Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

18 Az országgyűlés képviselőházának A89. ülése 1931 április 21-én, kedden. irányát. Ne méltóztassék a kérdést úgy beállítani, hogy ezt akár tudva vagv nem tudva mások nagyon is kihasználhassák. Ezt mondottam felszólalásomban, semmi mást, kioktatásba az egész vonalon nem mentem bele. (Gaal Gaston: Mi van a kormánytanácsi rendelkezéssel, miniszter úr? Erre vagyok kíváncsi!) Nem tudom mire céloz a képviselő úr, azt sem tudom, hogy kormánytanács létezik-e, mert csak minisztertanács létezik. ((íaal Gaston: A kormánytanács évtizedekkel előre elígérte a magas vámot! — Friedrich István: Ha kormánytanácsosok vannak, akkor talán van kormánytanács is! — