Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

Az országgyűlés képviselőházának 4-95. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. 279 kek iránt is, akik ezekkel a gyermekekkel foglalkoznak, mert ezek soha semmi^ mást nem látnak az életből, mint a szomorúságot, a végtelen nagy nyomorúságot és a nagy keresztet, amit ezek a zsenge gyermekek visznek magukkal. Ezeket szeretni és összegyűjteni kell és semmiképpen sem engedhetem, hogy ezek a gyermekek künn maradjanak a falun és a többi gyermekek kinevessék őket. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a balközépen.) A hadikárosultakra, a rokkantakra, s különösen a teljesen árvákra vonatkozóan nekem vannak ideáim és én azokat feltétlenül sokkal nagyobb dotációban akarom részesíteni. (Taps a baloldalon.) Hasonlóképpen a felmenő rokonokról is gondoskodni kívánok, mert hiszen az ezek után a hadirokkantak után ittmaradt felmenő rokonok vannak a legsúlyosabb helyzetben. A felmenő rokonokkal szemben tehát ugyanígy fogok eljárni. Hasonlóképpen azon vagyok, hogy több rokkant-otthont létesítsek^ Magyarországon. Folyton tárgyalok a honvédelmi miniszter úrral a már meglévő otthonokra vonatkozólag is, s régi otthonokat is átnéztem és átkutattam. Folyton tárgyalok az egyes városokkal is, meri több hadirokkant-otthont akarok létesíteni. Különösen nem akarom, bogy a hadirokkant-otthonokban ott legyenek a roppant nagy nyomorékok és az igen nagy fogyatékosságban szenvedő emberek, ihogy a többi rokkantaknak ne kelljen mindennap állandóan látniok ezeket a legborzasztóbb betegségben .szenvedőket. Ezeket én külön kórházba akarom tömöríteni. (Helyeslés.) A rokkant-törvényjavaslat most készül. A rokkantkérdéssel foglalkozik az egész európai társadalom és én állandóan tanulmányozom ezt a kérdést, hogy jól és tökéletesen oldjam meg, de mearvallom őszintén, kissé félek tőle, hogy esetleg a pénzügyminiszter úrral bizonyos összeütközéseim lesznek. Az ilyen összeütközések elsimítására esetleg bizonyos időt ki kell várni. En lehetőség szerint nagyon udvariasan és modorral akarok eljárni, a lényedből azonban nem akarok engedni. (Általános helyeslés. — Jánossy Gábor: Majd meglágyítjuk a pénzügyminiszter úr szívét!) Itt van a Társadalombiztosító Intézet kérdése. A Társadalombiztosító Intézet egyike a legsúlyosabb gondoknak, amelyeket örököltem. Nagyon természetes, ihogy a társadalmi terhek olyanok, hogy azokat nem lehet kicsibe venni. T. képviselőtársaim, különösen a szociáldemokratapárton ezt a kérdést különbözőképpen kezelték és főleg a munkanélküliség esetére szóló biztosítással összefüggésben kezelték. Jelenleg a betegségi biztosítás 50 millió néhány százezer pengőbe kerül, az ipari és kereskedelemi baleseti biztosítás 900.000, az ipari és kereskedelmi baleseti biztosítási járulék 7,700.000, a bányabalesetbiztosítási járulék 1,200.000, a bánya-nyugbérbiztosítási járulék 4,300.000, az öregségi biztosítási járulék 24,000.000 pengő. Ez összesen 89,000.000 pengő. A magánalkalmazottak betegségi biztosítási járuléka 6,400.000, az öregségi biztosítási járulék 9 600.000 pengő, ez összesen 16,100.000 pengő. Ezek, amelyeket itt felhoztam, zárszámadási adatok. Ez összesen 105,200.000 pengő. A bányatársulatoknál az önálló betegségi biztosítások járuléka 4,000.000 pengő, a vállalati nyugdíjpénztárakba befizetett járulék 6,000.000 pengő. Ez összesen 115 millió pengő. 115 millió pengő biztosításra, és akkor a t. képviselőtársam azt mondja, hogy egy krajcárt nem adnak! (Mozgás.) 