Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

278 Az országgyűlés képviselőházának 495 ködött és ezek szerint foglalkozott mindig a kérdésekkel. Ha a jelenlegi körülmények között végignézem működésemet és azt az óriási terrénumot, amelyet látok, akkor látom először a kórházakat és az egészségügyet. A kórházakban bizonyos tartozásokat örököltem. Tartozásokat örökölni nem kellemes dolog. Valamennyien tnjdjuk, hogy itt a földön nem könnyű tartozásokkal járni és vannak emberek, akik tartozások közepette nem tudnak aludni. Én inkább ezekhez az emberekhez tartozom. (Éljenzés.) Folyton azon vagyok, hogy ezeket a tartozásokat, amelyek körülbelül 17 millióra rúgnak, ,i lehetőség szerint minél korábban rój jam le (Helyeslés.) és ha nem is tudom kellőképpen törleszteni, de nem mulasztok el erre egyetlenegy alkalmat sem. Ha t. képviselőtársaim engem sok mindenféle kötelességemre figyelmeztetnek, hogy mit kell tennem a kabinetben, én a köteleísségeket úgy értem, 'hogy elsősorban a tartozásaimat rovom le. (Élénk helyeslés és taps.) Nem tudóim, hogy miképpen lehetne a mai körülmények között mindennek megfelelni, de én látom, hogy ezen a téren bizonyos íiiányok vannak. Van egy törvényünk, amely ezzel összefügg, tamely több mint 40 éves. Én készen vagyok az új törvényjavaslattal, csak várom az alkalmat, hogy azt mielőbb bemutassam. Azt is tudom, hogy óriási nagy hiányok vannak még mindig az országban. Vannak olyan nagyszerű, monumentális művek és iiioiiiuiHMilális kórházak, hogy kiállják a versenyt bármely állam kórházaival, de én ezt tartom, hogy a jelenlegi körülmények között jobban kell takarékoskodni és inkább egyszerűbb kórházakat kell emelni. (Helyeslés és t<t]>s.) Abból a korszakból, ameddig én itt müköd/öni, nem imaradnak majd vissza fényes és nagyszerű dolgok, inert én egyszer û'&ffie 'örekszem és fotrok is törekedni. (JTelyesiés.) Nagyon jól tudom, hogy az a teher, amelyet viselünk, roppant nagy és a feladat, amely elölt állunk, nincs befejezve. Magyarországon vannak városok 30—40—50.000 lakosssal, ahol nincs tisztességes kórház, vagy egyáltalában nincs kórház. Ez nem megfelelő állapot, (Ugy van! Ügy van!) ez nem művelt kultúrállam állapota. Ezeket a hiányokat feltétlenül pótolnunk kell. Arányosság és igazságosság s a hiányok kitöltése: ez az én jelszavam, amely engem az egészségügyben és a kórházak körül vezet. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt van, mélyen t. Képviselőház, az orvosi kérdés. Az orvosi társadalom a mi fiatal korunkban micsoda tisztelt és nagyrabecsült társadalom volt! Ma ez a nagy és kiváló társadalom kenyér és presztízs dolgában egészen más helyzetbe jutott (Ügy van! Ügy van!) Nekünk természetesen kötelességünk, hogy egy ilyen társadalmat ne engedjünk elsorvadni és elnyomorodni, (Helyeslés a jobboldalon.) hanem mindent meg kell tennünk «az orvosi társada lom érdekében. Például a kórházakban a főorvosok aránylag olyan rosszul vannak dotálva, (Ügy van! jobbfelöl.) hogy ezt így hagyni valóban semmiképpen sem lehet s akármilyen nehéz legyen is a dolog, ezt a kérdést meg kell oldani. Azt is mondják, hogy egyesek nagy butónokkal, drága ruhákban és^ bundákban jönnek, a kórházban külön szobában fekszenek s általában semmit sem fizetnek az orvosnak, vim hozzá szívük, hogy egy krajcárt sem adnak annak az orvosnak, aki őket kezeli. Ezeket a dolgokat így hagyni semmiképpen nem lehet. