Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-495
280 Az országgyűlés képviselőházának 495 ten és próbáljunk olyan álláspontra jutni, amelyből nekik, a társadalombiztosítónak, és az országnak, a nemzetnek igaza és haszna legyen. Szó volt arról, hogy az én minisztériumom munkaügyi minisztériumnak is hivatik és tulajdonképpen nem az. Talán senki sem volt, aki korábban vette volna ezt észre, mint jó magam. En mint ennek a tárcának az előadója, ismételve és ismételve figyelmeztettem a 1 Háza:, sőt figyelmeztettem volt nagynevű elődömet is, hogy én nem vagyok teljesen ^megelégedve a minisztérium ezen organizációjával és hatáskörével. Feltétlenül kívánóim hogy a minisztérium sokkal többet foglalkozzék és egészen máskép f( glalkozzék a munkásügyekkel, mini, ahogy jelenleg történik. A munkaügyi statisztikai adatok későn érkeznek be, vagy nem megfelelőek. Ezt így hagyni nem lehet. Szó volt a nagyüzemek össze« produkálási adatairól, továbbá az egyeztető bizottságról, amelyről tegnap is beszéltem. Feltétlenül szükség van nézetem szerint a hatáskör megváltoztatására, nehogy csak a név legyen ;meg, hanem olyan szervezet legyen, amely a mai körülményeknek megfelel. A nyolcórai munkaidőre vonatkozólag tárgyalok a kereskedelemügyi miniszter úrral és azt hiszem, rövid időn belül letárgyaljuk. A szociálpolitikai bizottságot, amely bizottsága a Háznak m'a nincs foglalkoztatva, az eddiginél sokkal jobbban akaróim foglalkoztatni. En ugyan látom, hogy a német birodalomban a Brauns vezetése alatt kiküldött szociálpolitikai bizottság most heteken keresztül foglalkozott a problémával és mindaz, amit eredményezett, nem nagyon sok és nem nagyon kielégítő, összesen 40 órás munkaidőről van szó és ez is annyi kautélával van körülbástyázva és körülépítve, hogy nagy haszna tulajdonképpen alig mutatkozik. Mégis rendkívül fontosnak tartom, hogy a pártök jöjjenek öszsze ezekben a kérdésekben. Ezek a kérdések, amint a mai vita is mutatja, amely rendkívül élénk és érdekes volt, rendkívül mélyen érdeklik az összes osztályokat, és szükséges is, hogy minél világosabban lássuk a problémákat. Rendkívül sok szó volt a kapitalizmusról minden oldalról. Sőt én magam is, bevallom őszintén, itt-ott népgyűléseken foglalkoztam a kapitalizmussal. Itt a szociáldemokratapárt részéről úgy beszélnek a kapitalizmusról, mint egy nagyon odiózus dologról. A kapitalizmus, a tőke tulajdonképpen semmi egyéb, mint a múlt spórolása. Ha a múltnak ez a spórolása nem volna, akkor produkálni sem lebet ne és minél kevesebb van (belőle, annál kevesebbel lehet belőle produkálni, már pedig ha nincs indusztriális produkció a kultúrállamokban. akkor nincs kultúra, (Icjaz! Ügy van! jobbfrlöl.) és akkor nincs kenyér, (Jánossy Gábor: Ügy van!) akkor munkanélküliség van. Ha a kapitálist tekintem, a kapitálist én nem akarom elpusztítani, mert úgy vagyok vele, (mint a tehénnel: tejet akarok, tehát én a tehenei nem fogom megölni, mert akkor nem lesz tejem. Én a kapitalizmust semmiképpen seim akarom elpusztítani. 