Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

Az országgyűlés képviselőházának U95. problémákkal. A katholikus egyházat azonban nem terhelheti ezen a téren mulasztás, mert az mindenkoron felismerte a szociális kérdés nagy jelentőségét. Hiszen elég ezen a téren XIII. Leó pápának éppen negyven évvel ezelőtt kiadott «Rerum novaram» című enciklikájára és nálunk az elmúlt évtizedek fenkölt lelkű apostolának, Prohászka Ottokárnak beszédeire és írásaira utalnom. Az ember joga az élethez, a mindennapi kenyérhez, a munkás joga a méltányos családi bérhez, keresztény elvek, amelyeket az egyház hosszú idővel a szociáldemokrácia keletkezése előtt már ismert és alkalmazott is. ( ka bók Lajos: És. sóba sem oldotta meg.) A nagyszámban alapított és az egyház által fenntartott iskolák, kórházak, árvaházak, a pádnál Szent Antal kultusza ÓS a többi mind fényes bizonyítékai az egyház szociális érzékének. A szegényügyet Magyarországon legtökéletes'ebben az egri Szent Eerenc-rendi szerzetesek oldották meg. Az eredmény szempontjából tehát ugyanazt akarja a kereszténység, amiért a szociáldemokrácia is küzd. (Mozgás a szélsőbaloldalon ) a különbség köztünk csak az, hogy nekünk keresztényeknek mások az eszközeink a közös cél elérésére. (Farkas István: Kifelé beszélnek!) Mi nem Marx és Lassalle bölcseletének ingatag alapjára, mi Krisztus evangéliumára és az ő kétezeréves egyházának kősziklájára építünk, ezen az alapon követeljük és fogjuk követelni mindenkor a szociális kérdések megoldását. (Helyeslés jobbfelől.) Mert a szegények, az elesettek, a nyomorultak, az éhezők, (Kubák Lajos: Ezt helyeslik, mert tudják, hogy szónál egyebet nem jelent!) a nélkülözők, a szomjúhozok gondozását Krisztus parancsolta nekünk. De van rosszul alkalmazott szociális gondozás is. Csak egyetlen példára akarok rámutatni. A sokgyermekes szegény családok gyermekeiről kevés gondoskodás történik ma, de ezzel szemben a törvénytelen gyermeket már csecsemőkorában elviszik az anyjától a lelencházba, ahol közköltségen sokszor olyan nevelésben részesítik, amely egyáltalán nem felel meg az illető gyermek társadalmi helyzetének. (Jánossy Gábor: Ha viszont nem vinnék a men helybe, elpusztulna!) Ismerek egy anyát, akinek négy év alatt három törvénytelen gyermeke volt és maga dicsekedett a/.zal, hogy az ő gyermekeinek sokkal jobb dolguk van, mint a sokgyermekes családanya testvére gyermekeinek, mert az ő gyermekeinek van mit enniök, szép ruhában járnak és nyáron a Balaton paltjára viszik őket nyaralni. Az ilyen szociális gondoskodás valóságos kitenyésztője az erkölcsi züllésnek és ezért a kereszténység szempontjából, szerény nézetem szerint, feltétlenül el kell azt ítélni. Minthogy a népjóléti miniszter úr nemcsak szóval hirdeti a szociális problémáknak Krisztus szellemében való megoldását, hanem azok érdekében fáradhatatlanul és önzetlenül dolgozik is és puritán egyszerűségével fennkölt példáját mutatja az igazi keresztény közéleti férfiúnak, az ő személye és politikája iránt a legteljesebb bizalommal viseltetem és a tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés a baloldalon és a jobboldalon.) Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Hegymegi-Kis« Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Az elöltem szólott igen t. képviselő úrral sok tekintetben egyetértek, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen azok a szép gondolatok, amelyeket a képviselő úr itt elmondott, mindnyájunk szívét áthatják. Egyetértek a képviselő úrral abwiese 1931 április 30-án, csütörtökön. 