Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

246 Az országgyűlés képviselőházának U95. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. hatom, hogy még a jó gazdasági helyzetben is súlyosak voltak — a kisipar nem bírja el. Mindenesetre olyan a helyzet, hogy ezt az intézményt valahogyan szanálni kell. Nem azt állítom, hogy egyszerre csukjuk be, de mindenesetre mondjuk meg nyiltan, hogy itt hiba történt és mindenesetre szanáljuk a dolgot úgy, hogy azok vesszenek legkevésbbé és azok érezzék a terhet legkevésbbé, akiket ez az intézmény segíleui akar, mégpedig nem azáltal, hogy elhelyezi őket, hogy élethivatást ad nekik, hanem azáltal, hogy azokban az esetekben támogatja őket, amely esetekre tekintettel a biztosítás tulajdonképpen történt. Néhány szóval talán érintem a munkanélküliség kérdését is. Határozottan ellensége vagyok annak, mégpedig ama tapasztalatok alapján, amelyeket a múltban külföldön szereztem, hogy a munkanélküli segély vagy biztosítás terére lépjünk. Ezt nem tudták megvalósítani a gazdag államokban. A angol gazdasági krízis egyik oka angol szakemberek szerint ebben keresendő, sőt ma már nemcsak maguk a kapitalisták, a kapitalista érdekeket képviselő közgazdászok, hanem nagyon sok, a munkáspárthoz tartozó komoly gyakorlati politikus vagy egyéb tényező is kénytelen belátni azt, hogy ezen az úton, amelyen haladnak, nem mehetnek tovább. Ugyanezeket az eredményeket érték el Ausztráliában is, ahol a gazdasági krízis elsősorban a munkabérpolitikára vezethető vissza. Mindenesetre, ha a munkabérekről beszélünk, készségesen elismerem, hogy ma Magyarországon a munkabérek nincsennek olyan nívón,^ amely kielégíthetne olyanokat, akik a megélhetés szempontjából nézik a munkabéreket. De viszont van ennek másik oldala is, mert a munkabéreket másik szempontból, gazdasági szempontból is kell nézni és ez a produktivitás kérdése. Itt megint disztingválnunk kell átmeneti idő és hosszabb periódus között. Átmeneti időben, amikor arról van szó, hogy egyes bajbajutott társadalmi osztályokat, mondjmk a munkásokat, vagy a magán hivatalnokokat át kell segíteni egy gazdasági krízisen, akkor más szempontok szerint lehet a dolgot nézni, mint ha állandó berendezkedésről van szó, mint ha állandó gazdaságpolitikát akarunk csinálni. Állítom, hogy nemcsak a kapitalista, hanem semmiféle más termelési rendszer sem bír el olyan módszereket, amelyek mellett a gazdasági produktivitás veszélyeztetve van. Ameddig tőke van, annak a tőkének bizonyos kamatozása eminenter érdeke minden gazdasági tevékenységnek, mert amennyiben üzleti, vállalkozói nyereség nincsen, nincsen vállalkozás, és ha nincsen vállalkozás, akkor nem lehet munkabér. Itt néhány szóval csak megemlékezem arról. — azt hiszem, magából beszédemből folyik — hogy a népjóléti minisztérium politikája mindenesetre összefügg a gazdasági politikával is; a kettőt nem lehet különválasztani. Mindenesetre, ha egy párt azonosítja magát a kormányzattal, nem lehet azt mondani, hogy csak a szociálpolitikai részt tekinti magáénak. Azért mondom ezt, mert magánnyilat ko/a tokból a közelmúltban tapasztalni lehetett, hogy a népjóléti tárca esetleges^ államtitkári állásának betöltésére a kereszténypárt ugyancsak igényt támasztott volna. (Petrovácz Gyula: A párt egyáltalában nem nyilatkozott ebben a kérdésben. — Zaj a balközépen.) Azt mondottam, nem tudom, hivatalosan