Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

Az országgyűlés képviselőházának U95. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. 263 kantáknak gyámolítása és támogatása. Fontos azért is, mert — fájdalom — 1867-től napjainkig a váltakozó kormányok nem oldották meg- a magyar vidéknek azt a legsúlyosabb problémáját, hogy a nép egész éven át való foglalkozáshoz jusson. Nagyon jól tudjuk, hogy Csonka-Magyarország vidékének több mint 80%-a, a dolgozó nép voltaképpen szezonmunkás. A földmunkák alatt jut koresethez, napszámhoz, vagy mint feles munkás dolgozik s az esztendő másik felében azt éli fel, amit az előző munkaidő alatt keresett. így a badirokkant teljesen kinullázódik mindenféle keresetből és alkalmaztatásból. Azt hiszem, nem is kell a miniszter úr figyelmébe ajánlanom a vidéki és falusi munkanélküliség kérdését, csupán bátor vagyok emlékeztetni Istenben boldogult elődjének egy ígéretére. Budapesten már évekkel ezelőtt egy kitűnő hölgy jóvoltából, Lukács Saroltának, a Vörös Kereszt Egylet alelnökének kezdeményezésére megcsinálták a szegénykatasztert. A vidéki szegénykataszter, f a vidéki ellátatlanok katasztere azonban máig sincs meg, pedig ez rendkívül fontos volna, mert egyetlen bázisa lehetne egy magvstílű komoly segélyezési és támogatási akciónak. Éppen a Ház igen t. alelnöke, Czettler Jenő írja meg egyik legutóbb megjelent igen kiváló gazdasági értekezésében, hogy ma a vidéki munkanélküliségről csak megközelítő képet tudunk alkotni, de számszerűleg ez úgy a tudomány, mint a közigazgatás s az államigazgatás előtt teljesen ismeretlen. Nincs statisztika. Második igen fontos problémája a népjóléti kormányzatnak a hadikölcsön-segélyezés ügye. Itt is ja segélyezés tempójának örvendetes gyorsulását látom és tapasztalom a magam kerületében. Itt csupán azt ajánlom az igen t. miniszter úr figyelmébe, hogy az a minimum, amelyhez a segélyezés összege kötve van, bizony igen magas és így a kisebb összegekkel jegyzett hadikölcsönök teljesen elvesznek éppen a legszegényebb osztály számára. (Gaál Mihály: Akik legjobban rászorulnak.) Helyesen mondja igen t. képviselőtársam: akik arra leginkább rászorulnak. Azok, akik 5000 koronán alul jegyeztek, véghezvittek olyan hazafias és olyan hősi cselekedetet a maguk anyagig viszonyaihoz, vagy a maguk szegénységéhez képest, mint azok, akik annakideién 5000 koronát, vagy 50000 koronát, vagy 500.000 koronát jegyeztek. Tisztelettel figyelmébe 'ajánlom az igen t. miniszter úrnak: nem lehetne-e azokat is, akik 5000 koronán alul jegyeztek hadikölcsönt, valamilyen segélyben részesíteni? örömmel üdvözlöm az igen t. miniszter úrnak azi a ténykedését, hogy nagyobb összegei állított be a költségvetésbe kutak és artézi kutak számára. A mi vidékünkön, a Hegyalján három község van: Tarcal, Rátka és Monok község, ahol ivóvíz egyáltalában nincs. Ennek következménye (azután az, hogy ebben a három községben mintegy állandó epidémia dühöng a tífusz. A meglevő kutak mocsarasak, a közegészségügyre ártalmasak, állandóan kénytelened a járásorvosok azokat beszegeztetni és fegyveres posztokat állítani a kutak mellé, nehogy a nép igyék belőlük, mert mind tífusszal fertőzött. Itt olyan problémát kívánok az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani, amely az egész orvostársadalmat foglalkoztatja a Társadalombiztosítóval kapcsolatban, ez pedig a kötött és szabad orvosválasztás kérdése. Az