Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

2GG Az országgyűlés képviselőházának U95. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. figyelmébe ajánljak valamit. Bizonyos tekintetben a magánvagyont is védeni kell. Ha valamelyes módon, a nélkül, hogy a jelenleg nyomott tulajdonosokat terhelné, az állam a helyett, hogy bizonyos luxusos közmunkákra rengeteg összeget kidobna, akár az adók alól való felmentéssel, akár beszámítással a házak tatarozását elősegítené, — ezen a téren sok, okos javaslat van a minisztériumban — állandó és általános közmunka létesülne. Engedje meg a miniszter úr, hogy erre a kérdésre ilyen módon hívjam fel a figyelmét; sajnos időm nem engedi, ihogy hosszasabban foglalkozzam vele. Most pedig rátérek felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára, a magyar gyermekvédelem súlyos válságára. Bármennyire tisztelem is és bármennyire nagyrabecsüléssel vagyok is t a népjóléti miniszter úr iránt, én ennek a kérdésnek olyan módon való megoldását, illetőleg kátyúban hagyását, ahogy most van, a magam részérő] semmi tekintetben sem helyeslem. A magyar törvényhozás bölcse.sége két dolgot bízott a társadalomra. Az egyik sajnos, a tüdő* vész elleni küzdelem volt, amelyet nem kellett volna rábíznia. Itt a társadalom a tőle telhető erővel megoldóit ebből annyit, amennyit bírt. Sajnálom, bogy Vass .József, a népjóléti miniszter úr hivatali elődje, ebben a tekintetben nem csinált ütemesebb intézkedéseket. En a fürdötörvénynél is fontosabbnak tartottam volna, ha a tüdővésszed valamelyes módon meg lehetett volna mérkőzni. A másik feladat, amelyet a törvényhozás a társadalomra bízott, a gyermekvédelem kérdése volt. Ebben a tekintetben 1924-ig Magyarország előtt le kellett emelni a kalapot, mert a magyar társadalom a Gyermekvédő Liga útján a gyermekvédelem problémáját megoldotta. Nem tartozom sem a szabadkőművesekhez, sem a kurzushoz; ne állítsuk szembe ezeket a dolgokat; a szabadkőművesek indították meg ezt a munkát és a kurzus alatt ment tönkre; ez szomorú dolog, de nem vonok le ebből következtetéseket. Megállapíthatjuk, hogy amikor 1906-ban a gyermekvédelemért megindult a társadalom küzdelme, gróf Edelsheim-Gyulay Lipót és gróf Széchenyi László kormányzóelnöksége alatt, az eredmény gyönyörű volt, a magyar társadalom teljes érdeklődését felkeltették a kérdés iránt, úgy hogy 1924-ben, amikor Albrecht főherceg és helyettese, Huszár Gyula vette át a Gyermekvédő Ligát, a Ligának 19 viruló intézménye volt és ezenkívül intézte az úgynevezett külföldi utaztatások akcióját is. 1924-ben a népjóléti minisztérium éppen a magas kormányzó-elnökre való tekintettel, szerződést köt a Ligával és a szerződés értelmében a Gyermekvédő Liga átveszi a hadiárvák gondozását, ami körülbelül 46.600 pengő havi jövedelmet biztosított a kezeim között lévő adatok szerint a Gyermekvédő Ligának. Az igazságügyminiszter úr átadja a javításra szoruló gyermekek nevelését, a kereskedelemügyi minisztérium átadja az iparostanuló-otthonokban a gyermekek tartását, ami mind jelentős államsegélyekkel jár. Hozzájárul a gyermeknap jövedelme, amely helyes megállapítások szerint 150.000 pengőt tett ki évente; hozzájárulnak a szeretet bélyegek, amelyek vasúti és egyéb fuvarlevelekben jutottak a Liga javára; hozzájárulnak a tagsági díjak, az adományok, hozzájárul a fővárosi segély, hozzájárni az üdültetési akcióból a kormány részéről jelentős államsegély, sőt