Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-495
Az országgyűlés képviselőházának A95. ták össze a tüzelőanyagot, hogy hazavihessék és a rendőrség egész súlyos és nagy stratégiai felkészültsége kellett hozzá, hogy megmentse ezeket az értékeket az ilyen kis szervezett gyermekbandáktól. Az a pszichózis, amely a rvermeklélekben ilyen elfajult formában mutatkozott, a forradalmak idején még jobban fejlődött, hiszen a Károlyi-forradalom idején az őrizet nélkül maradt katonai laktanyákba törtek be ezek a kiskorú gyermekek s amit ott találtak felszedték és összelopkodtak vagy a vasúti kocsikból lopkodtak és így tovább romlott a gyermeklélek, a bűnöző gyermekek száma egyre nagyobb és nagyobb lett. Ne csodálkozzunk tehát, (Bródy Ernő: A legnagyobb problémává nőtt!) amikor ma a napilapok hasábjain olvassuk, hogy fiatalkorú sihederek gyilkolnak, rabolnak, a legszörnyűbb és legrémesebb drámák sötét jelenetei bontakoznak ki előttünk. A Gubacsi-úti postarabló fiatalkorú volt, a kalapácsos gyilkos, a cukorkaárus leány gyilkosa, mind fiatalkorú bűnöző, akik ennek a háborús generációnak a tagjai az elhagyott gyermektársadalom tagjai. Nagy ós szörnyű probléma ez, amellyel foglalkoznunk kell, hiszen sajnos, meg kell állapítanunk ezt, hogy Magyarország helyzete ebben a tekintetben egyébként is a legszomorúbb és a legtragikusabb, mert hiszen itt a nyomorgó, elhagyott és züllött gyermekek létszáma oly magas, hogy például az egybilliós Budapesten tízszer annyi csavargó, kolduló és bűnöző gyermek van, mint a 8 milliós Londonban. Ezek után nem csoda tehát, ha ez a jelenség mind nagyobb és nagyobb mértékben érvényesíti a maga romboló hatását. Maga Európa, az európai közvélemény, az európai társadalmak és nemzetek feleszméllek már, hogy ideje volna már a gyermekmenté« érdekében_egy nagy általános hadjáratot indítani. 1923-han született meg az a genfi kiáltvány, amely a gyermekmentést tűzte ki céljául. Az európai nemzetek ebben az irányban a legutóbbi időben, az utolsó évtizedben meg is tettek mindent. Németország különösen a gyermekmentés és gyermekvédelem terén új, hatalmas nagy intézményekkel próbálta ezt a nemzeti veszedelmet a maga társadalmáról elhárítani. A körülöttünk levő országok Ausztria, Csehország és a többiek is valamennyien új gyermekvédelmi intézkedéseket léptettek életbe, és itt vagyunk mi, szegény Magyarország, akik ebben a vonatkozásban a legroszszabb helyzetben vagyunk, mi eddig még a gyermekvédelem továbbfejlesztése terén nem tettünk semmi új lépést, és semmiféleképpen nem alkalmazkodtunk a mai idők szomorú parancsszavához, mert 30 év óta érintetlenül áll gyermekvédelmi törvényünk. Éppen ezért felkérem a mélyen t. népjóléti miniszter urat, különösen mint az egyház egyik igen magasállású és igen érdemes tagját, aki a krisztusi evangélium alapján áll, — amely krisztusi tanítás azt mondja: engedd hozzám a kisdedeket, mert övék a mennyeknek országa — hogy ezt a kérdést különösen ölelje szívéhez és ne engedje itt a takarékosságot olyan mértékben érvényesülni, mint más területeken. Mert ha itt a takarékosság ilyen módon érvényesül, ha ennek a tételnek a budgetje, mint most, leszoríttatik, akkor nincs semmi mód arra," hogy feltartóztathassuk a züllött gyermekeknek ezt a rettenetes elszaporodását. Statisztikát vagyok kénytelen felolvasni arról, hogy a bűnöző gyermekek hogyan szaporodtak el az utóbbi évtizedben, Budapesten ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. 