265 ban is, hogy én a népjóléti miniszter úr személyét nagyon tisztelem és nagyon becsülöm. (Helyeslés a jobboldalon.) őt olyan puritán férfiúnak tartom, aki ma a népjóléti ügyek élére való és éppen az iránta való bizalom késztet engem arra, hogy a népjóléti minisztérium működésével kapcsolatban pár olyan súlyos jelenségre mutassak rá, amelyek orvoslást kívánnak és amelyek orvoslása tekintete ben a népjóléti miniszter úr iránt a legteljesebb bizalommal vagyok. Nem feszegetem most tovább azt a kérdést, hogy a népjóléti tárcára Magyarországon szükség van-e, vagy sem? (Helyeslés a jobboldalon.) Elismerem, hogy a népjóléti tárca a kabinetben a szociális gondolatot valósítja mieg. A népjóléti tárca feladata, hogy egyfelől az állani erejét, másfelől a társadalom áldozatkészségét és akaratát összefogja azoknak a szociális céloknak megvalósítására, amelyek ma, a XX. században, feltétlenül követelményekként állanak fenn. De éppen azért, mivel a .népjóléti miniszteri tárcának feladata ilyen brilliáns ügykör, méltóztassanak megengedni, hogy a magam részéről evvel a tárcával, ennek a tárcának működésével szemben határozott követelményeket állítsak fel. Engedjék meg azonban nekem, hogy^ én itt a miniszter úrnak, éppen az ő puritánságában bízva, rögtön egy kinevezést ajánljak figyelmébe, amely meggyőződésem szerint a nepotizmus túltengését jelenti Magyarországon. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Ebben a tekintetben felhívom a miniszter úr figyeLmét egy miskolci orvosi kinevezésre. Többet erről a dologról nem beszélek. Méltóztassék utánnanézni. Igenis, a parlament súlyával akarom itt a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani ezt a kérdést, mert meg vagyok róla győződve, hogy a miniszter úr álláspontja az, hogy minden pozícióba a legarravalóbbak és a legérdemesebbek jussanak. A mostani vitában legtöbb igen t. szónoktársam a munkanélküliség problémájával foglalkozott, amely elsősorban a népjóléti miniszter urat érdekli, hiszen egyfelől ínségesek is vannak, másfelől pedig munkanélküliek is vannak. En a magam, részéről teljes mértékben helyeslem azt a gondolatot, hogy munkaalkalmakat teremtsünk és ne munkanélküli segélyt nyújtsunk, de akkor valóban teremtsünk munkaalkalmakat! Tudom, hogy a miniszter úr szinte minden tárcára felügyel és vigyáz, hogy a közmunkák létesíttessenek; Engedje meg, hogy ezzel kapcsolatban egypár kérdést figyelmébe ajánljak. Ne tessék engedni a mai körülmények között som, hogy ez a koldus, szegény Magyarország és annak törvényhatóságai és községei luxuriozus közmunkákat létesítsenek. (Egy hang a jobboldalon: Ebben igaza van!) Mert erre nincs szükség! Találja meg a miniszter úr a legfontosabb szükségleteket, ebben a'tekintetben pedig igazán mondjon vétót. Másik kérelmem pedig a következő. Ha már közmunkák létesíttetnek, — már pedig kell hogy létesíttessenek, sőt fokozott mértékben, erőnkön túlmenőleg is létesíttessenek — akkor méltóztassék a miniszter úrnak a kabinetben odahatni, hogy az ezen közmunkákra vonatkozó határozatok jóváhagyásának elinté zése a bürokratikus lassúság fertőjéből szabaduljon. Mert ebben a tekintetben megint csak újabb panaszaink vannak! Beszéltem a luxusos közmunkákról — mer! sajnos vannak ilyenek — s ezzel kapcsolathan engedje meg a népjóléti miniszter úr, hogy