Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-495
Az országgyűlés képviselőházának U95. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. 245 is, nem valami gyorsan történt — eredményét ebben a Házban bejelentették volna. Azonkívül most már hónapok óta folyik a népjóléti minisztériumban a vizsgálat. (Fábián Béla: Már régen megtette a miniszter úrnak a jelentést Egner, csak a miniszter úr nem vonja le a konzekvenciákat. — Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Átadhatom! — Fábián Béla: Majd beszélek róla!) Nem akarok elébe vágni Fábián képviselő úr beszédének, de akkor itt voltam a Házban és a Ház folyosóján nagyon előkelő kormánypárti képviselő uraktól olyan kijelentéseket hallottam, hogy vannak még súlyosabb esetek is, mint amilyeneket Fábián képviselő úr előhozott. Ez a közvéleménybe — akárhogyan is — bekerült. Nem tudom konstatálni, hogy mi történt ott, csak a köz érdekében, a köztisztviselői eiika szempontjából kívánatosnak tartom, hogy^ ez minél előbb nyilvánosságra kerüljön. S kívánatosnak tartom azt is, hogy minden ilyen vizsgálat lehetőleg gyorsan folytattassék le, mert itt az éremnek másik oldala is van. Magam hallottam olyan kijelentéseket, hogy a népjóléti minisztérium^ egyes tisztviselői is már nagyon esengve várják, hogy ezek a kérdések elintéztessenek, mert hiszen ez bizonyos fokig nem mondom, hogy vád, nem mondom azt sem, hogy gyanúsítás, de legalábbis bizonyos ferde színben tünteti fel azokat a tisztviselőket is, akikről név szerint említés nem történik. Azt hiszem, .minden tisztviselői kar örül annak, és kívánja, ha a kebelébe tartozó egyesek visszaéléseit minél előbb a büntető fórum elé viszik. Nem akarok ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni. Ez volt az, amit én rigorozitás alatt értek. Ami most már a prudenciát illeti, azt mondom, hogy bármennyire szükség van szociálpolitika ra — és azt hiszem, hogy Magyarországon különösen szükség van — de a szociálpolitikának határa van és ez a határ a gazdasági élet. Azért, hogy túlméreteztek itt intézményeket, valaki mégis csak felelős; felelősek azok, akik azokat az intézményeket létrehozták. Magyarországon azt már előre láthatta mindenki, akinek egy kis fogékonysága van a gazdasági élet iránt, hogy a társadalombiztosításnak ez a túlméretezett volta nem volt arányban soha a gazdasági helyzettel. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A túlméretezett adminisztráció — mert az van, ezt most már kénytelen vagyok elismerni — sohasem válik egy intézménynek előnyére, «Minélfogva mindenesetre óvatosabbnak kellett volna lenni. Azután ott vannak az olyan esetek is, mint a Mátra-szanatórium, ahol milliókkal lépték túl az előirányzatot. Szegény országban óvatosan kell gazdálkodni a pénzzel (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és arra kell törekedni, hogyha pénz van, akkor ezek a kiadások lehetőleg nagy tömegeknek, lehetőleg sok egyénnek nynjtsanak segélyt vagy a betegeknek enyhülést. Inkább egyszerű kórházak kellenek, mint modern kórházi paloták, mert — legyünk igazságosak — a vidéknek egy nagy része — mert vannak még vidéki városok is — nagyon hátrányosan érzi a kórházi közterheket. (Egy hang half elöl: Zalaegerszeg!) Igen, Zalaegerszegen is; nem akarok elébe vágni a képviselő úrnak, habár odatartozom magam is. Méltóztassék majd megreklamálni azokat az ígéreteket, anie lyeket annakidején a népjóléti minisztérium írásban adott Zala vármegyének. (Rassay Károly: Mikor?) A választáskor, előtte, vagy utána, szóval írásban adta. (Bródy Ernő: Hidat ma is kaphatnak!) Nincs befejezve, úgy tudom, a