Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-496

302 Az országgyűlés képviselőházának 496. ülése 1931 május 1-én, péntekért. — úgy tudom — a tegnapi nap folyamán Farkas Tibor képviselőtársam felszólalására azt mondotta, hogy a konzekvenciák levonása most folyik a pénzügyminisztériumban. Miniszter úr, a konzekvenciákat csak úgy lehet levonni, ha kihallgatják azokat a terhelő tanukat is, akik a Segner-féle kihallgatások alkalmával elmondották, mi történt a népjóléti minisztériumban, ha kihallgatják azokat a tanukat is, mint például Tarsoly főigazgató urat, aki Angyal Kálmán miniszteri tanácsos úrral történt szembesítése alkalmával Segner számszéki helyettes elnök úr előtt világosságot derített bizonyos kérdésekre, hogy hova tűntek el bizonyos pénzek. Ezt a Tarsoly főigazgató urat tudomásom szerint Vargha államtitkár úr a mai napig nem hallgatta ki. Ezenkívül tudomásom szerint a mai napig nem hallgatta ki azt a Parádi miniszteri titkár urat sem, akinek pedig vallomása a népjóléti minisztériumban lefolytatott vizsgálatnak egyik alapköve. Azonban ne általánosságban beszéljünk! En a miniszter úrnál bátor voltam tiszteletemet tenni olyankor, amikor a miniszter úr a Segner-féle jelentést és a tanúvallomásokat még nem olvasta el. Ez hónapokkal ezelőtt történt. Ma, hónapok múlva, meg vagyok róla győződve, hogy a miniszter úr a Segner-féle jelentést elolvasta. Méltóztassék megengedni, hogy én a Segner-féle jelentésből olyan körülményekre hívjam fel a miniszter úrnak és a t. Háznak figyelmét, amely kérdések mellett nem lehet hónapokig nyugodtan elmenni, hogy majd megvárjuk, hogy a pénzügyminisztérium mit fog csinálni. (Zaj. — Elnök csenget.) 11a van valakivel szemben tartozásunk, mindazoknak, akik egészségesen itthon vagyunk, ezek — meggyőződésem szerint — a hadirokkantak. A hadirokkantaknak ebben az országban nagyon kevés pénzt adnak; olyan kevés pénzt, t. Képviselőház, hogy én szégyenkezem, valahányszor egy összehasonlító kimutatást olvasok arról, hogy a világ más szegény államai mit adnak a hadirokkantaknak. Ami pénzt ez az ország a hadirokkantaknak, vagy a hadirokkantak hozzátartozóinak juttat, — azt hiszem, ebben nincs közöttünk különbség — azt a hadirokkantaknak kell megkapniok s ha ebből a pénzből valaki valamit elvesz a hadirokkantak elől, ez igazán szigorú elbírálás alá esik. Méltóztassék meghallgatni, t. Képviselő ház, a következőket. A Hadirokkant Otthonban elhelyezett (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hadirokkantak hozzátartozóinak segélye címén a Hadirokkantak Otthona igazgatójának, Bodolaynak kezéhez kifizettetett 1929-től 1930-ig 171.600 pengő, tizenkét tételben, amely tételek 3000 pengőtől 52.000 pengőig váltakoznak. Ebből a 171.600 pengőből a hadirokkantak és a hadirokkantak hozzátartozói egy vasat nem láttak. (Zaj. — Ernszt Sándor népjóléti miniszter: Hanem?) A pénzt aznap délután, amelynek délelőttjén a Hadirokkant Otthonban Bodolay kezéhez kiutalták, vagy irattal vagy pedig telefonon a minisztérium házipénztárába visszautaltatták. Amennyiben itt valakinek kétsége van aziránt, hogy milyen összegekről van szó és ezek dolgok milyen aktaszámok alatt történtek, minden egyes aktaszámot bátor leszek itt a t. Képviselőházban felolvasni; azokat az aktaszámokat, amelyekkel a pénz délelőtt a hadirokkantak hozzátartozói részére kiutaltatott. Azok az aktaszámok, amelyekkel