Orvosszövetségnek tavaly májusban tartott kongresszusán egyhangúan elfogadtak egy határozati javaslatot az abban az időben Miskolcon összegyűlt orvosok s ebben a határozati javaslatban erélyesen a szabad orvosválasztást követelték. Az élet minden vonatkozásában minőségi különböztetéseket^ teszünk és e minőségi különbségek szerint értékelünk és választunk. Minden állatni és szociális institúció alapja a bizalom és éppen az orvosválasztásnál nem érvényesül ez a bizalom. Hiszen nap-nap után látjuk, hogy az emberszeretet, gyöngédség, kötelességérzet, áldozatkészség, lelkiismeretessség, jó modor, egyéni szimpátia és antipátia milyen nagy szerepet játszik az orvosválasztásban. Majdnem azt mondhatnám, hogy ezek az orvosválasztás leglényegesebb ösztönzői. Éppen a kötött orvosválasztás teszi azt. hogy miután a beteg nem tudja azt az orvost választani, akihez bizalma van, a társadalom egy jelentékeny része a kuruzslás karmaiba menekül. A kötött orvosválasztás egy másik veszélye pedig az, hogy magát a tudományt elüzemesíti. Most, a közüzemellenes idők forrpontján látjuk azt, hogy egy nagy orvosi üzemmé alakította át az országot, a Társadalombiztosító. A tudós, az emberbarát-orvosból diurnistát, egy Sanyarú Vendelt csinál a kötött orvosválasztás. Ha nézzük, hogy Európában és általában a külföldön hogyan érvényesül a szabad és kötött orvosválasztás, azt látjuk, hogy a szabad orvosválasztást a francia, németalföldi és ausztráliai kötelező betegségi biztosításokkal kapcsolatban már élő törvényekben írtak elő. Törvényen alapul a szabad orvosválasztás Angliában, Svájcban és Luxemburgban. Ideális orvosválasztás van Norvégiában és Ausztriában, ahol a betegségi, biztosítási intézet az orvosi gyógvítást nem természetben adja. lm nem készpéiizniegtérítést ad helyette. Kötött orvosi rendszer és gyógyító hivatalnoki orvosi rendszer tulajdonképpen csak két országban van, Mag\ arországon és egy másik olyan országban, amelyet méltatlannak tartok Magyarországgal való bármilyen összehasonlításban felemlíteni: Szovjet-Oroszországban. Ezt az igen súlyos problémát, amelyet a kötött orvosválasztási rendszerről a szabató orvosválasztásra való áttérés jelent, nem tudom eléggé a miniszter úr figyelmébe ajánlani. T. Ház! Ezzel ki is merítettem megjegyzéseimet s ki kell jelentenem őszintén, hogy csupán politikai állásfoglalásom miatt, politikai szempontból nem tudom általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni a költségvetést. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Báró Krav István! Br. Kray István: T. Képviselőház! Egyik előttem szóló t. képviselőtársam e tárca költségvetésének tárgyalásánál elmondott beszédében a népjóléti minisztériumot felesleges minisztériumnak nevezte, amelyet szerinte fel kellene oszlatni, meg kellene szüntetni. Igen t. képviselőtársamnak ezzel a kijelentésével nem tudom magamat azonosítani, jiem pedig azért, mert ha ezt a tervezett intézkedést a takarékossággal akarjuk indokolni, akkor sem érjük el a célt. Mindössze legfeljebb egy miniszteri fizetést lehetne esetleg megtakarítani, hiszen a politikai államtitkári állást amúgy sem töltötték be, amit maga a 1. képviselőtársam is elismert, ennek a minisztériumnak különféle ügyköreit pedig megszüntetni semmiképpen sem lehet, hiszen ezek talán legfontosabb ügykörei a mai kormányzatnak lévén itt igen jelentős és fontos szociális problémáknak megoldásáról szó. De 38*