249 1918-ban 11.000 bűnöző gyermek került rendőrbíróságok elé. 1920-ban 8600, és ez a grafikon mutatkozik egészen a mai napig; átlagosan tehát körülbelül 10.000 gyermek az a létszám, amely évente Budapesten csak a fiatalkorúak bírósága elé kerül, mert ki kell jelentenem, hogy a rendőrbíróság nem is utalja át valamennyit a fiatalkorúak bírósága elé, hanem maga intézkedik, rendőri úton igyekszik va la hogy a kérdést elintézni, nehogy az a gyermek a fiatalkorúak bírósága előtt olyan büntetésben részesüljön, amelyet környezete és a végzetes körülmények folytán nem is érdemel meg, mert hiszen ő önmagának nem lehetett gondviselője, nem ő a felelős azért, hanem a mostoha társadalom és a mostoha viszonyok. Emberi érzés nyilvánul meg a rendőnbíróságokban ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, igyekeznek segíteni, de nem tudnak. Éppen a tegnapi napon, az igazságügyi tárca tárgyalása kapcsán, szóbakerültek a patronázsintézmények, ahol a bűnöző gyermekek megjavítása, gondozásba helyezése szempontjából kifogást tettek, hogy nem eléggé foglalkoznak ezzel, nem eléggé fejlesztik ezt az igazságos intézményt. Ez a dolog igazságügyi része, csak a gyermekmenhelynek kérdése tartozik ide a t. népjóléti miniszter úr elé. Az állami gyermekmenhelyeket szaporítani .kellene és gondoskodni kellene arról, hogy ezeknek a nem züllött gyermekeknek az elhelyezése jobban legyen biztosítva, mert a nem züllött gyermekekből válnak azután a kellő profilaktikus intézkedés hiányában a züllött gyermekek. Tovább megyek. Természetesen a szociálpolitika egyéb kérdései is belejátszanak ennek a gyermekproblémának kérdésébe, így a rossz lakásviszonyok, a nyomortanyák, ahol a prostitúciónak, az erkölcstelenségnek melegágyai burjánoznak. ahol az a szegény gyermek a tömeglakásban élve, látja azokat a jeleneteket, amelyek az ő gyermeki lelkét megrontják. Meg kell állapítanom, hogy a prostitúciónak itt Budapesten éppen ezek a tömeglakások, nyomorlakások az okai, és hogy a züllött gyermekek közül 20% leánygyermek a prostitúció áldozata, amely rettenetes pusztítás, azután később" jelentkezik egészen más formában, az emberi egészség megrontásában és a jövő generáció egészségének teljes tönkretételében. Budapesten évente 25.000 csavargó, züllött és elhagyott gyermek van. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Budapest lakosságának 2'5%-a bűnöző gyermekekből áll. Ez riasztó kép, amely meg kell hogy hökkentsen mindnyájunkat és arra kötelezi a kormányt, hogy a legmesszebbmenő intézkedésekkel próbálja ezt a folyamatot megállítani. Huszár Károly volt t. képviselőtársam, a Társadalombiztosító elnöke, itt egy alkalommal az egyke elleni védekezésre hívta fel az ország figyelmét és akkor a miniszterelnök úr válaszában ezt a kérdést igen fontosnak ítélte arra, hogy a megfelelő intézkedések megtételét kilátásba helyezze. En azt mondom, hogy az egyke kérdése csakugyan nagyon fontos, de még fontosabb ennél az, hogy a megszületett gyermekek mentessenek meg, az élő értékek adassanak át tisztán, egészségesen és erkölcsi értékükben a jövő generációnak. Méltóztassék elyképzelni, hogy ebből a züllött nemzedékből, amelyből — bejutván a férfisorba — a jövő nemzeti munkának munkás része, alkotó része lesz, mi válik és mit várhatunk mi a jövő Magyarországtól, ahol egy egész generáció így pusztul el az erkölcsi fertőben! T. Ház! Amikor Széll Kálmán 1901-ben előterjesztette a maga törvényjavaslatát, azt a