ezek az összegek visszakérettek, nem állanak rendelkezésemre, de mint mondottam, az történt, hogy délelőtt a pénzt kiutalták és délután azután visszautalták ezt a pénzt a házipénztárba. Hogy azután ezek a pénzek milyen célra és kinek adattak át, úgy tudom, erről a t. miniszter úrnak tudomása van, mert úgy tudom, hogy Tarsoly főigazgató úr és a többi urak, akik a különféle titkos kiadásokról szóló jegyzéket vezették, a Segner-féle kihallgatás alkalmával tanúvallomásukban mindezt elmondották. De nemcsak erről a 171.600 pengő hadirokkantpénzről van itt szó, hanem igenis szó van a németvölgyi gyógyintézethez, úgy tudom Genersich igazgató úr kezeihez kiutalt 105.000 pengőről is, amely összeg szintén a népjóléti minisztérium házipénztárába utaltatott vissza. Ezeket a dolgokat és nem tegnapelőtt mondottam el a Képviselőházban, hanem hónapokkal ezelőtt, 1930. december 17-én. Azóta a népjóléti minisztériumban egy vizsgálat folyt le, amelyre vonatkozólag azonban kijelentem: annak ellenére, hogy a legobjektívebb, a legkorrektebb volt, — mindenkit kihallgattak, minden kihallgatás alkalmával a kihallgatásról a jegyzőkönyveket a legkorrektebbül vették fel — mégis, tudomásom szerint, Genersichet, aki a németvölgyi gyógyintézet igazgatója s akinek kezeihez a 105.000 pengő kiutaltatott, — nem egy összegben, hanem apránként — végeredményben nem hallgatták ki. Nem az az érdekes rám nézve, hogy a pénzügyminisztériumban lefolytatott vizsgálat hónapok multán végre milyen eredményhez fog jutni; rámnézve az az érdekes, hogy itt van a legfőbb állami számvevőszéknek — ebben az országban tehát a legfőbb pénzügyi ellenőrző közegnek — egy megállapítása. Van ennek a legfőbb pénzügyi ellenőrző közegnek egy hoszszi'i, hatalmas jelentése, amelyhez csatolva vannak belégként azok a minisztériumi tisztviselők által leadott tanúvallomások, amelyek a népjóléti minisztériumban történtekre vonatkoznak. Nekem igenis, meg kell ragadnom a pillanatot, hogy megkérdezzem a miniszter úrtól: milyen következményeket vont le ő a minisztérium belső életére és a minisztérium ügykezelésére vonatkozólag mindabból, ami a Segner-féle jelentésben foglaltatik? A másik kérdés, amelyet tisztázni kell, hogy: mi van a Segner-féle jelentésben. (Zaj.) Hát ez nem tartozik ránk? Nem az ország pénzéről van szó? (Szilágyi Lajos: Ha a vád a nyilvánosság előtt hangzott el, akkor igen!) Egy lefolytatott vizsgálat eredményéről van itt szó és tisztára lehetetlenség, hogy mindannak, ami ebben a jelentésben foglaltatik, semmiféle következménye levonva ne legyen. Meg vagyok róla győződve, hogy a miniszter urnak lasz módjában ebben a kérdésben meg- « felelő nyilatkozatot tenni. Azt hiszem, nemcsak engem érdekel ez a kérdés, hanem érdekli az egész országot és a t. Házat is. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy pár szóval én is kitérjek arra, amit Fábián igen t. képviselőtársam itt megemlített. Erről az oldalról is a legteljesebb mértékben kérjük azt, hogy azok az ügyek kivizsgáltassanak, amelyek ezzel a kérdéssel kapcsolatosak. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Nekünk sem lehet közömbös az, hogy ilyen vádak elhangzanak, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és amelyek hónapok óta keringenek a levegőben, még sem tudjuk a teljes bizonyosságot. Nem akarom elhinni, hogy ilyen visszaélések történtek volna, nem