Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

Az országgyűlés képviselőházának 495. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. 255 tagok, az apa, az anya munkába mennek, nincs kire bízni a gyermekeket. Rengeteg hírt olvasunk elszomorodott szívvel, hogy szerencsétlenség történt, a gyermekek a lakást magukra gyújtották, megfulladtak, lábukat, nyakukat törték, kiestek a bölcsőből, veszekedtek, mérgezés történt, gyufaoldatot, lúgkövet ittak stb. stb. Miért? Azért, mert a falvakban ninicsen meg az az intézmény, amelynek szerintem egy kultúrállam minden falujában meg kell lennie; a napközíi otthon. Ezt olyan fontos kérdésnek tartom a gyermekvédelem szempontjából, amelyre nem győzőm elég határozottsággal tiszteletteljesen felhívni az igen t. népjóléti miniszter úr figyelmét. Még csak egy kérdést óhajtok érinteni^ és ez az ingyenes orvosi gyógykezelés kérdése. Amennyire híve vagyok annak, hogy minden szegény ember, aki beteg és rá van arra szorulva, ingyenesen kezeltessék, annyira ostorozom az e téren mutatkozó visszaéléseket, mert bocsánatot kérek, félkilós butonokkal a fülekben és perzsa bundában ingyenes gyógykezelésre menni a klinikákra: ezt mégsem tartom helyénvalónak. Orvos barátaim egy esetben panaszkodtak, hogy autó áll meg a klinika előtt, alig bír belőle kijönni prémes bundájával a hölgy és bemegy, ingyenes kezeltetésben akarja magát részesíteni. Hát igenis, szegénységi .bizonyítvánnyal mindenkit kezelni kell, de akinek van miből fizetnie, az fizesse meg azt az orvost, ne éljen vissza az ingyenes kezeléssel, mert ezáltal is az orvosi nyomoron fogunk segíteni. Mivel az igen t. népjóléti miniszter úr iránt a legteljesebb bizalommal viseltetem, tárcája költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ritkán történik meg, hogy ellenzéki képviselő •az előtte szólott kormánypárti képviselő felfogásával egyetért. Ha nem is mindenben, de abban, hogy a képviselő úr a mezőgazdasági munkások biztosítását követelte, teljesen egyetértek vele. Erre vonatkozólag csak arra hivatkozom, hogy a legutóbbi törvény tárgyalása alkalmával a bizottságban én is és a bizottságban ülő más képviselők is igen erőteljesen követeltük a mezőgazdasági munkások biztosítását és követeltük a törvénynek a mezőgazdasági munkásokra való kiterjesztését is. Vass volt miniszter úr akkor azzal tért ki e kérdés megoldása elől, hogy a törvénybe vétetett be, — és a Ház ilyen értelemben határozott is — hogy záros határidőn belül, amely már régen lejárt, a földmívelésügyi miniszter úr tartozik az erre vonatkozó törvényjavaslatot elkészíteni. {Propper Sándor: 1907-ből is van egy ilyen házhatározat!) En informálva vagyok a kérdésről és tudom azt, hogy a földmívelésügyi minisztériumban hosszú ideig az volt vita tárgya, hogy a törvényjavaslat előkészületeinek költségeit miből fogják fedezni és ki fogja fedezni. Végre találtak valamelyes fedezetet és az adatgyűjtés meg is indult. Ez az adatgyűjtés azonban nem ment előre s ma ez a kérdés még a kezdet kezdetén sincs, — ha már így kell mondanom — még az előadói javaslat sem kész, "még az alapelveken sincs megállapodás arra nézve, hogy miképpen kívánja a kormány a mezőgazdasági munkások biztosítását keresztülvinni. Sajnos, az a fél óra, amely egy tárca tárgyalásánál rendelkezésre áll, sokkal