tartozások kontrollálva vannak és kontrollálva lesznek folyton, megfelelő időben, és miután csak később jutottak kontroll alá, innen van a magyarázata annak, hogy rögtön nem lehetett ezeket a tartozásokat ki is fizetni. De a pénzügyminiszter úr is azon a nézeten van, hogy amint csak alkalom nyílik és alkalom adatik, ezeket a kórházi tartozásokat kifizessük. Szilágyi Lajos t. képviselőtársam felsorolt eseteket, hogy csökkentették a hadirokkantak rokkantsági százalékát, illetve azt az összeget, amely nekik jár. Sajnálom, hogy a t. képviselő úr most nincs itt, mert elsősorban azt szerettem volna kérdezni, hogy mely időtájban történt ez. Ettől rendkívül sok függ, mert én azt hászem, hogy az utóbbi időben ilyesmi nem történt meg. Ha valakinek írásai nincsenek, az nem ok arra, hogy elüttessék attól, ha egyébként jogos és igazságos a követelése, hogy hadirokkantilletményét megkapja. Ha megfelelő tanuk igazolják jogait, akkor rendesen tekintetbe szoktuk ezt venni és megadjuk az illetményt. (Helyeslés.) Lukács György t. képviselőtársunk, aki rendkívül sokat fáradozik a tuberkulózis elleni nagy küzdelemben, aki már évtizedek óta nagyon sokat tesz ebben az ügyben és akinek roppant nagy érdemei vannak a nemzettel szemben, látja, hogy az utóbbi időben a tuberkulózis elleni védekezésünk mégis csak eléggé sikeres volt és hogy a minisztériumban az államtitkár úr, aki az ügyek élén áll, mindent elkövet ebben a tekintetben, mindent szemmel tart és az utóbbi időben csakugyan tetemes javulást lehet látni a tuberkulózissal szemben való nagy küzdelemben. A dispanzerekre vonatkozóan azt kell mondanom, hogy először is azon vagyok, hogy topográfiailag is igazságosan és méltányosan osztassanak fel ezek a diszpanzerek az ország különböző vidékein, de azonkívül azt is kell kérnem^ hogy az illető helyeken, ahol ilyeneket felállítunk, jóakaratot és jóindulatot tapasztaljunk és az illető kommunitások is legyenek hajlandók legalább valamivel ezekhez hozzájárulni. Mert én nem vagyok hajlandó teljesen egyedül mindent önmagam az állam nevében végezni ezen a téren, ha azt látom, hogy az illető kommunitások, jóllehet megtehetnék, hogy segítsenek, egyáltalában semmit sem tesznek. (Ügy van! a jobboldalon.) Ami a Társadalombiztosító Intézetnek és általában ennek a nagy biztosítási ügynek decentralizációját illeti, ezzel a kérdéssel foglalkozom; valahányszor azonban ezen a téren az érdekelteknél próbálkozom, különösen a 6. ülése 1931 május 1-én, pénteken. munkásosztálynál, mindig azt láttam, hogy a munkásosztály elég mereven állást foglal ezzel a decentralizációval szemben. Látom azonban mind Ausztriában, mind Németországban, hogy a decentralizációval sok mindenféle előny jár és mindig azon az állásponton maradok, hogyha lehet, a decentralizáció kérdésével foglalkozni kell. (Helyeslés a jobboldalon.) Krisztián t. képviselőtársam a községek és falvak hozzájárulását emlegette a betegápolási alaphoz és azt mondotta, hogy fizetik a községek és városok ezt a 'hozzájárulást és ezzel szemben nem kapnak semmit sem. Ez teljes félreértés, mert az egész összeg, amelyet fizetnek, erre a célra fordíttatik és senki más nem részesül ebben, mint éppen a legszegényebb lakosság és a legszegényebb rétegek, hiszen ezeket ennek az alapnak terhére gyógykezelik. Félreértés tehát, hogy a falvak nem kapnak semmit ezért a hozzájárulásért. Krisztián képviselőtársam eseteket hozott fel, de nem említett neveket, amely esetek eléggé nem jó színben tüntetik fel az illető orvosokat és orvostudósokat. Alig vagyok képes elhinni, hogy a dolgok ilyenképpen megtörténtek, mint ahogy itt előadta őket. T. képviselőtársam tud ilyen eseteket, pláne ismételve hozott fel eseteket, hogy egyesek 400—800 és 1600 pengőt kértek az operálásért és azt mondották, hogy a szerint operálnak, amenynyit a beteg fizetni fog, stb. Ezt teljesen kizártnak és lehetetlennek tartom. (Ügy van! a jobboldalon.) Az orvosig kar lelkiismeretességével, az orvosi reputációval, az orvosi úri érzéssel, az orvosi nemes gondolkozással ez egyáltalában nem ifér össze, de az orvosi esküvel sem fér össze semmiképpen sem. Ilyen orvosokat nem ismerek és ha ilyen orvosok, orvostanárok és orvossegédek volnának, szeretnék velük megismerkedni és ha a kórházaknál vannak, szeretném látni ezeket az urakat. Nagyon kérném Krisztián t. képviselőtársamat, — mert Krisztián t. képviselőtársam amiatt, (hogy itt közbeszóltak és nem voltak hajlandók az ő adatait rögtön teljesen elfogadni, sértve érezte magát és sértődött hangon folytatta tovább beszédét — hogyha Krisztián t. képviselőtársam tudja ezeket az eseteket és tudomásomra fogja hozni, akkor én nagyon természetesen el fogok járni. De Krisztián t. képviselőtársam itt bent mondja ezeket s én félek, hogyha esetleg ezeket az eseteket népgyűléseken, és a közönség előtt hozza fel, ennek sokkalta rombolóbb hatása lenne. (Ügy van! Üqy van!) ö tudja azt, hogy én felettes hatósága vagyok a kórházaknak és^ a kórházak becsületére, tisztességére és rendjére teljesen és tökéletesen ügyelek, nagyon természetes tehát, hogy minden egyes esetben el fogok járni. Nagyon kérem őt, méltóztassék hozzám fordulni és méltóztassék az eseteket nekem átadni, de sem a parlamentben, sem a parlamenten kívül nevek megnevezése nélkül ne méltóztassék ezeket előhozni. (Helyeslés.) Szabó István képviselőtársaim a kórházak államosítását kérte. A kórhazak legnagyobb íi's/.c államosítva van! A kórházakban, amenynyiben államosítva vannak, vagy pedig a megyék tartják fenn őket és itt abszolúte semmi különbség nincs abban, hogy miképpen bánnak a betegekkel. Teljesen egyformán bánnak velük, akár megyei, akár városi, akár állami a kórház; a betegeknek ebből semminemű bajuk nincs. Azt méltóztatott mondani, hogy a közsé-