Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-496

Az országgyűlés képviselőházának 496. ütése 1931 május l-én, pénteken. 323 gekben kevés az orvos. Én csak azt látom a községi orvosoknál, hogy nagyon nehezen tudnak megélni. Az újabb időkben sok mindenféle kísérlet történt ezek helyzetének javítására és a minisztérium azon volt, hogy a szükséges orvosi lakások építésével segítségükre legyen és mindent elkövessen éhben a tekintetben. Azt látjuk azonban, hogy ezek az orvosok nagyon nehezen küzdenek az élettel, különösen, akiknek esetleg családjuk van és gyermekeik vámnak, azok semmiképpen sem tudják gyermekeiket neveltetni, mert nem akarja senki fizetni ezeket az orvosokat. Moser t. képviselőtársam a kisvárdai kórházat említette. Én természetesen azon leszek — mint a múltkor is nyilatkoztam erről — hogy ez rendbejöjjön. Ez a kisvárdai kórház bizony nagyon gyenge állapotban van és nagyomi szegényes kórház. Egyike azoknak a kórházaknak, amelyek még a régebbi időre emlékeztetnek, olyan kórház, ahol iism jó betegnek lenni, mlert az egész környezet arra figyelimezteti az embert, hogy a beteg .. sorsa roppant mostoha sors és roppant nehéz. Én természeteseu jobban szerettem volna, ha ezt a kórházat átváltoztathattam volna járási szegényházzá, be kell azonban látni, hogy az ottani viszonyok között feltétlenül f szükség van kórházra is. Ez az az eset például, amelyet tegnan is említettem, hogy vannak nagy vidékek, ahol a megfelelő kórházak ieljes«»n hiányoznak. {Ügy van!) Ezek feladatok, amelyek még itt vannak, amelyek előttünk állanak és amelyeket feltétlenül kötelességünk megoldani, akármilyen nehéz és bajos is a megoldás. Amit pedig az ivóvízre vonatkozólag em>lített, az egyenesen ijesztő dolog, hogy Tiszakanyarban, Újkenézben a Tisza vizét isszák állanldóaini és egészen világos, hogy télen-nyáron ez a betegségek legfőbb kútforrása. Kiskos t. képviselőtársam említette a póthitelt. Míg a hitelt meg nem szavazták, addig póthitelről alig lehet szó. ö már most szeretné a póthitelt, ennek a póthitelnek a megkapása azonban, amennyire én a pénzügyminiszter úr állhatatos jellemét ismerem, nagyon nehezen megy. (Derültség.) Simon t. képviselőtársam méltóztatott kissé messzemenmi a kívánságokban, f mert hiszen mint imindenütt, különösen ennél a rovatnál, a hadikárosultak címén, majdnem azt méltóztatnak kívánni, hogy mindenki az államból éljen és az állam által tartassék el. Ezek szörnyű tan tételek Ezek a tantételek, modern és ultramodern fantételek. — nem mondom énpen Simon András t. képviselő úr jelenlegi felszólalásán, hanem azt, ami általában a parlamentekben elő szokott fordulni — amelyből azt látjuk, hoery az emberek könnyű szerrel kívánnak rendkívül sokat az államtól. Az állam azonban egyáltalán nem vállalhat mindent s azzal nekünk feltétlenül tisztában kell lennünk, ihogy az állam nem köteles, de téliesen képtelen is addig elmenni, hogy minden feladatot, amely a láthatáron mutatkozik, meg tudjon oldani. Ha én a hadikárosultakat, ezt a jogcímet veszem, bizony ezen a jogcímen Magyarországon minden ember kívánhat az államtól mindenfélét. (Ügy van! Ügy van!) De méltóztassanak ezt a legegyenesebb viszonyiba hozni az adózással és az adózás terhével, hiszen én nagyon jól tudom, hogyha t. képviselőtársaim a választópolgárokkal szemben állanak, akkor bizonyos engedékenység

# és lágyszívűség vesz erőt rajtuk, nem mondják meg azonban a dolognak a másik részét. Mert ha mindjárt megmondanák a választópolgároknak, hogy ezeket az adókból kell megfizetni s hogy az adókat kell majd tetemesen emelni, akkor azt gondolom, a választópolgárok ilyenkor mégis gondolkozóba esnének. így állunk mi ezzel a tétellel, a hadikárosultak tételével is, mert ismétlem, alig fog akadni Magyarországon ember, aki ne volna ez alá a tétel alá vonható, ha én ezt mint kategóriát, mint jogcímet állítanám fel. Ami Reischl Richárd t. képviselőtársam kérését illeti, hogy én az országutakat olajozzam, ez engem egy kissé kétségbe ejt; ímert beszéltek azelőtt Magyarországon olajcseppekről, de most már olajhordóról lenne szó és aligha lennénk képesek arra, akár én, akár pedig a kereskedelemügyi miniszter úr, hogy az országutakat száz és száz kilométereken át olajoztassuk. Egyet azonban ígérhetek, azt tudniillik hogy oda fogok hatni, hogy úgy mint a külföldön, &

f községek belterületén megtiltassék az autók részére a sebes hajtás, mert ez elsősorban kívánatos, méltányos és igazságos dolog. (Ügy van! Ügy van!) Szabóky Jenő t. képviselőtársam a kalocsai kórházat említette, örülök, hogy itt ismét a pénzügyminiszter úrra hivatkozhatom, aki szintén azon az állásponton van, hogy azokat a kórházakat, amelyek már huzamosabb ideje befejezés előtt állanak, elsősorban kell elővenni és építésüket befejezni. A nem állami kórházak karbahelyezésére 100.000 pengő van preliminálva. Hangsúlyoznom kell, hogy ez a 100.000 pengő nem új építkezésekre van^ felvéve, hanem csupán karbahelyezésre például fehérnemű berendezésre stb. vonatkozik. Ezek után tisztelettel kérem, méltóztassanak ezt a címet elfogadni. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, meltóztatnak-e a 2. címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 2. címet elfogadta. Következik a 3. cím. Kérem annak felolvasását. Fitz Arthur jegvző (olvassa a 3. címet.) F. Szabó Géza! . .,?;..S^

bó Géza: T- Ház! Erd

ekes gyakorlat iejlodott ki most a részletes tárgyalások során, mert az első címnél, a központi igazgatásnál rendszerint egy második általános vita indul meg es mindenki elmondja a maga észrevételeit; úgyhogy, aki nagy szerényen a 3. címhez iratkozik fel, az bizony már alighogy éppen nem fogy ki az időből. Mélyen t. Képviselőház! Egyetlenegy kérdésre akarok csak kiterjeszkedni, előzőleg azonban megjegyzem, hogy nagyon örvendek annak, hogy a íhadirokkantkérdéssel ilyen behatóan foglalkozott a t. Ház és amikor ezekhez a tárgyilagos, okos, helyes, indokolt felszólalásokhoz a magam részéről is szívből, lélekből hozzájárulok, ezeket a felszólalásokat csak még azzal az egy momentummal vagyok bátor kiegészíteni, hogy biztos tudomásom szerint ezelőtt körűibe lül két évvel foganatosított felülvizsgálat során sok helyen igazságtalanság történt és pedig azért, mert központi utasítás szerint minden rokkant százalékfokát 25%-kai le kellett szállítani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mivel ezt már a pénzügyi bizottságban is voltam bátor hangsúlyozni, most újólag az igen t. népjóléti miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom s azzal egészítem ki: méltóztassék ragaszkodni ahhoz, ihogyha ezek a megállapítások újabb fe-