Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-495
270 Az országgyűlés képviselőházának U95. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. Ka bók Lajos: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úr szóvátette a gyógyszerészi kar panaszát. Az elhangzott panaszok után legyen szabad egy olyan társadalmi réteg súlyos helyzetére és panaszára rámutatnom, amely mindenkitől el van hagyatva, amellyel maga a törvényhozás sem törődik. Azt a kétségbeejtő nyomorúságot, amelyben a munkásság van, nem érzi át a törvényhozás teljes egészében. A munkaügyi és népjóléti tárca költségvetésénél lehetne követelni a népjólét és a munkaügy védelme érdekében, hogy olyan tételek legyenek a tárca költségvetésébe (beállítva, amelyek ezt a célt komolyan szolgálják is. En azonban leszek bátor néhány adut feltárásával rámutatni arra, hogy ennek a tárcának .költségvetésében a tételek között hiába kutatok olyan összegeket, amelyek .az említett célokat komolyan szolgálnák, mert munkaügyi célokra egyáltalában semmmi sincs 'beállítva, népjóléti és szociális célokra pedig olyan aránylag kicsiny összeg, amely egyáltalában nem viszonylik ahhoz a hatalmas nagy összeghez, amelyet az ország lakosságától adó alakjában bevételeznek. 878 millió kerekszámban az az összeg, amelyet a közigazgatás címén különböző adók és illetékek alakjában bevételeznek és ebből az összegből a népjóléti és munkaügyi minisztérium céljaira összesen 71,047.000 pengő van előirányozva, amibe még a nyugdíjasok járandósága is bele van értve. Rá kell mutatnom arra, ihogy ha ez az egész összeg mind népjóléti és munkaügyi célokra volna fordítva, még akkor sem szolgálná megfelelően ezt a két célt, úgy azonban, ahogyan a tárca költségvetésében a számok kialakulnak, még kevéstobé lehet ezeknek a céloknak szolgálatát látni. Mert mit is lehet különböző címeken találni a tárca költségvetésében? A főcímekben ott van a közegészségügy kérdése, a gyermekvédelem kérdése, kisebb címeken pedig egyéb hasonló szociális ügyek, amelyekre olyan összegek vannak beállítva, amely összegek ezt a hatalmas nagy célt megközelítőleg sem tudják jól szolgálni. Mert figyelembe kell vennünk, hogy amidőn a népjóléti tárcára elő van irányozva összesen — kerekszám'ban beszélek — 71 millió, akkor valójában az állami bevételekből nem is megy ennyi erre a célra, inert ennek a tárcának a pénzügyi tárcán kívül úgyszólván legnagyobb bevétele van, ez a tárca mintegy 36 millió pengő bevételhez jut, úgyhogy valója ban ezekre a fontos szociális célokra aránylag igen kicsiny összeget fordítanak. Ugyanis ha figyelembe vesszük, hogy a közegészségügyi cím alatt betegápolási költségekre 1.2(10.000 pengő, fertőző betegségek elleni védekezésre 315.000 pengő, népbetegségek elleni védekezésre 500.000 pengő, városok és községek betegápolási költségeire 17,112.000 pengő, orvos-, bába- és ápolóképzésre összesen 130.000 pengő, hadiárvák ellátására 1,110.000 pengő, hadirokkantak járadékaira 19,436.000 pengő van előirányozva, látjuk, hogy ez összesen 39,863.000 pengő. Ugyanezen főcím alatt azonban súlyos bevételek vannak, éspedig városok és községek visszatérítenek betegápolási költségekre ugyanannyit, amennyi kiadásként van beállítva, azaz 17,112.000 pengőt, rokkantellátási adó címén elő van irányozva 10,000.000 pengő, a kertgazdaságból is van 599.000 pengő bevétel, egészségügyi intézményekből 1,011.000 pengő, úgyhogy ezeken a megemlített címeken összesen 