Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

278 Az országgyűlés képviselőházának 495 ködött és ezek szerint foglalkozott mindig a kér­désekkel. Ha a jelenlegi körülmények között végig­nézem működésemet és azt az óriási terrénu­mot, amelyet látok, akkor látom először a kór­házakat és az egészségügyet. A kórházakban bizonyos tartozásokat örököltem. Tartozásokat örökölni nem kellemes dolog. Valamennyien tnjdjuk, hogy itt a földön nem könnyű tarto­zásokkal járni és vannak emberek, akik tarto­zások közepette nem tudnak aludni. Én inkább ezekhez az emberekhez tartozom. (Éljenzés.) Folyton azon vagyok, hogy ezeket a tartozá­sokat, amelyek körülbelül 17 millióra rúgnak, ,i lehetőség szerint minél korábban rój jam le (Helyeslés.) és ha nem is tudom kellőképpen törleszteni, de nem mulasztok el erre egyetlen­egy alkalmat sem. Ha t. képviselőtársaim en­gem sok mindenféle kötelességemre figyelmez­tetnek, hogy mit kell tennem a kabinetben, én a köteleísségeket úgy értem, 'hogy elsősorban a tartozásaimat rovom le. (Élénk helyeslés és taps.) Nem tudóim, hogy miképpen lehetne a mai körülmények között mindennek meg­felelni, de én látom, hogy ezen a téren bizo­nyos íiiányok vannak. Van egy törvényünk, amely ezzel összefügg, tamely több mint 40 éves. Én készen vagyok az új törvényjavaslattal, csak várom az alkalmat, hogy azt mielőbb be­mutassam. Azt is tudom, hogy óriási nagy hiá­nyok vannak még mindig az országban. Van­nak olyan nagyszerű, monumentális művek és iiioiiiuiHMilális kórházak, hogy kiállják a ver­senyt bármely állam kórházaival, de én ezt tartom, hogy a jelenlegi körülmények között jobban kell takarékoskodni és inkább egysze­rűbb kórházakat kell emelni. (Helyeslés és t<t]>s.) Abból a korszakból, ameddig én itt mü­köd/öni, nem imaradnak majd vissza fényes és nagyszerű dolgok, inert én egyszer û'&ffie 'ö­rekszem és fotrok is törekedni. (JTelyesiés.) Nagyon jól tudom, hogy az a teher, ame­lyet viselünk, roppant nagy és a feladat, amely elölt állunk, nincs befejezve. Magyarországon vannak városok 30—40—50.000 lakosssal, ahol nincs tisztességes kórház, vagy egyáltalában nincs kórház. Ez nem megfelelő állapot, (Ugy van! Ügy van!) ez nem művelt kultúrállam állapota. Ezeket a hiányokat feltétlenül pótol­nunk kell. Arányosság és igazságosság s a hiá­nyok kitöltése: ez az én jelszavam, amely en­gem az egészségügyben és a kórházak körül vezet. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt van, mélyen t. Képviselőház, az orvosi kérdés. Az orvosi társadalom a mi fiatal ko­runkban micsoda tisztelt és nagyrabecsült tár­sadalom volt! Ma ez a nagy és kiváló társa­dalom kenyér és presztízs dolgában egészen más helyzetbe jutott (Ügy van! Ügy van!) Nekünk természetesen kötelességünk, hogy egy ilyen társadalmat ne engedjünk elsorvadni és elnyomorodni, (Helyeslés a jobboldalon.) hanem mindent meg kell tennünk «az orvosi társada lom érdekében. Például a kórházakban a főor­vosok aránylag olyan rosszul vannak dotálva, (Ügy van! jobbfelöl.) hogy ezt így hagyni va­lóban semmiképpen sem lehet s akármilyen nehéz legyen is a dolog, ezt a kérdést meg kell oldani. Azt is mondják, hogy egyesek nagy butónokkal, drága ruhákban és^ bundák­ban jönnek, a kórházban külön szobában fek­szenek s általában semmit sem fizetnek az or­vosnak, vim hozzá szívük, hogy egy krajcárt sem adnak annak az orvosnak, aki őket kezeli. Ezeket a dolgokat így hagyni semmiképpen nem lehet. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ami a gyógyszerészosztályt illeti, amelyről . ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. itt megemlékeztek, jól tudom, hogy nagyon sok dolog, amit az orvosokról mondtam, a gyógy­szerészekre vonatkozólag is áll. A gyógyszerész Magyarországon kiváló, kitűnő állás volt, a gyógyszerész jól szituált és biztos, tisztelt ál­lás volt. Az illető pillére volt a társadalomnak s lehetett rá számítani. Ha az ember nézi most a gyógyszertárakat külső államokban, akár­hányszor azt látja, hogy az utazó idegen nem bízik az ottani gyógyszertárakban — kultúr­államokban — s csak a saját gyógyszertárában bízik. Ezt az állapotot mi nem akarjuk meg­honosítani Magyarországon". (Helyeslés.) Ma­gyarországon a gyógyszerészi rendet és gyógy­szerészi társadalmat óvni és védeni kell. (He­lyeslés.) En lehetőség szerint nem osztogatok új patikát, (Elénk helyeslés.) mert a régi embere­ket meg kell védeni és meg kell tartani. Köny­nyelműen szaporítani ezt a számot semmikép­pen nem szabad. (Igaz! Ugy van!) Itt ugyan előttem van a kérdés, hogy mi történjék az újabb generációval. Az újabb generációt, amennyire lehet, biztosítani akarom az ő tevé­kenységében és külön biztosítással akarom őket ellátni. Ok maguk is hajlandók erre. Ami a fő, a gyógyszertárak adományozását a leg­tökéletesebb pártatlansággal fogom intézni. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) A drogériák is a gyógyszerészekkel szem­ben természetesen azon az állásponton vannak, hogy minél inkább szállítsák le a gyógyszeré­szek életnívóját stb. Akármennyire fontos le­het egy másik osztály is, mint például a dro­guista osztály, de ezeket semmiképpen sem le­het szabadon engedni, hogy esetleg kárt tegye­nek a gyógyszerészetben. A fogorvosokra és fogtechnikusokra vonat­kozólag vannak régi szabályaink 1911-ből, amely szabályok szerint a fogtechnikusok száma nem szaporodhatik Magyarországon. Amikor Ma­gyarországon annyi orvos és annyi fogorvos van, valóban nem érzem magamat indíttatva arra, ihogy ezekből a szabályokból bármit is engedjek. Itt van a gyermekvédelem rendkívül fon­tos kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Egyesek, mint például Pakots t. képviselőtársam szenvedélyes szeretettel, gyönyörűen beszélt erről a kérdés­ről a mai napon. Nagyon természetes, hogy a gyermekvédelemre vonatkozóan mindenkinek meg kell tennie annyit, amennyit lehet. A mű­veltség kérdése, a szeretet kérdése, hogy a gyer­mekekkel minél jobban foglalkozzunk, hogy a gyermekkor lehetőség szerint aranyos és szép kor legyen, hogy a gyermekek mégis mindig úgy érezzék, hogy őket szeretik, mindenki sze­reti, nemcsak az, akinek van e-yermeke, ha­nem az is, akinek nincs. (Taps a jobboldalon és a középen.) Előttünk drága és becses a szülői ház, becses minden fa és minden, amit ott láttunk, mindez csak azért, mert tudjuk, hogy valamikor ott szerettek bennünket. (Ügy van!) Ezt a szeretetet mi is át akarjuk vinni a gyermekekre. Mindenkiben mindig legyen szeretet a gyermekek iránt. (Taps a jobbolda­lon és a középen.) Ezen a téren legfőbb ambíciónak elsősorban azt tekintem, hogy összegyűjtöm az ország ösz­szes nyomorék gyermekeit, az epileptikusokat, a hülyéket, s összegyűjtöm az elhagyott és ha­di árva-gyermekeket. (Általános helyeslés.) En körülnéztem ezekben az otthonokban és mond­hatom, hogy az ember szíve megesik, amikor például megjelenik a hülye gyermekek között. Az ember szíve ^mélységesen megesik nemcsak •e gyermekek iránt, hanem azok iránt a jólel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom