Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-496

6. ülése 19 31 május 1-én, pénteken. 306 Az országgyűlés képviselőházának U Az Állami Művégtag gyárról is hallottunk a túloldalról panaszokat. En tapasztaltam, hogyha odamentem valamelyik rokkant ügyében, adtak neki új műlábát és az a rokkant teljesen ingyen megkapva az új műlábát, tovább tudott dolgozni. Röviden csak ennyit akartam mondani. Mi nem azt tapasztaljuk, mintha a kormány és ;i népjóléti minisztérium semmi 1 sem tett volna. Igenis tett. ha csak olajcsepp alakjában is, de mégis segítette, nyugtatta a magyar népet, ezért a fejezetet elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Barthos Andor. Barthos Andor: T. Ház! A tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmával én is szóbahoztam azt a kérdést, amelyről előttem szólott t. képviselőtársam is megemlékezett, t. i. a községeknek egészséges vízzel, kutakkal való ellátása kérdését és örömmel látom, hogy a t. népjóléti miniszter úr 500.000 pengőt vett fel erre a célra. A magam részéről is tudom azt, hogy az adózók terhei túlsúlyosak, s azért természetesen néni lehet ebben a tekintetben nagyobb igényekkel fellépni, tehát ezt is köszönettel vesszük és szavazzuk meg, remélve azt, hogy jobb idők fognak virradni meggyötört hazánkra és akkor e tekintetben még további igényeket is módunkban lesz kielégíteni. Ugyancsak tavaly a népjóléti tárca költségvetésének vitája alkalmával bátor voltam szóbahozni a mátészalkai kökórház ügyét is. Ez az ügy, hogy úgy mondjam, Szatmár-UgocsaHereg, három sajnos, csonka vármegye közönségének ügye, nemcsupán Mátészalkáé, nemcsupán a mátészalkai választókerületé, amelyet szerencsém van ebben a Házban képviselni. Annakidején a vármegye közönségének áldozatkészségéből sikerült ezt a kórházat létesíteni és boldogemlékezetű Vass József miniszternek mindnyájan hálásak vagyunk azért, hogy tárcája terhére vállalta a kórház költségeinek második felét. A hatósági közegek azonban építés közben olyan igényeket támasztottak, hogy az eredetileg számításba vett összegek nem voltak elegendők és ma ott áll az épület teljesen készen az utolsó kulcsig, azonban éppen a hatósági követelményeknél fogva a berendezésre szánt összegeket is felhasználták és így a berendezésre semmiféle fedezet nincsen. Tegnap az igen t. miniszter úr nagy örömünkre azt méltóztatott mondani, amidőn a kórházakról és általában az egészségügyi intézményekről méltóztatott szólni, hogy érzi azt, hogy nagynevű elődjétől tartozásokat vett át. Ezt annál nagyobb örömmel hallottam, mert ebből a három csonka vármegye közönsége reményt meríthet arra, hogy a tartozások közé besorozni méltóztatik a t. miniszter úrnak a mátészalkai kórház berendezése ügyét is. Nekem az volna a tiszteletteljes kérésem, hogy azt a jóindulatot, amelyet tavalyi felszólalásom után a miniszter úr nagynevű, boldogemlékezet ÍJ hivatali elődje mutatott, megtartani méltóztassék, hiszen elődje úgyszólván biztató választ adott erre a kérésemre. Kérem tehát, méltóztassék valahogyan módját ejteni, hogy vagy kölcsön alakjában, vagy segély útján segítse hozzá Szatmár-Ugocsa-Bereg várme gyét, hogy ez az — ismétlem — már teljesen készen álló kórházi épület berendezésével együtt átadható legyen áldásos hivatásának. Egyébiránt a címet az igen t. miniszter úr iránt érzett feltétlen bizalom álapján is elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Feliratkozva nincs senki. Kíván valaki szólani a képviselő urak közül? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólani. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Képviselőház! Mindenekelőtt méltóztassék megengedni, hogy Bródy Ernő t. képviselőtársamnak felszólalására a boltbérek emelkedésére vonatkozólag kijelentsem, hogy csakugyan látom, hogy nagyon súlyos a helyzet ma a boltbérek tekintetében. Látom, hogy a kereskedőket nagyon sújtja a gazdasági helyzet és ezzel szemben a háziurak akárhányszor megteszik azt, hogy még mindig emelik a boltbéreket. Ez a kereskedőre nézve rendkívül súlyos, mert hiszen ő hozzá van kötve ahhoz a helyhez, ahol az üzlete van (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) és ha helyét megváltoztatja, kockáztatja régi hírnevét, és azt az összeköttetést, (Szilágyi Lajos: Vevőkörét!), amellyel eddig rendelkezett. Szomorúan látom, hogy ez így van, és azért azt a javaslatot, amelyet a t. képviselőtársam tett, hogy béregyeztető bizottságot, illetőleg bíróságot létesítsek, elfogadom és ebben a tekintetben el fogok járni. (Helyeslés.) Ami a most kiadott lakásrendeletet illeti, abban a kihelyezésre nézve a legszigorúbb és a legpontosabb intézkedések vannak. Az erre vonatkozó intézkedéseket ismételve magam vizsgáltam át és ismételve visszaadtam a bizottságnak. Ha valaki vissza akarna élni ezzel, 15 napi elzárás következik belőle. (Helyeslés.) Nem vagyok hajlandó semmiképpen eltűrni, hogy ezen a téren egyáltalában valaki visszaéljen. Ami pedig a bérhátralékot illeti, ha valaki lakbérét nem tudja kifizetni, különösen ha a havi részletekben fizetők közül valaki hátralékban van, a hátralék kamatát fél százalékkal számíttatom, ami összesen 6% egy esztendőre s a jelenlegi körülmények között a legolcsóbb pénz. Ami az Anyagraktár kérdését illeti, a pénzügyminisztériummal és a pénzügyminiszter úrral magával direkte összeköttetésben vagyok és meg fogom oldani a kérdést úgy, hogy t. képviselőtársam teljesen meg lesz elégedve. ( lírljjcslrs bal felől.) Egyet azonban mindenesetre fenn^ akarok tartani: a szegényebb néposztály számára a fővárosban felállított téli étkeztetőket. Aránylag nem sok ilyen étkeztető van a. fővárosban, de ezekre az étkeztetőkre rendkívül nagy szükség van, mert a szegényebb emberek, szegényebb hivatalnokok rendkívül mértékben rá vannak utalva. Szilágyi t. képviselőtársam felszólalására legyen szabad megjegyeznem, hogy a magánalkalmazottak jogviszonyairól szóló törvényjavaslat készen van. Igaz, hogy ez némi teherrel fog járni a munkaadókra nézve, én azon ban azt látom, hogy feltétlenül szükség van arra, hogy az egész dolog mielőbb tető alá kerüljön. A szervezkedési szabadságot illetőleg pedig megjegyzem, hogy ez annyira intelligens osztály, hogy senki sem állhat annak útjába, hogy .szabadon szervezkedjék. Abban az egyben (alán nincs is igaza t. képviselőtársamnak, ha azt gondolja, hogy ennek az osztálynak soraiban talán a szociáldemokraták többségben vannak. Aligha van igaza, mert itt nincsenek