Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

264 Az országgyűlés képviselőházának U95. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. nem lehet indokolni a minisztérium feloszlatásának szükségességét azzal sem, hogy ott a közelmúltban bizonyos szabálytalanságok fordultak elő. Kiismerem, hogy ezek előfordulhattak, azonban én, aiki ismerem ezt a minisztériumot, — hiszen magam szerencsés voltam éveken át ebben a minisztériumban dolgozni — tudom azt nagyon jól, hogy ezek a szabálytalanságok csak sporadikus jelenségek és tudom, azt is, — és mint ennek a minisztériumnak volt tisztviselője, kötelességemnek tartom, hogy ezt kijelentsem — hogy 8 minisztérium tisztviselői karának túlnyomó többsége nemcsak, hogy teljesíti kötelességét, hanem önfeláldozó és szakszerű munkát végez, amelyért neki csak elismei/'s és a magyar közvéleménynek hálája jár. (Ügy van! Ügy van! jobbfelül. — Jánossy Gábor: Ezt mind aláírjuk!) T. Képviselőház! Korunk egyik legbonyolultabb és legkényesebb, de egyúttal legjelentősebb problémája is a szociális kérdésnek mikénti megoldása, mert ez a kérdés a múltban talán még soha sein vetődött fel olyan elementáris erővel, mint éppen a mai időkben. Ez természetes is. Hiszen nemcsak a szegénységnek, a nyomornak nem volt a múltban soha sem olyan bő aratása, mint ma, hanem alig találunk a történelem folyamán olyan kort, amely az ember] társadalomban olyan éles ellentétekkel lett volna tele, mint éppen a mi korunk. Mert amíg az egyik oldalon ott látjuk az eddig soha nem tapasztalt anyagi nyomort, az éhező és fázó tömegeket, a fizikai és szellemi munkanélküliek százezreit, addig a másik oldalon ott vannak a mammutjövedelmek, a nyomorgó tömegeket állandóan mintegy provokáló fényűzés és az álláshalmozással iáró súlyos visszaélések. A legnagyobb bajnak kétségtelenül azt tartom, hogy korunk gazdagjai vaiini kevés megértést mutatnak a jelen kor súlyos szociális problémáira] szemben. (Júnossy Gábor: Nem keveset, hanem egy szemer11 \ i ! sem.) Ha kutatom ennek a. felette elszomorító és lesújtó, de egyben a legkomolyabban aggályos jelenségnek is az okát, arra a meggyőződésre jutok, hogy mindez azért van, mert letértünk az igazi keresztény alapról, amely a kereszténységben nemcsak üres jelszót lát, amely azt nemcsak egyéni érvényesülés eéljára használja fel, hanem amely annak elveit a gyakorlati élet minden terén is a legkomolyabban megvalósítani törekszik. Mármost azt kérdem, hogy nem a krisztusi evangéliumban találjuk-e meg az összes szociális kérdések legtökéletesebb megoldási módját? Hogy ez nemcsak üres szóibeszéd, annak legfényesebb bizonyítéka maga a történelem és az élet. mert ahol az idők folyamán a felebaráti szeretet magasztos elvét a legtökéletesebben alkalmazták, ott nem ismertek soha megoldatlan szociális problémát. S vájjon vannak-e a világon jobb iskolák azoknál, mint amelyek a szerzetesek vezetése alatt állanak, vannak-e a világ összes kórházaiban tökéletesebb betegápolók a szerzetesapáca nővéreknél? Íme a történelem és a gyakorlati életpéldái igazolják, bogy a keresztény elveknek komoly és fenntartás nélküli alkalmazásával együttjár a szociális problémák megoldása is és bogy a túlvilági életre irányuló bensőséges vallásos bit tud igazán bősöket kitermelni. a jelen költségvetési vita folyamán úgy a jobboldali, mint a szélsőbaloldali párt több szónoka emlékezett meg Csávossy