Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

2-lt Âz országgyűlés képviselőházának U9o. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. annak idején mondottam, hogy mindig a nagyobb állások megszüntetését tartom szem előtt és az orvosi illetményekhez egyáltalában nem nyúlnék. A szolgáltatásokat sem bántanám, mert az előbb kifejtettek alapján megmondottam, véleményemet ebben a kérdésben, az adminisztráció túlméretezését azonban —hogy rossz szót használjak — feltétlenül leépíteném. Szentül meg vagyok győződve arról, bogy ezt az intézményt sokkal kevesebb tiszt' viselővel el lehel vezetni. Szentül meg vagyok győződve arról, bogy ha ezt az intézményt egy ügyes, okos ember bérbe venné, több fizetést adna a megmaradt tisztviselőknek és jobban elintéztetné a dolgokat. Mert egyet én is kifogásolok. Magam is nap-nap után látom, hogy mi van ott, hogy a járulékok kivetése a legtöbbször teljesen fej nélkül megy, az ember jóformán sohasem ismeri ki magát, hogy mit, mennyit kell fizetni. Ez nem az én panaszom, — egyéni panaszom is — ez a magyar kisIparostársadalom panasza, mert abban a könyvvezetésben, abban a kivetésben magát senki kiismerni nem bírja. Mélyen t. Képviselőházi Rendet kell 'teremteni magában az intézményben. Nagyon Örülök, hogy most Papp vezérigazgató ár áll az élén, aki hivatásának magaslatán áll. Meg vagyok róla győződve, bogy a rend meg is lesz. Pontosságot és rendet kívánok a Társadalombiztosító Intézetnél. Tudni akarja az a szegény adófizető polgár, aki a járulékokat fizetni tartozik, hogy mennyit, mikor és miért kell fizetnie. Annak is örülök, hogy a késedelmes fizetésnél 24%-OS nzsoraszeríí kamatot mos! már leszállították. Bocsánatot kérek, az is furcsa érzés voit az emberben, bogy amikor egy érvényben levő törvényünk szerint az, aki 8%-nál magasabb kamatot szed, nzsoi-.'it követ el. akkor ott havonként 2%-ot szedtek, Ezzel a kérdéssel az idő rövidségénél fogva végzek. Csak azt óhajtom megjegyezni: az orvosok nebéz munkát végeznek, nincsenek valami fényesen fizetve; a munkásoktól nem akarok elvonni semmit. A deficitet azonban valahogy el kell tüntetni; a miniszter úr bölcseségére bízom, hogy megtalálja a helyes utat erre vonatkozólag. T. Képviselőház! A falu védelméről kellemi beszélnem egészségügyi szempontból. De hogyan lehet a falut védeni, ba nincs orvos, hogyan lebet egészségügyi szempontból védeni azt a falut, ahol nincs orvos. Talán a 2000-et is, de az láOD-at mindenesetre felülmúlja azoknak a magyar falvaknak és kisközségeknek száma, hol még ma sincs orvos. Amikor itt Budapesten arról hallunk, — s elszomorodott szívvel hallom ezt — hogy itt még mindig vannak ágy rájáró orvosok, olyan orvosok, akik hideg szoljában rendelnek, ha ugyan jön valaki hozzájuk, ugyanakkor azt látom, hogy a falvakba nem mennek ki ezek az orvosok, egyrészt azért, mert szívesebben nélkülöznek Pesten, másrészt pedig azért, mert a falvakban nincsen megfelelő orvoslakás. Ana belyezem tehát a fősúlyt, gondoskodjék a mépjólét] mniszter úr arról, hogy orvosok kerüljenek ki a magyar falvakba. Különösen az A Ibiidre gondolok ós azokra a helyekre, ahol Legerőteljesebben pusztít a tüdővész, ahol egész vidékek meg vannak fertőzve trachomával, ahol minden évben felüti fejét a tífusz s a Inti a falvak közül nagyon sok — ijesziően sok — orvos nélkül kényfelen szembe.lielyezkednl a bajokkal. Ku felvetek itt egy eszmét. Legyen szabad elmondanom egy ötletemet. Én az orvostudományi egy etemen a létszám felett, vagy a létszámon belül mind felvenném azokat a jelentkezőket, akik kötelezik magukat arra, hogy 10 éven át falun fognak orvosi szolgálatot teljesíteni. Ezzel mindenesetre elérném azt, hogy a magyar falvak megfelelő orvosokhoz jutnának. Az egészséges ivóvíz egyik alapfeltétele az egészségnek. A tavalyi 150.000 pengő helyett, ágy látom, ebben az évben 500.000 pengőt vett fel erre a célra az igen t. népjóléti miniszter úr. örülök ennek, ámbár ezt az összeget is keveslem. Keveslem, »mert ebben az országban a mult kormányok 100 évre visszamenőleg mindennel és mindlenkivel törölitek, csak a színmagyarsággal nem, a magyar Alfölddel nem. Az ország belsejében nem épültek a paloták, az állami intézmények a határokon, az oláhlakta vidékeken, a tót vidékeken, a szerblakta vidékeken s ugyanakkor elhanyagolták a mi fajtánkat, az értékes magyar fajt. Ezen kell most segíteni. Reánk szakadt a világháború, jöttek a forradalmak, megcsonkították területünket s megmaradt az országnak az a része, amely legjobban volt elhanyagolva, amelyre legjobban kellene a pénz. S éppen akkor szakadt mindez reánk, amikor pénz nem áll rendelkezésünkre! Belátom a kérdés megoldásának nehézségét, de kénytelen voltam ezt itt szóvátenni mert ez a keserűség él millió és millió magyar ember lelkében. A rokkantkérdésről beszéltek előttem igen t. képviselőtársaim. Én ezzel a kérdéssel hoszszasabban nem óhajtok foglalkozni, mert úgy tudom, nyilt ajtókat döngetnék; az igen t. népjóléti miniszter úr ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozik s a rokkantak illetményét ott, ahol szükségesnek tartja, revíziók elrendelésével, újbóli rokkantvizsgálatok elrendelésével igyekszik felemelni. Mert valóság az ma, bogy bizony szégyenteljes kis összeget kapnak az 50 és 75%-os rokkantak. Ennél a kérdésnél figyelembe kell venni elsősorban az államháztartás egyensúlyát. Jól tudjuk ugyebár, hogy nehezen fizetjük az adókat, mehéz az államháztartás egyensúlyát fenntartani, de itt is azt mondom: éreznie kell annak a rokkanttársada lomnak, amely a legdrágábbat, az életét kockáztatta, egészségét áldozta fel a magyar hazáért, hogy igenis, mi meleg szívvel gondolunk reá és hogy momentán nincs" meg a segítség, ez abban leli magyarázatát, hogy az ország ma wines abban a helyzetben, hogy megfelelő összeget fordíthasson erre a célra. Itt felvetek egy másik kérdést. Tudom, van abban bizonyos rendszer, hogy mikor vizsgálják felül a rokkantakat. Jól tudjuk azt, hogyha valaki megbetegszik, az ember szervezetétől függ, hogy javul-e, lényegesen változik-e és mennyi idő alatt az illető betegségi állapota. En igen indokolt esetekben szórványosan elrendelném egyik-másik rokkant felülvizsgálását. Ez talán költségesebb, de meg lebet ne bízni valamelyik vidéki szervet, hogy ne központilag intézzék, mert akinek például esonttnberkulozisa van, annak, hónapok alatt is lényegesen változhatok az állapota és így nem bírja kivárnia következő országos felülvizsgálat határidejét. A vidéken, különösen a falvakban, azokon a helyeken, ahol nem grasszál az egyke, nagy gondot okoz a gyermek, nemcsak a megélhetés, nemcsak az eltartás szempontjából, hanem abból a szempontból is, hogy amikor a család-