kevesebb, semhogy itt érdemlegesen foglalkozni lehetne a kérdéssel, ezért csak ismételten hangsúlyozom, hogy mi nem ma, hanem már az 1907. évi törvény tárgyalásánál, ha nem is itt a Házban, de a Házon kívül kongresszusokon és egyéb alkalmakkor követeltük a mezőgazdasági munkások kötelező biztosítását. (Propper Sándor: Van is házhatározat 1907-ből!) Magához a tárca^ költségvetéséhez hozzászólva, újból reklamálnom kell, amit minden évben reklamálok, hogy még mindig sajnálattal nélkülözöm, hogy a népjóléti minisztérium munkaügyi szervezete nincs kiépítve, úgyhogy 'a népjóléti minisztérium tulajdonképpen egy 'egészségügyi vagy ehhez hasonló minisztérium jellegével bír; ha talán a munkaügyi rész valamelyes módon ma egy pár tisztviselővel már el is van látva, de semmi esetre sem úgy, mint ahogy az szükséges volna. Hivatkozom arra, hogy itt nagy bérharcok Vannak, amelyekben talán megfelelő közvetítéssel lehetne eredményt elérni. Csak arra hivatkozom, hogy itt van például egy textilgyár, amelyben már 11 hete sztrájkolnak a munkások, a Magyar Kender- és Lenfonógyár, amely 'a munkások bérét 30%-kal kívánja redukálni éppen ezekben az időkben. Azokat a béreket 'kívánja redukálni, amelyek alig érik el a 20 pengőt hetenként és nines fórum, nines senki, akinek az ilyen bérharcot be kellene jelenteni Vagy amely — akár minisztérium, vagy hatóság — hivatalból kezébe venné és megvizsgálná, ini jogon akarja egy gyár, amely ilyen messzemenő vámvédelmet élvez, mint éppen ez a textil gyár, a munkások bérét most 30%-kai redukálni. A helyzet az, liogy egyik-másik gyár ma mesterségesen provokál sztrájkot, mert neki kellemesebb ha sztrájk van, mintha az a tudat van elterjedve a közvéleményben, hogy üzem-; szünet van és e miatt kénytelen az üzemet leállítani. Itt vtannak tehát ezek a problémák i>, amelyeknek nincs gazdájuk. Van ugyan egy rendelet, amely még Walko Lajos kereskedelemügyi miniszter úr korában adatott ki, ennek a rendeletnek azonban nincsen semmi szankciójia. Hiszen még a hozzátartozó döntőbírákat sem nevezték ki. Hogy a mai viszonyok között a népjóléti minisztériumot meg kell szüntetni, ezt csak olyan valaki mondhatja, aki a kérdést nem ismeri. (Tobler János: Helyes!) En igazán nem rajongok a mai irányaatért, — azt hiszem ezt nem kell külön hangsúlyoznom — igen éles ellentét választ el a kormány politikájától, de arra a minisztériumra, amely a népegészséget, a szociálpolitikát szolgálja, azt mondani, hogy mert ott visszaélések történtek, meg kell szüntetni; ez mindenesetre politikai rövidlátásra vall. Senkinek nem jutott például eszébe ugyanezt a konzekvenciát levonni, amikor a honvédelmi minisztériumban legalább ugyanilyen vagy magyobb visszaélések voltak és azt mondani, hogy ezért a honvédelmi minisztériumot meg kell szüntetni; vagy például a belügyi építkezésekből sem akarta senki, -em a sajtó, sem más azt a konzekvenciát levonni, hogy a belügyminisztériumot ezért meg kell szüntetni. A külföldön mindenütt azt látjuk, hogy a gazdasági nyomorúság emelkedésével arányban igyekeznek a szociális intézményeket kiépíteni. A munkahiány esetére szóló kötelező biztosítás, betegsegélyezes és egyéb dolgok mind azt célozzák, hogy ezekben a súlyos időkben, amikor a kapitalista termelés nem képes a dolgozó embereket munkához juttatni, — nem akarok 37*