Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

Az országgyűlés képviselőházának h95. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. 267 teljes bizalmában volt és ez a pénztárnok a népjóléti minisztérium egyik számtanácsosa volt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki az, hogyan hívják?) Megnevezem, Pap Miklós, aki kezelte ezeket ia bonokat, ellenben az ellenőr­zést külön teljesítették, mégpedig úgy, hogy a heti jegyzéket összehasonlították az ellenőri, pénztári naplóval, de nem nézték meg, hogy a pénz voltaképpen készpénzben megvan-e. Már egyszer 1924-ben megtörtént, hogy hibás össze­adás folytán 10 milliót magához vett a pénz­tárnok, mint pénztári felesleget, hogy honnan, azt nem tudhatjuk. Arról is tudok, hogy a bé­lyegek kibocsátása körül a Gyermekvédő Li­gánál 20 millió koronás sikkasztás történt. Azok az emberek, akik a Gyermekvédő Li­gánál becsületesen foglalkoztak és dolgoztak, 1929-ben lelki ismeret furdalást éreztek és felke­resték a népjóléti minisztérium egyik főtisztvi­selőjét a végből, hogy mit tegyenek, mert ők akaratlanul is voltaképpen olyan dolgok in­tézői, .amelyekkel az ő egyéniségük össze nem fér. Azt a választ kapták, hogy tekintettel arra, hogy egy magarangú úr, egy főherceg áll az intézmény élén és az autonómiára való tekin­tettel is, hagyják az egész dolgot. Nem elég, hogy 200.000 pengő kára volt a Gyermekvédő Ligának az első otthoniban, meg­csinálták Farkasgyepün a Vass József-féle üdülőtelepet és erdei iskolát, amihez állítólag 500.000 pengőt kaptak segélyben, azonkívül még 200.000 pengő volt a deficit. Azután a legnagyobb nyomorúság közepette, amikor Budapesten egészen olcsón lehetett hi­vatalok számára lakásokat kapni, megvették a Trefort-utcai Gróf Hunyady-féle palotát, ami ismét'körülbelül 400.000 pengő többletkiadást je­lentett. Ilyen drámai viszonyok álltak elő, ami­kor a Gyermekvédő Ligától a népjóléti minisz­térium megvonta az államsegélyt. De az én (meggyőződésem szerint ez nem elég, hanem ezután igenis utána kellett volna jönnie, hogy ez a vétkes könnyelmű gazdálko­dás hogyan és miként állott elő, mert ez az elhagyott magyar gyermekek könnyein érzik meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A végsőkig jutott a helyzet, amikor Pap Miklóst tudomásom szerint egy 48.000 pengős sikkasztáson érték rajta, ma elmegyógyintézet­ben van, ,míg az előbbi bűnös, akiről megem­lékeztem, de a nevét nem neveztem meg, vég­kielégíttetett, nyugdíjelőlegeket kapott. Méltóz­tassék megengedni annak megállapítását, hogy ez egy olyan dolog, amiről a magyar embernek (Farkas István: Konszolidált állapotok!) iga­zán keserűséggel kell beszélnie. 1930-ban Bajza megvizsgálta ezt a kérdést. A vizsgálat tökéletes és korrekt voll és an in­dent kiderített. Majd azután Sas Klemért és vele együtt Szitás Jenő urat bízták meg a vizs­gálattal. A fő-fők, a vezetők, Albrecht főher­ceg stb., egyszerűen félreálltak, s a liga ügye teljesen magára m.aradt. Csak annyit tudok, hogy talán egy folyószámlahitelt nyitottak az Országos Központi Hitelszövetkezetnél a kor­mány segítségévei Frigyes főherceg és Izabella főhercegnő garanciájára. Azt is tudom, hogy most újból szervezik a Ligát, újabb és újabb embereket tesznek be az igazgatóságba és az intézőségbe, szóval újabb és újabb emberek kapnak pozíciót. Azt is tu­dom, hogy azokat a tisztviselőket, akik a Gyer­mekvédő Ligánál becsületcsen szolgáltak, ki­dobták, nem akarták elismerni hosszas szolgá­latukat, működésüket, mert