Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-496
Az országgyűlés képviselőházának U9í Névszerint egész sereg példát tudnék felhozni, de iaz idő előrehaladottsága miatt ezt nem tehetem. A miniszter úrnak azonban a mai napon át fogok adni hat olyan vérlázító igazságtalanságot jelentő konkrét példát, amelyet^ ha elolvas, meg kell hogy változtassa azt az álláspontot, amelyet jelenleg mint a kormány egyik tagja képvisel, hogy egy költségvetést tár elénk, amely a hadikölcsönkötvények valorizálása helyett még mindig karitatív próbálkozást mutat. Ezeket kívántam megjegyezni a központi igazgatás kérdésénél. De vagyok olyan óvatos, — számítván arra, hogy a házszabályok szerint valamely költségvetés utolsó címéig alig fogunk eljutni — hogy itt teszek szóvá egv látszólag apró dolgot, de amely roagy költséget okoz, t. i. az Országos Társadalombiztosító Intézet levelezésének kérdését. Az én választókerületem lakossága figyeli, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet miként levelez és feltűnt neki, hogy minden egyes levél ajánlott levél gyanánt jön. Kérdezem az igen t. miniszter urat, mit jelent mindez 1 ? Minden fontos okiratot, okmányt a községi elöljáróság útján egyszerűen kézbesítenek ki és nincs semmi baj, az Oti. ellenben minden levelét ajánlva küldi választókerületembe s ez okozza azután, hogy utólag felszámít 36—76 fillért egészen lényegtelen tételeknél is. Látszólag fillérekről van szó, de a m. kir. poéta nem szorul rá arra, hogy az Oti. az ő bevételeit így táplálja és nem érdemli meg a m. kir. posta azt a bizalmatlanságot, hogy az Oti. levelezését csak ajánlva küldi. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos: Kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék csak ennek ia dolognak utána nézni és meg fog győződni róla, hogy ez így van; már pedig ez feleslegesen növeli azokat a költségeket, amelyek amúgy is terhesek a lakosságra. Kérem, méltóztassék majd a legközelebbi munkaprogramm összeállításánál ezeket az észrevételeket is tekintetbe venni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Tegnap a népjóléti miniszter úr nagyvonalú beszédében nekem is méltóztatott három témára vonatkozólag választ adni. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel kapcsolatban, — mert hiszen a népjóléti központi igazgatás keretébe tartozik — inkább elméleti kérdésekben ugyan, de a jövőt illetőleg súlyos vonatkozású kérdésekben bátorkodom némi tekintetben válaszolni. Először is azt bátorkodom megemlíteni, hogy én nem a tatarozási rendelet kiadását kértem a népjóléti miniszter úrtól, mert hiszen nem tudom, hogy ez a nagyon is igénybevett háztulajdonnak nem újabb súlyos megterhelését jelenti-e. Ezt a kérdést ebben a vonatkozásban nem vizsgáltam, hanem rámutattam egyfelől arra, hogy rendkívül sok luxuriozus közmunka van, másfelől arra, hogy az adók és más terhek amúgy is igénybe veszik a társadalmat, tehát azt szerettem volna, ha e luxuriozus közmunkák helyett a tatarozás kérdését, tehát annak a háztulajdonnak mentését, megvédését, — amely, ismerjük be egészen őszintén, különösen a vidékeken úgyis rendkívül sokat szenvedett — vette volna a kormány programmjába, ha hóna alá nyúlt volna a házbirtok tulajdonosainak s ily módon oldatott volna meg a tatarozás kérdése. ülése 1931 május 1-én, pénteken. 291 Idevonatkozólag a vita során reformokat és javaslatokat nem ismertetek, csak ismételten felhívom a népjóléti miniszter úr nagybecsű figyelmét és kérem, hogy a pénzügyminisztériumba beadott ilynemű javaslatokat méltóztassék meditáció tárgyává tenni. A másik volt az a kérdés, hogy én bizonyos kinevezést tettem szóvá, amely kinevezés voltaképpen a népjóléti miniszter úr megállapítása szerint az ő hatáskörébe nem tartozik. En ezt a kérelmet mint a magyar közegészség legfőbb őréhez intéztem hozzá. Nagyon jól tudom, hogy bizonyos kinevezések nem a népjóléti miniszter úr hatáskörébe tartoznak, nagyon jól tudom azt is, hogy bizonyos kinevezéseket, ha már a kinevezések megtörténtek, voltaképpen orvosolni nem lehet, de abban a hi szemben voltam, úgy tudtam, eddig úgy voltam értesülve, hogy az autonómiánál történő minden kinevezést is a kinevezés megtörténte előtt jelentésben fel kell terjeszteni a népjóléti minisztériumba. Nem akartam erről a kérdésről többet mondani, nem is foglalkozom azzal, hogy hol történt, nem is kívánok vele részletesebben foglalkozni, én csak a népjóléti miniszter úr szíves vizsgálata tárgyáva ajánlom annál inkább, mert nagyon jól tudjuk, hogy ez után a kinevezés után még újabb szervezések is fognak jelentkezni. A harmadik kérdés, amelyért tulajdonképpen felszólaltam, az, hogy a népjóléti miniszter úrnak az egyik társadalmi egyesület működésére vonatkozólag előterjesztett aggályaimra azt méltóztatott mondani, hogy nehéz az ilyen dolgokba azért is belenyúlni, mert az autonómiát tiszteletben kell tartani. Az autonómiát a magam részéről is minden tekintetben tiszteletben tartom, a törvényhatósági és községi életet illetően pedig határozottan municipalista vagyok, azonban én, aki ebben a parlamentben az utóbbi időben talán legtöbbet beszéltem az autonómia megvédéséről, állítom azt, hogy az autonómia iránti tisztelet sem jelenti azt, hogy az autonómia fölött a kellő ellenőrzést gyakorolni nem kell. Azok a szabadon alakult egyesületek, amelyeknek megalakulására kötelező szabályok nincsenek, amelyek tehát— az egyesülési szabadság elve alapján alakultak, az ellenőrzés szempontjából háromfélék. Vagy politikai testületek, vagy különböző célú egyesületek, amelyek a maguk magántevékenységét élik le, vagy olyan egyesületek, amelyek bizonyos olyan feladatokat valósítanak meg, amely feladatok az állami igazgatás, vagy más egyéb fontos tényezők hatáskörébe tartoznak. A politikai egyesületek ellenőrzéséről Magyarországon megtörtént a kellő gondoskodás. Az ilyen, a hatóságokat és az általánosabb célokat nem érintő egyesületek ellenőrzése a belügyminiszter hatáskörébe tartozik, de ott, ahol olyan társadalmi feladatokat valósítanak meg, amelyekre vonatkozólag hatósági segéllyel is biztosítják, rendszeresítik a társadalom igénybevételét, az ilyen egyesületek ellenőrzése és az ilyen egyesületek működéséért való felelősség a kormány/hatóság feladata. Hogy ez így volt a múltban is, abban a tekintetben hivatkozom arra, hogy 1906-ban, amikor létesült a Liga, a belügyminisztériumban rögtön megalakult az erre vonatkozó alosztály is, amelyik teljes mértékben egyetértésben ugyan, de gyakorolta a legteljesebb felügyeletet ennek a szervezetnek működése fölött. Tehát sem a Tüdőbeteg Szanatórium Egyesületnek, sem más ilyen közegészségügyi és emberbaráti célokat szolgáló egye-