Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-496

Az országgyűlés képviselőházának 4.96. ülése 1931 május 1-én, pénteken. 307 a szociáldemokraták a szervezkedés terén előnyben. A Ganz-gyári elbocsátásokra vonatkozóan a kérdés természetesen sokkal nehezebb. Ebbe a kérdésbe legfeljebb csak közvetítés útján lehet befolyni, {Szilágyi Lajos: Azt kértem!) másként nem tudok befolyást gyakorolni. Ami pedig magát a közvetítést illeti, éppen úgy, mint a pécsvidéki szénbányákra vonatkozóan, rögtön a felszólalás után megragadtam a közvetítést, természetesen ebben az esetben is hajlandó vagyok a közvetítést magamra vállalni. Ujirász községnek ügyében van bizonyos különös vonatkozás, tudniillik én i.s földesúr vagyok a többi közt abban a községben. Mini ember, aki teljesen ismerem ezeket az állapotokat, biztosíthatom t. képviselőtársamat, hogy a nagyváradi káptalan rendkívüli áldozatokkal létesítette ezt a telepes községet. (Szilágyi Lajos: Ez tényleg úgy is van!) Úgyszólván semmit sem kapott érte és úgyszólván semmit sem fizetnek érte, a legnagyobbrészt most is esztendők óta tartoznak / a bérekkel. Es méltóztassék megnézni magát a községet. A község elsőrangúan van berendezve, gyönyörű temploma, két kitűnő emeletes iskolája van stb. Mindezt azért létesítette a nagyváradi kapta lan, mert legelsősorban példát akart adni ebben a tekintetben. (Éljenzés.) Ami a kérdés anyagi részét illeti, a nagyváradi káptalan valóban nagyon rosszul járt ezzel. De amennyiben azt méltóztatik mondani, hogy szükséges lenne, hogy a nagyváradi káptalan az ő földjein, amennyire csak lehetséges, ezeket a embereket foglalkoztassa, (Szilágyi Lajos: Egyenlő munkabérek mellett ne az idegenekeit!) akkor azt mondom, hogy ennek soha semmi sem állott útjában, ennek soha semmi akadálya nem volt. Sőt két évvel ezelőtt nagyszerű faiskolát létesítettek ott és ebben a faiskolában rendkívül sok munkaalkalom van. Különben is az egész kérdést tovább is figyelemmel akarom kísérni. A hadikölcsönvalorizáció kérdése nagyon nehéz kérdés, amelyre egymagam nem adhatom meg a választ, csak a pénzügyminiszter úrral együtt. Ami Hegymegi Kiss Pál képviselőtársam felszólalását illeti a luxuriózus közmunkákra vonatkozóan, nagyon természetes, hogy ellene voltam minden luxuriózus közmunkának és az én tárcámban, ahol most újabban egymillió pengő költséggel újabb munkák vannak, semmi luxuriózus munka

< nem található. Itt van a társadalmi jótékony egyesületek ellenőrzése. Magam, mint ennek a tárcának az előadója, állandóan, folyton figyelmeztettem a népjóléti kormányt, vigyázzon, mert ebben a tekintetben sok visszaélésre van alkalom. A magam részére kötelezőnek ismerem el, hogy minél szigorúbban és minél jobban ellenőrizzem ezeket a jótékonysági egyesületeket, hogy ott visszaélések ne legyenek. Eri t. képviselőtársam az ápolási díjakról tett említést. Tény, hogy az ápolási díjakat átalányozni kellett, mert különben a népjóléti kormány még nagyobb adósságokba keveredett volna, mint amilyenekbe keveredett.