mi történt, de mindenesetre magánnyilatkozatok és magánmozdulatok erre engednek következtetni. (Derültség. — Jánossy Gábor: Magánambíciók! — Peyer Károly: Jelölt volt bőven! — Zaj.) Én csak azt mondom, hogy a felelősséget szerintem vállalni kell mindazért, ami történt a múltban, ami hibás, a felelősséget vállalni kell mindazért, ami jelenleg történik és vállalni kell a teljes felelősséget mindazért, ami a jövőben történni fog, mégpedig nemcsak a tárca keretében, hanem az egész vonalon. Ez szerintem a helyes, a fair és a parlamentáris álláspont és mindenesetre nyílt. Őszinte álláspont, mert nagyon nehéz általában is, de különösen magasabb erkölcsi fokon máskép beszélni az illetőnek, mint ahogyan szavaz. (Jánossy Gábor: Ügy szavazunk, ahogy beszélünk! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Kérem, ha úgy szavaztak volna itt a Házban, mint ebben a Házban beszéltek éveken keresztül, azt hiszem Magyarország helyzete ma jobb volna. (I»assay Károly: Pláne, ha úgy szavaztak volna, ahogy a folyosón beszéltek!) Én megelégedtem volna azzal, ha úgy szavaztak volna, ahogy itt bent beszéltek. A folyosón ezeknél a privát jellegű megbeszéléseknél nincsenek ott a miniszterek, akik esetleg már megrovó tekintettel is helyreigazítják az eltévelyedett... (Egy hang a balközépen: Juhokat.) Nem akartam ezt mondani. Én azt akartam mondani, hogy «párthíveket«, de mellettem ülő képviselőtársam azt mondja, hogy «juhokat«. (Pakots József: Báránykákat!) Én elfogadom ezt... (Zaj.) Elnök: Képviselő urak. méltóztassanak tartózkodni a közbeszól ásóktól. Farkas Tibor: Mondjuk, juhokat, sőt legyenek esetleg bárányok is, ha ártatlanságra tartanak igényt. Mindenesetre (Simon András: Birkatürelemmel!) ezt akartam mondani — türelmet látok. (Zaj és derültség.) Elnök: Csendet kérek! Farkas Tibor: Azt hiszem, hogy annak idején én az elsőnek egyike voltam itt a Házban, akik indítványozták, hogy a miniszteri tárcák száma csökkentessék és pedig a régi, békebeli nívóra. Ez tehát annyit jelent, hogy véleményem szerint a népjóléti tárcára szükség nincs. Hogy talán nem jártam egészen helytelen úton, azt alátámasztva látom Wolff t. képviselőtársamnak többször elhangzott nyilatkozatával^ aki szintén azt mondotta, hogy a népjóléti tárcára véleménye szerint nincs szükség. Én annak idején szintén azt az álláspontot foglaltam el, hogy a népjóléti tárcát a mai szomorú gazdasági helyzetben feleslegesnek tartom. Éppígy ez volt a véleményem a mai szomorú gazdasági helyzetben a külügyminisztériumra vonatkozólag is, amelynek megszüntetését külön indítványoztam. (Simon András: A külügyminisztériumét?) Természetesen, kénytelen vagyok most levonni a konzekvenciákat, illetve ha konzekvens maradok, minthogy a helyzet nem javult meg azóta, hogy én indítványomat megtettem, sőt még jobban romlott, azt kell mondanom, hogy a fokozott takarékosságra ma is szükség van. ígv tehát ennek a tárcának költségvetését sem fogadhatom el, bár kénytelen vagyok el is merni — és ezt örömmel teszem — azt a puritánságot, amelyet a népjóléti miniszter úr részéről láttam, (Ügy van! Ugy van! jobbfelől és a középen.) azt a szorgalmat, amellyel egy nagy minisztérium vezetésében megpróbált saját maga rendet teremteni és nem szaporítja az állásukat... /Fábián Béla: Csak fogják szegénynek a kezét! — Elénk ellenmondások jobbfelől. — Jánossy Gábor: Dehogy fogják!