11a én itt, vagy népgyűlésen a kapitalizmusról mint témáról beszélek és ha Itt-ott felhívom ;i kapitalizmust bogy egyes dolgokat hagyjon abba. az elsősorban arranézve szól, bogy vannak egyes urak, akik a konzekvenciákat saját személyükre vonatkozólag semmiképpen sem akarják levonni. (Igaz! ügv ran! ram a jobb- és baloldalon.) Mert amikor azt látjuk, hogy a produkció terén ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. óriási nagy a [munkanélküliség, roppant nagy a pangás és amikor azt látjuk, hogy a pénzügyekben is a lehető legnehezebb és legsúlyosabb viszonyok vannak, hogy akkor a vezető férfiaknak mégis magasabb fizetésük legyen, mint a hoöhkonjunktúra idején volt, ezt nem tudom megérteni és ezt nem lehet^ megérteni. Ügy van! Ügy van! Taps a jobb-és a baloldalon.) Es ha ezek az urak — jól tudom, hogy nincsenek nagyon nagy számmal — (Jánossy Gábor: Istentelenség!) megmaradnak saját álláspontjuk mellett, akkor lássák, hogy az egész közönség, az egész nemzet, az egész parlament és az összes pártok ellenük fordulnak. (Ügy van! Ügy van! Elénk taps a jobb- és a baloldalon. — Krisztián Imre: Sőt megvetik, nemcsak ellenük fordulnak. Nagyon falánkok. — Jánossy Gábor: Saját irhájuk érdekében térjenek jobb útra.) Én nagyon is a takarékosság álláspontján vagyok, de nagyon jól tudom, hogy maga ez a tétel, ha egy ilyent tételt felállítok a gazdasági és a nemzeti életben, mereven nem tartható fenn és nem gyakorolható. Nagyon sok dolog és nagyon «ok részlet van a nemzet életében, amelyek, ha az ember bármennyire takarékoskodik és bármennyire azon is van, hogy minél puritánabb és egyszerűbb életet létesítsünk itt ebben az országban, akkor sem lehetnek takarékoskodás tárgyai, akkor is vannak nagyon természetes olyan dolgok, amelyeknél takarékoskodni mégsem szabad és mégsem lehet. Ahogyan én felfogom, az én feladatom, ha munkásügyi minisztériummá akarom alakítani a minisztériumot, hogy nemcsak a belső dolgokkal és nemcsak a munkások belső ügyeivel kell foglalkoznom, hanem foglalkoznom kell az ország határán túllévőkkel is. Embereinket védenünk kell. Előttemvan a statisztika, amely arról szól, hogy hány^ emberünk van Franciaországban, Németországban, Ausztriában, azonkívül a tengeren túl. Előttem van a statisztika, végignéztem, rajoníroztam a dolgokat abból a szempontból, hogy merre és miképpen vannak elhelyezkedve külföldön a mi embereink. Az itt lévő külföldi munkásokra vonatkozólag szintén bekértem az újabb adatokat s látom, hogy vannak itt Magyarországon üzemeink, ahol indokolatlan módon nagyon sok külföldi munkás van, (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és baloldalon.) amit nem lehet nagyon tűrni. (Jánossy Gábor: Tűrhetetlen! — Éri Márton: Jogos panasz! — Egy hang balfelől: Nagy fizetések mellett!) Természetes azonban, hogy viszonosság alapján állunk a nemzetközi érintkezésben és a nemzetközi érintkezés viszonossága miatt természetesen csak a szerint lehet eljárnunk, amilyen eszközök adatnak rendelkezésünkre. De különösen azokkal az államokkal szemben, ahol látjuk, hogy elég barátságtalanul foglalkoznak mivelünk, nem látok semmi okot arra, hogy mi különös barátságot mutassunk. (Altalános helyeslés.) A külföldi összeköttetésekre való figyelemmel a mi intelligenciánk, a mi fiatalságunk számára feltétlenül keresnünk kell a külfölddel is mindenféle összeköttetést, de a mellett meg kell a külföldre menőket tartanunk magyarságunkban, magyar érzésükben (Általános helyeslés.) és az összeköttetést velük akkor is fenn kell tartanunk, ha külföldre mennek. Es ha ezek a dolgok pénzbe kerülnek, — mert áldozatok nélkül lehetetlenség ezt megcsinálnunk — mégis meg kell találnunk azokat a pénzeket, amelyek ebben a tekintetben szükségesek. (Jánossy Gábor: Itt nem lehet takarékoskodni.) Áttérve az egyes felszólaló urak megjegy-