Elemér jézustársasági atyának nemrégen a Magyar Kultúráiban «Túlvilági hit és gyakorlati élet» cím alatt megjelent igen érdekes cikkéről, amelyben ő a mai kor szociális problémáit a keresztény világnézet alapján tárgyalja. Minthogy ez a cikk igen érdemes arra, hogy nemcsak a katholikus közvélemény, hanem minden magyar tényező is tudomást szerezzen róla, gondolatmenetét röviden ismertetni akarom. A cikkíró szerint a vallás ellenségei azt állítják, hogy az csak túlvilági dolgokkal foglalkozik, törődik és az élet célját kizárólag az örök boldogság elérésében látja. Ez az utóbbi tétel igaz ugyan, de távolról sem jelenti azt, mintha a vallás a földi javakat, amelyekben eszközt lát az örök cél elérésére, semmibe sem venné. Az egyház nagyon jól tudja, hogy a szegénység, a nyomor a legnagyobb ellensége a vallásnak. Paupertas maxima meretrix. Krisztus legfőbb parancsára hivatkozva az egyház kötelességévé teszi azoknak, akik bőven rendelkeznek anyagi javakkal, hogy nélkülözésben levő embertársaikról gondoskodjanak. A dúsgazdagról és a szegény Lázárról szóló krisztusi példabeszéd szerint örökké tartó szenvedés vár azokra, akik nyomorban élő embertársaikkal szemben kötelességüket nem teljesítik. Krisztus tehát nem lehet spanyolfal, amely mögé bújhatnak a mammutvagyonok birtokosai, hogy a szegényeket kizsákmányolják. A keresztény igazság komoly^ felfogása szükségessé teszi továbbá a keresztény szellem érvényesítését az egész vonalon. Ezt a tételt a cikkíró több negatív példával illusztrálja. Nem lehet például jó keresztény az a háztulajdonos, aki nem hajlandó lakást adni egy sokgyermekes családnak. Nem lehet jó keresztény az a vállalat, amely ok nélkül elbocsátja családos munkásait, vagy nem adja meg munkásainak az őket jog és igazság szerint megillető méltányos bért. (Kabók Lajos: Olyan nines is!) A keresztény igazságokat sokan farizeusi módon is fogják fel. Ezeknek a vallás csak eszköz az alacsonyabb néprétegek fékentartására. de amíg lefelé hirdetik a vallás magasztos elveit, ők maguk a saját életükben egyáltalában nem törekednek azoknak megvalósítására. Ilyen farizeus alakulat például a Nemzetek Szövetsége is, amely a népek önrendelkezési jogának ürügye alatt szentesíti Trianont és Versailles! s az azokban foglalt égbekiáltó igazságtalanságokat és jogtipráisokat. A jelentkező szociális bajok orvoslása elsőrendű keresztény kötelesség. Meg lehel állapítani, hogy a keresztény vallásban megvan mindazoknak az elveknek, igazságoknak és tanoknak az öss/.esége, amelyek a szociális kérdés megoldására alkalmasak. A kapitalista rendszer kinövései, amelyekkel ma lépten-nyo inon találkozunk, szöges ellentétben vannak a keresztény tannal. A szociális bajokon mindaddig nem lehet gyökeresen segíteni, amíg a társadalom és maga az állani is nem helyezkedik az igazi, hamisítatlan keresztény alapra. A cikk megállapítja, hogy a világ látszólag nem akarja sem az erkölcsöket, sem a társadalmi életet megreformálni, már pedig ha ezt nem teszi meg, be fog következni egy világkatasztrófa, amely nem folyik majd le vér és könny nélkül. Röviden ez a tartalma páter Csávossy eik kének. Régi igazságok ezek, amelyeknek hangoztatására ma igen nagy szükség vau. Nálunk az 1918. év őszén bekövetkeztt gyászos események egyik rugója is kétségtelenül az volt, hogy a háborúelőtti korszakban keveset törődtek a már akkor is jelentkező szociális