^ Ami illeti a szegényügy rendezését Budapesten, úgy vagyok értesülve, hogy'a szegények, akik Budapest utcáin vannak, sokszor nem budapestiek, hanem budapestvidékiek. Méltóztatott hivatkozni különösen Rómára és Nápolyra. hogy ott nincsenek az utcákon kéregetők. Ott sokszor külön ipar volt ez a foglalkozás, nagy tradícióval rendelkezik és visszamegy hosszú évtizedekre, sőt századokra, amidőn ez az osztály ott nagy szerepet vitt és akárhányszor történelmi napokban fellépett és külön szerepet játszott. Lehet, hogy a mostani olasz kormány ebben a tekintetben szigorúbban lépett fel, ennek az újabb lépésnek azonban nem tudom a pszichológiai hatását. Ami a lakbérrendezést illeti, ez megint olyan ügy, amelyben én egymagam nem intézkedhetem, hanem feltétlenül szükséges, hogy érintkezésben legyek a pénzügyminiszter úrral. Lázár t. képviselőtársam a szabad orvosválasztást említette. Amennyiben ezt úgy érti, hogy esetleg készpénzben téríttessék meg az, amit ezen a címen kell fizetni a Társadalombiztosítónak, ez olyan út, amely járható és amelyről esetleg lehet beszélni. Tóth Pál t. képviselőtársam a tiszántúli tanyavilág rendkívül nehéz egészségügyi viszonyait említette. Természetesen a tanyáknak megvan a maguk külön világa minden tekintetben és a tanyavilág kérdéseit roppant nehéz megoldani. Ami azt illeti, hogy a kórházi költségek ne tegyék tönkre a szegény embereket, különösen abban az esetben, ha például a családban elme beteg van. az új törvénytervezetben, amely — mondom ~ készen van s^ csak az illetékes minisztériumokkal való tárgyalásra vár, erre nézve én rendelkezem s el akarom kerülni, hogy ilyen szerencsétlenségek érhessék a szegény és a legszegényebb embereket. (Helyeslés.) Krisztián t. képviselőtársam a trachoma terjedését említette. Mi mindenütt a legnagyobb szigorúsággal ellenőrizzük a ragályos betegségeket és ierinészetesen az ő vidékével külön is fogunk foglalkozni. Arról, hogy Heves megyében nagyobb mértékben inficiált vidékek volnának, nem volt tudomásom; most tudomásul veszem. Ami a földmunkások egészségügyi követelményeit illeti, nagyon jól tudom, hogy különösem a summás munkások egészségügyével nagyon keveset törődnek Magyarországon. Ezt így hagyni nem lehet, hanem feltétlenül meg kell javítani. * Azt is tudom, 4*ogy a Társadalombiztosító Intézetnek vidéken sokkal kellemetlenebb a hatása, és kellemetlenebb minden, ami vele összefügg, mint itt a fővárosban. Ezt elsősorban természetesen a gyakorlat hiánya okozza. Ha egy új biztosítási ág életbelép, bizony hosszú idő kell, míg a gyakorlat lesimít mindent, ami visszaélés, ami rossz és ami lehetetlenség benne. Méltóztassanak nézni a mostani. francia munkásbiztosítási társaságokat és állami betegbiztosítótársaságokat. Rendkívül sok panasz van ott azért, mert ezek csak mostanában, nagyon későn kezdték meg működésüket. Nálunk is a vidéken valóban nagyon sok a panasz, s e tekintetben nagyon nagy az egyenlőtlenség a főváros, a főváros környéke és a messzevidék között. Sokkal több az, amit nekik adni kell, mint amit kapnak. En azonban úgy gondolom, hogy ezek csak időleges panaszok, amelyek az életben feltétlenül ki fognak egyenlítődni. Jókay-Ihász képviselőtársamnak arra vonatkozólag, hogy redukáltatott a karitatív hadikölcsönsegély az utóbbi időben, azt mondhatom., hogy ez onnan van, mert roppantul megszaporodott azoknak a száma, akik ezen a címen jelentkeztek. Hogy azok az emberek, akik csekélyebb összeget jegyeztek, nincsenek benne a rendeletek intézkedéseiben, ezt én nem tar-