Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

Az országgyűlés képviselőházának 495. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. 269 az anyagraktárt szüntesse meg és mindig az volt a válasz, hogy az anyagraktárnak árnivelláló szerepe van, tehát meszgüntetni nem lehet. Ezt el lehetett mondani a laikus közönségnek, de ilyet nem lehet beadni a gyógyszerészeknek, a szakembereknek. Miosoda árnivelláló hatása és szerepe van az anyagraktárnak! Ma külföldről annyi gyógyszert hoz be minden gyógyszerész, amenyi neki jólesik, ha tehát itthon a gyógy szernagy kereskedők drágábban adják az orvosságot, az a gyógyszerész megrendeli maga az orvosságot Bécsből. Hol van itt az anyagraktárnak árnivelláló szerepe? Az anyagraktár egyre volt jó, hogy á gyógyszerészek kezéből a kórházi szállítást kivegye s abból az amúgy is sovány kenyérből még egy darabot levegyen. (Lázár Miklós: Ez sikerült neki?) Ez sikerült neki, de árnivellálás abszolúte nem következett be. Hogy mennyire nem ezt a szerepet tölti be, azt még jobban meg fogom világítani. Ezelőtt néhány esztendővel az anyagraktárnak rosszul ment a dolga. Akkor megállapodást kötött a gyógyárunagykereskedőkkel, amelyben kötelezte őket arra, hogy ők az árjegyzékeikbe felvett árakból, ha árajánlatot tesznek közintézeteknek és kórházaknak, engedményt nem adhatnak. Tudni kell ugyanis azt, hogy ha egy kórháznak vagy szanatóriumnak nagyobb kvantumot szállít a nagydrogista, abban az esetben némi árengedményt ad az árjegyzéki árból. Az anyagraktár egyenesen rákényszerítette a nagydrogistát arra, hogy kórházaknak és közintézeteknek drágábban szállítson. Ez az egyesség az 1930. év végéig tartott. A múlt év őszén megindultak az újabb tárgyalások és akkor az anyagraktár mai vezetője azt kérte a gyógy szerárunagykereskedőktől, hogy a beszerzési árakhoz az eddiginél nagyobb haszonkulcsot csapjanak hozzá, tehát megint nem árnivellálást végzett, megint nem azt akarta, hogy olcsóbban kapják a kórházak az orvosságokat, hanem megint drágított. Azt kérdem akkor, hogy mi szükség van erre az anyagraktárra? A gyógyszerészeknek, amelyek érdekében az árnivellálást végezné, nem kell. A gyógyszerészi pálya megköszöni, nem kér belőle. A pénzügyiminiszter urat hívom tanúbizonyságul arra, hogy az anyagraktár menynyi pénzében van már. Az állam adott hozzá pénzt, az állam adott hozzá kedvezményeket, viselte a kockázatot, és végeredményében ráfizetett. Majdnem minden évben ráfizetett. (Kocsán Károly: Ki nyert rajta?) Nem tudom, ki nyert, de kérdem, hogy akkor miért kell ezt még tovább is fenntartani, amikor mindenki a közüzemek ellen beszél és amikor a gyógyszerészi pálya egyetlen közüzeme, az anyagraktár ellen a leghatározottabban állást foglal. Nem tudom, mi szükség van ennek fennntartására. Éppen ezért tisztelettel kérem a népjóléti miniszter urat, szíveskedjék ezt az egész anyagraktárt egy erélyes kézmozdulattal feloszlatni és ennnek működését beszüntetni. Amint beszédem elején mondottam, a gyógyszerészi pálya a tönk szélén áll. Nem akarom én itt a vészharangot félreverni és nem akarom a dolgokat sötétebb színben feltüntetni, mint amilyenben valósággal vannak, de a legjobban bizonyítja a gyógyszerészek mai gazdasági helyzetét, hogy az öt gyógyárunagykereskedőnél nyolcmillió pengővel tartoznak a gyógyszerészek és ezenkívül a bankoknál és más részvénytársaságoknál ez az összeg körülbelül 