28,722.000 pengő ibevétel van előirányozva. Ha ezt levonom az előbb említett 39,863.000 pengőből, akkor közegészségügyi célokra az egész országra kiterjedőleg marad összesen 11,141.000 pengő. Komoly összegnek lehet ezt nevezni 1 ? Az egész ország közegészségügyi céljait ez 'megközelítőleg sem szolgálhatja jól és^ éppen ezért ezt az összeget teljes joggal kifogásolom. Mert ha tovább kutatok, akkor hasonló eredményre jutok. Gyermekvédelmi címen a nem állami gyermekmenlhelyen lévő gyermekek intézeti elhelyezési költségeire 235.000 pengő, anya- és csecsemővédelemre 1,200.000 pengő, gondozási díjakra városoknak és falvaknak 3,404.000 pengő, egyéb ellátási költségekre 1,966.000 pengő van előirányozva. Ez összesen 6,805.000 pengő. De ugyanezen a főcímen bevétel van 5,446.000 pengő, tehát gyermekvédelmi célra, anya- és csecsemővédelemre összesen csak 1,359.000 pengő van mint kiadás előirányozva. Ez is olyan aránytalanul kicsiny összeg, amelylyel komolyan gyermekvédelmet, anyavédelmet szolgálni egyáltalán nem lehet. Ha ilyen formában állítom össze adataimat, ha így az előirányzati kiadásokból az ugyanazokon a címeken befolyó előirányzati hevételeket levonásba helyezem, akkor a kép a következőképpen alakul ki. Közegészségügyi kiadás 11,141.000 pengő, anya- és csecsemővédelem 1,359.000 pengő, társadalombiztosítás 4,400.000 pengő, a földmívesnyomor enyhítésére összesen 678*000 pengő, hadikölcsöntulajdonosoknak, egyéneknek és egyleteknek összesen 4'5 millió pengő, a középosztály nyomorának enyhítésére 500.000 pengő jut, összesen tehát szociális célokra be van állítva az előirányzatban 22,578.000 pengő. Ha azonban megvizsgáljuk a másik tételt, hogy mennyibe is kerül ennek a tárcának igazgatása, akkor azt látjuk, hogy adminisztrációs költségekre 22,420.000 pengő esik. Ebből tehát kiderül, hogy minden pengő, amelyet szociális célokra fordítanak, egy pengő adminisztrációs kiadással jár. Ennél drágább szociális ellátást, azt hiszem, alig lehet egész Európában találni és hiába iparkodik a miniszter úr ezeket a számokat megcáfolni, ezek a költségvetés adataiból valók és természetes, hogy ha ezeket a költségvetésből kiszakítom és a vonatkozó bevételeket levonásba helyezem, akkor ezek a számok kerülnek ki minden körülmények között. Ha pedig ez a kép így alakul ki, akkor teljes joggal állíthatom, hogy ezt szociális gondoskodásnak nevezni egyáltalán nem lehet és amidőn van egy hatalmas összeggel szereplő államháztartás, amelyre majdnem 900 millió pengő folyik be közadókból, akkor helytelen, hogy szociális célokra csak 22 millió pengőt tud ez a kormány kihasítani. Es itt nem lehet elfogadni a miniszter urnak azt az esetleges érvelését, hogy az ő tárcájára az előirányzásokból több nem jut, mert a népjóléti miniszter úrnak jobban kell látnia, hogy ezek az összegek elégtelenek az előirányzott célokra. Igenis, a népjóléti miniszter urnak kellene már a minisztertanácsban a tárcák költségvetésének előzetes összeállításánál protestálni az ellen, hogy a népjóléti tárca költségvetésére ilyen kis összeg jusson, mert azok a hatalmas célok, amelyeket itt megjelöltem, közegészségügy, gyermekvédelem stb. a legerőteljesebb módon megkövetelik azt, hogy az általam megemlített összegeknél lényegesen nagyobb összegek fordíttassanak ezekre a célokra. Ha jut ebben az országban 95, majdnem 96 millió pengő a honvédelmi minisztérium céljaira, ha jut 101 millió pengő a belügyminisztérium céljaira, ha