115 millió pengő adatik ki ezen a címen. Ezt én a mezőgazdasági érdekképviseletek felé is mondom, t. Képviselőház. Ne méltóztassanak keveselni azt a terhet, amelyet az ipar visel. Ezt folyton szem előtt kell tartanunk. Ez az én tárcáin keretébe tartozik. Amikor kezdenek mindenféle számításokat végezni jobbrabalra és kiszámítják, hogy én tulajdonképpen semmit sem adok és volt egy képviselő úr, aki azt mondta, hogy egy fillért sem adok, akkor figyelmeztetek arra, hogy ezek óriási számok. Nagyon természetes, hogy nekem a jelenlegi körülmények között lelkiismeretbeli kötelességem, politikai kötelességem az állammal, a társadalommal és a producens osztályokkal szemben gondolkodni arról, hogy vájjon a jelen pillanatban képes vagyok-e továbbmenni ennél. (Helyeslés jobbfelöl.) Végeztem számításokat a munkanélküliség esetére való biztosításra vonatkozólag is és az lett a számítások eredménye, hogy ez minimum 47 millió pengő újabb terhet jelentene. A jelenlegi körülmények között erre nem vagyok képes. Azt mondják nekem: de mások megtették. Ismételten visszatérek arra, hogy olyan államok, mint például Ausztrália, amely évtizedek óta folytonosan szocialista kormány vezetése alatt áll és amelyről azt gondolták, hogy ott szociális paradicsom van, most teljesen fizetésképtelen és Londonban kell folyton arról gondolkodni, hogy miképpen mentsék meg ezt az államot. Nagyon, de nagyon kell figyelnünk arra is, hogy például a Németbirodalom milyen sorsa jutott. Amint múlnak az idők és amint jelenleg állunk mi Németországgal szemben és Németországot látjuk folyton magunk előtt, hónapról-hónapra — nincs is esztendőkről szó, csak amint a hónapok múlnak — látjuk, hogy milyen roppant súlyos helyzetben van. Az ein ber nem tudja, hova vezet ez az út. A mi körülményeink között természetesen annyit meg kell tennünk, amennyit lehet, de ne méltóztassanak azt mondani, hogy semmit sem teszünk. Nekünk természetesen szívünkön fekszik a munkanélküliség óriási problémája és talán senki sincs ebben a Házban, aki többet gondolna erre és többet foglalkoznék^ ezzel a problémával és folyton hányná-vetne önmagával, hogy hogyan kell ezt a kérdést megfogni, megoldani és miképpen, milyen eszközökkel kell hozzányúlni. De ne méltóztassék arra gondolni, hogy én ta Ián f könnyűszerrel arra tudnám magamat elhatározni, hogy egykönnyen megint 50 milliót kirójjak biztosítás címén. (Jánossy Gábor: Ezt nem bírná ki az ország. így sem bírja!) A Társadalombiztosításra vonatkozólag készen vagyok törvényjavaslatommal és remélem, bogy ami ut végez a Képviselőház a költségvetéssel, a t. Háznak be fogom .mutathatni erre vonatkozó javaslatomat. Ebben a kérdésben arra az álláspontra helyezkedtem, hogy végre minden tényezőnek, akit illet, egészen az államig és a pénzügyminiszterig kelljen áldozatot hozni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Erre az álláspontra helyezkedtem és már most kijelentem, hogy amennyiben a t. Képviselőháznak nem tetszik az én álláspontom, nem sértődöm meg, de levonom a konzekvenciát ezekből a dolgokból. Ez nagyon természetes dolog, de amint én láttam, semminemű más út nem járható. Nagym kérem az igen t. s/.o ciáldemokratapártot, amely pártnak kitűnő embere, Peyer Károly, ma itt beszélt, és álláspontját kifejtette nagyon nyugodt és higgadt beszédében, és aki ezt a figyelmeztetést már ismételten alkalmazta velem szemben, hogy ne legyen rideg és merev, alkudjunk mind a'ket40'