13 milllió pengőre emelkedik fel. Ebbe KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXV. a gyógyszerészek a maguk hibáján kívül az előbb mondott okok alapján kerültek bele. En, aki a gyógyszerészi korporációnak elnöke vagyok, nagyon jól ismerem a bajokat és itt a parlament előtt állíthatom, hogy a magyar gyógyszerészet helyzete ma olyan kétségbeejtő, amilyen kétségbeejtő helyzetben az ezeréves Magyarország történetében sohasem volt. (Graefl Jenő: Minden társadalmi osztály ilyen súlyos helyzetben van!) Igen, nagyon jól tudom, hogy minden társadalmi osztály tele van bajjal és nyög a bajok alatt, de itt a helyzet katasztrofális. Hogy ha valamikor a gyógyszerészekbe vetett bizalom meginog és a gyógyszerészek okot adnának arra, hogy bennük meginogjon a bizalom, ez a magyar gyógyszerészeknek katasztrofális jelensége volna, mert Európában a magyar gyógyszerészet mindig az első helyen állott, bármennyire furcsán hangzik is ez ilyen kicsi nemzetről, a legelső helyek egyikét foglalja el Európában. De ha az anyagi bázis megroppan alatta, félni kell, hogy erkölcsiekben, vagy megbízhatóság tekintetében ez a pálya nívójában lejjebb száll, ettől pedig Isten óvjon meg bennünket. Teljesen tisztában vagyunk azzal, amit igen t. képviselőtársam közbeszólás formájában mondott, hogy miinden társadalmi osztály ilyen súlyos helyzetben van. En nem is kérek az államhatalomtól semmit. Egész beszédemben egyetlenegy fillért sem kértem, és nem kértem olyan intézkedést, amely az államhatalom nak egyetlen fillérébe kerülne, mert tisztában vagyok azzal, hogy nincsen abban a helyzetiben, hogy összegeket, tőkéket áldozhasson erre. Azt az intézkedést, amelyet kérek, esetleg egy tollvonással meg lehet valósítani és azt a bajt, amely súlyos, orvosolni lehet. Például a (következőket kérem. A hitel kérdésénél az a furcsaság áll IVnn, hogy míg az iparosnak vagy kereskedőnek vagyona 5ö%-aig adnak hitelt, addig a gyógyszerészek ilyen hitelhez nem jutnak, jóformán egyáltalában nem kapnak hitelt, mert azt mondják a hitelezők, hogy nem biztos hipotékák a gyógyszertárak tőkéjük fedezésére. Ezért figyelmébe ajánlom a népjóléti miniszter úrnak, hogy ezt a kérdést meg lehetne oldani egy teheriap segítségével, vagyis ha a miniszter úr elrendelné, hogy, miként az ingatlanoknál, vagy a házaknál, fel lehetne fektetni egy teherlapot és a hitelező követelését biztosítani lehetne a gyógyszerészekkel szemben. Ezt a kérdést ilyenformán egészen könynyen meg lehetne oldani. Nem akarom az időt elrabolni azzal, hogy kifejtsem, mi volna e kérdés megoldási módja. Ha a népjóléti miniszter úr ez iránt érdeklődik, a gyógyszerészi kar a legnagyobb készséggel a memorandumot ki fogja dolgozni, a megoldás lehetőségét fel fogja tárni és tisztelettel kérni fogja a népjóléti miniszter urat, kegyeskedjék kezébe vemni ezt a kérdést és azt lehetőleg minél előbb megoldani. Nem akarom a t. Ház türelmét tovább igénybe venni ennél a kérdésnél. Ezek voltak azok a ibajok, amelyeket felsoroltam, a gyógyszerészek legnagyobb hajai, amelyeknek orvoslásával ennek a pályának súlyos nagy betegségén talán még valamit gyógyítani lehetne. Kérem ebben a tekintetben a népjóléti miniszter úr szíves pártfogását, mert az, ismétlem, nem speciálisan a gyógyszerészek ügye. hamui a magyar közegészség ügye. Egyébként a népjóléti tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kabók Lajos! 39