a hadikölesönök kárpótlásából is bizonyos összeg a Gyermekvédő Liga céljaira megy. Itt tehát hatalmas jövedelem állott elő. El kell^ ismernem — mert hiszen nem a kormányt támadom ebben a tekintetben — hatalmas jövedelemforrások nyíltak meg, amelyekkel a gyermekvédelem feladatát meg kellett volna oldani, ha megfelelő ellenőrzés lett volna, sajnos azonban megfelelő ellenőrzés nem volt. Az ellenőrzést, mint nagyon jól tudjuk, két fórum tartozik teljesíteni: az egyik a belügyminisztérium, ^mint az egyesületek legfőbb őre, a másik a népjóléti minisztérium ... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltás'ok jobbfelöl: Halljuk! Halljuk!) Alig van időm, gyorsan is kell beszélnem, nem vagyok képes beszédemet elmondani, ha a hátam mögött folytonosan beszélnek. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Hegymegi Kiss Pál: Mondom, a másik a népjóléti minisztérium, amelynek feladata a gyermekvédelem ellenőrzése. En itt mindkét minisztérium ellen nyíltan vádat emelek, hogy az ellenőrzést^ nem teljesítették, felületesen és elkésetten teljesítették. Elhiszem azt, amikor a külföldi utaztatási akció megindult, akkor — neveket nem említek, nincs hozzá kedvem, de nem is utazom szenzációkra — az ottani igazgatóságot szinte elkapta az a nagy körülrajongás, amely a külföldi gyermeknyaraltatással kapcsolatban tapasztalható volt. Talán sürgős intézkedésekre is volt szükség, de tény, hogy diktatórikus alapokon történtek az intézkedések, az alapszabályok és szervezeti szabályok ellenére s azokat iaz igazgatóság és az intézőség tudomásul vette, amely igazgatóságban és intézőségben jelentős számban ülnek olyanok is, akik magának a Gyermekvédő Ligának nem is tagjai. Nem beszélek arról sem, hogy a gyermeknyaraltatási akciók révén egyes miniszteriális főtisztviselők és családtagjaik hányszor utazlak Hollandiába, mert ez mind nem tartozik ide. 1926-ban tazonban a népjóléti miniszter azt mondotta, hogy elég volt dbből a gyermeknyaraltatásból, az ország gazdasági helyzete már olyan, hogy meg kell szüntetni ezt az akciót. Akkor abból a célból, hogy azt <a pénzt, amit külföldi üdültetési akcióra kaptak, megmentsék, csináltak egy belföldi üdültetési akciót és létrehozták Szentendrén az úgynevezett Izabella hercegnő-féle üdülőtelepet, amely telepnek létesítése túlméretezve, árlejtés nélkül, műszaki felülvizsgálás nélkül történt s az eredmény <az lett, hogy a Gyermekvédő Ligának 3 milliárd korona, azaz 240.000 pengő deficitje támadt és annak szanálása végett fordultak a népjóléti miniszterhez. Hosszas tárgyalások után a népjóléti és pénzügyminiszter urak egy szakközeggel megvizsgáltatták ezt a kérdést, sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy ez a vizsgálat teljesen felesleges volt, mert ia pénzkezelésre egyáltalában nem terjedt ki. Pedig akkor már azt történt, hogy a ligánál volt egy bizonyos összegű pénz, körülbelül 23.000 pengő, de nem készpénzben, hanem bonban. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bonokban?) Bonokban, a felelős tényezők bonjaiban, s voltott az ellenőröknek is írásiban előlegük. A vége ennek az lett. hogy az egyik, 50.000 pengős összegű tartozását megtérítette, a másik megállapításom szerint 28.000 pengővel ma is tartozik. (Farkas István: Szép kis gazdálkodás volt ott.) Hogy erről az illetékeseknek tudomása kellett, hogy legyen, erre az egyetlen bizonyíték az, hogy alkalmaztak pénztárnokot, aki az igazgatóság