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ami a gyógyszerészosztályt illeti, amelyről . ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. itt megemlékeztek, jól tudom, hogy nagyon sok dolog, amit az orvosokról mondtam, a gyógyszerészekre vonatkozólag is áll. A gyógyszerész Magyarországon kiváló, kitűnő állás volt, a gyógyszerész jól szituált és biztos, tisztelt állás volt. Az illető pillére volt a társadalomnak s lehetett rá számítani. Ha az ember nézi most a gyógyszertárakat külső államokban, akárhányszor azt látja, hogy az utazó idegen nem bízik az ottani gyógyszertárakban — kultúrállamokban — s csak a saját gyógyszertárában bízik. Ezt az állapotot mi nem akarjuk meghonosítani Magyarországon". (Helyeslés.) Magyarországon a gyógyszerészi rendet és gyógyszerészi társadalmat óvni és védeni kell. (Helyeslés.) En lehetőség szerint nem osztogatok új patikát, (Elénk helyeslés.) mert a régi embereket meg kell védeni és meg kell tartani. Könynyelműen szaporítani ezt a számot semmiképpen nem szabad. (Igaz! Ugy van!) Itt ugyan előttem van a kérdés, hogy mi történjék az újabb generációval. Az újabb generációt, amennyire lehet, biztosítani akarom az ő tevékenységében és külön biztosítással akarom őket ellátni. Ok maguk is hajlandók erre. Ami a fő, a gyógyszertárak adományozását a legtökéletesebb pártatlansággal fogom intézni. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) A drogériák is a gyógyszerészekkel szemben természetesen azon az állásponton vannak, hogy minél inkább szállítsák le a gyógyszerészek életnívóját stb. Akármennyire fontos lehet egy másik osztály is, mint például a droguista osztály, de ezeket semmiképpen sem lehet szabadon engedni, hogy esetleg kárt tegyenek a gyógyszerészetben. A fogorvosokra és fogtechnikusokra vonatkozólag vannak régi szabályaink 1911-ből, amely szabályok szerint a fogtechnikusok száma nem szaporodhatik Magyarországon. Amikor Magyarországon annyi orvos és annyi fogorvos van, valóban nem érzem magamat indíttatva arra, ihogy ezekből a szabályokból bármit is engedjek. Itt van a gyermekvédelem rendkívül fontos kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Egyesek, mint például Pakots t. képviselőtársam szenvedélyes szeretettel, gyönyörűen beszélt erről a kérdésről a mai napon. Nagyon természetes, hogy a gyermekvédelemre vonatkozóan mindenkinek meg kell tennie annyit, amennyit lehet. A műveltség kérdése, a szeretet kérdése, hogy a gyermekekkel minél jobban foglalkozzunk, hogy a gyermekkor lehetőség szerint aranyos és szép kor legyen, hogy a gyermekek mégis mindig úgy érezzék, hogy őket szeretik, mindenki szereti, nemcsak az, akinek van e-yermeke, hanem az is, akinek nincs. (Taps a jobboldalon és a középen.) Előttünk drága és becses a szülői ház, becses minden fa és minden, amit ott láttunk, mindez csak azért, mert tudjuk, hogy valamikor ott szerettek bennünket. (Ügy van!) Ezt a szeretetet mi is át akarjuk vinni a gyermekekre. Mindenkiben mindig legyen szeretet a gyermekek iránt. (Taps a jobboldalon és a középen.) Ezen a téren legfőbb ambíciónak elsősorban azt tekintem, hogy összegyűjtöm az ország öszszes nyomorék gyermekeit, az epileptikusokat, a hülyéket, s összegyűjtöm az elhagyott és hadi árva-gyermekeket. (Általános helyeslés.) En körülnéztem ezekben az otthonokban és mondhatom, hogy az ember szíve megesik, amikor például megjelenik a hülye gyermekek között. Az ember szíve ^mélységesen megesik nemcsak •e gyermekek iránt, hanem azok iránt a jólel-