szombathelyi és a veszprémi kórház sem. KKL'VISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXV. A vidék közegészségügyével kapcsolatban legyen szabad két kérdést ajánlanom a mélyen t. népjóléti miniszter úr figyelmébe. A mai viszonyok között nagyon sok kisember, kisbirtokos és kisiparos a tönk szélére jut azáltal, hogy a kórházi ápolási költségeket kívánják tőlük. Van egy nagyon krassz eset, ez a közveszélyes elmebetegek kórházi kezelés« 1 . Egy 2—3, vagy 4 holdas kisbirtokosra, ha valahogyan elmebaj tör ki rajta, kivetik a kórházi költséget, be is kebelezik, holott tulajdoniképpen) vitatkozni lehet nia a mól, hogyha valaki közveszélyes elmebeteg, ő maga viselje az ápolási költségeket, mert hiszen az illető a mások egészségét veszélyezteti. Ha nem így volna, akkor odahaza kezelhetnék. (Zaj bal felől.) — Rassay Károly: De nem lehet!) Hivatalból nem engedik. Azt hiszem, nem lehet ezeket a családokat tönkretenni betegápolás] költségekkel. (Rassay Károly: Nem lehet soha tudni, mikor robban ki az ilyenek betegsége. — Jánossy Gábor: A törpebirtokokat mentesíteni kellene e költség alól!) Valahogyan mentesíteni kell, vagy valami megoldást kell találni. (Rassay Károly: El kell helyezni!) Én csak azt mondom, hogy itt még indokoltabb a költségek elvállalása. Azt akarom ezzel dokumentálni, hogy még sem az az eset forog itt fenn, mintha valaki privát passzióból visz egy beteget kórházba. Itt a kórházi ápolásnak közérdekű háttere van egy csekély vagyon mellett. A másik kérdés, amit figyelmébe ajánlok az igen t. miniszter úrnak, az, hogy a tisztviselői kategóriákba tartozó nagyon sok egyén, illetve család létét veszélyeztetik a mai rendezetlen viszonyok között az esetleges betegápolási költségek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a tisztviselőket vonjuk be a Társadalombiztosító Intézetbe. Azt hiszem, ezt ők is megköszönnék, mert hiszen a Társadalombiztosító, mint intézmény a jelenlegi gazdálkodás mellett, úgy gondolom, sem az egyik részen, sem a másik résezen nem kelthet megelégedést, legfeljebb olyanok körében, akik egészségesen kapnak járulékot, vagy talán az orvosoknál. Az orvoskérdéssel kapcsolatban figyelmébe ajánlom az igen t. miniszter úrnak, hogy talán el lehetne kezdeni a~Tiépjóléti minisztérium kebelében is a halmozott állások bizonyos fokú redukcióját, mert ma, amikor kétségtelen, hogy nehéz az elhelyezkedés, még kevésbbé indokolt, mint a múltban, bogy több állás összpontosíttassék egy kézben. Az előttem szólott t. képviselőtársam mindenesetre felemlítette, hogy a miniszter úr, szociális érzékének tanúságát adva, a 24%-os késedelmi kamatot leszállította 12%-ra és kiemelte, hogy ezzel milyen nagy lépést tett. Elismerem, ez nagy dolog. (Rassay Károly: 12 kevesebb, mint 24!) De 12%-os kamat a mai felfogás mellett még mindig bizonyos uzsorakamat, hogyha a bankkamatláb 5V 2> százalék és a törvényes kamat 8 százalék. (Simon András: Ennek bírság jellege is van, ez nemcsak kamat! — Rassay Károly: De nem lehet megbírságolni azt, aki nem tud fizetni, aki nem rosszakaratból nem fizet!) Különbséget teszek! abban a tekintetben, ha olyan egyénekről van szó, akik renitenciából nem fizetnek, bár fizethetnének. Vannak ilyenek is nagy Üzemeknél. (Egy hang a középen: Spekulánsok) Nagyon sok esetben azonban a nemfizetés oka az, hogy az illető képtelen fizetni. (Simon András: Ez igaz!)) Állíthatom, hogy ha vidéken — de azt hiszem a fővárosban is, a fővárosi kisipart nem ismerem annyira — a Társadalombiztosító Intézet terhei olyan súlyosak, hogy ezeket a mai rossz gazdasági helyzetben — sőt megállapít63