hiszen a Ligánál baj van. Azt is íudom. hogy a régi intézmé­nyekből nagyon sokat .meg kellett szüntetni. Azt is tudom, hogy amikor a tisztviselők Albrecht főherceghez fordultak, ő mereven elzárkózott. Azt is tudom, hogy a népjóléti miniszter úrnál sem találtak meghallgatásra. Méltóztassanak nekem megengedni, én a mai időkben felháborodom azon, hogy ilyen helyzet állhat elő a Gyermekvédő Ligánál. Ügy érzem, hogy itt a társadalom bizalmát, amely ezt a Ligát fenntartotta, megcsalták; úgy ér­zem, hogy azokat az intézményeket a magyar gyermekeik érdekében nom kellene megsemmi­síteni; úgy érzem, hogy egészen új alapokra kellene azt fektetni; úgy érzem, hogy ezért fe­lelősséggel tartoznak azok, akik ezt elkövették, felel ősséggel tartoznak azok, akik ellenőrizték, felelősséggel tartoznak, akik nevüket odaadták és ezeknek a karitatív akcióknak tekintetében a társadalom háláját a anaguk részére elfogad­ták. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalit!.) Arra kérem a népjóléti miniszter urat, vegye elő a nagy seprűt és mentse meg a magyar gyermekvédelmet Magyarország szamára. (Al­talános, élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Gaál Endre! (iaál Endre: T. Ház! Méltóztassék megen­gedni, hogy a népjóléti miniszteri tárcánál fel hívjam a t. Ház figyelmét egy kérdésre, amely, ha szakkérdés is, de megérdemli azt, hogy mindnyájan figyelemmel legyünk iránta, mert a legfontosabb kérdések egyike, a magyar köz­egészségügy. Nézetem szerint egy képviselő akkor telje­síti igazán kötelességét, ha olyan kérdésekhez szól hozzá, amelyekben teljesen odahaza van, teljesen au fait és amelyekben szaktudását és szakismeretét a köz javára fordíthatja. Éppen azért méltóztassék nekem megengedni, hogy mint ennek a parlamentnek egyetlen gyógysze­rész-képviselő tagja, a magyar gyógyszerészek sorsát és helyzetét, hozzátehetném, szomorú és siralmas helyzetét vázoljam itt, ebben a parla­mentben. Ne méltóztassék ezt participális rész létnek tartani, amely nem érdemli meg azt, hogy a Képviselőház foglalkozzék vele. A ma­gyar gyógyszerészet a közegészségügy egyik fontos pillére, és ha ezji pillér meginog, akkor meginog a magyar közegészségügy is, már pe­dig én fontosabb kérdést a közegészségügynél a nemzet életében nem ismerek. Igaz, hogy ma minden pálya ebben a katasztrofális gazdasági krízisben roskadozik a terhek alatt. A gyógy­szerészet azonban a katasztrófa, az anyagi ösz­szeomlás előtt áll. Lehet, hogy furcsának fog­ják ezt találni azok, akik a pálya helyzetét nem ismerik, de valójában így van. Ami régebben sohasem történt meg, Budapesten három gyógy­szertár van kényszeregyességben és Magyaror­szágon egész sereg gyógyszertár van zárgond­nokság alatt. Ez azt jelenti, hogy itt a betegség nagy, hogy itt valamit kell tenni, mert ha a kormányhatalom nem jön segítségül, akkor bejósolhatom, hogy a magyar gyógyszerészet katasztrófája nagyon rövid időn belül be fog következni. En tehát igyekezni fogok egypár olyan propozíciót tenni, amelynek segítségével ezeken a kérdéseken nagyobb áldozatok nélkül talán még lehet segíteni. T. Ház! A gyógyszerészek katasztrófája ott kezdődött, amikor gyógyszertárakat mértékte­len számban kezdtek adományozni. Csak egy statisztikát sorolok fel ennek megvilágítására. Az 1900. év végéig a ma létező Csonka Magyar­országon volt 690 gyógyszertár, ma pedig van 1280. Az utolsó kilenc-tíz esztendőben 320 pali kát adtak Csonka-Magyarországon. (Jánossy

Next

/
Oldalképek
Tartalom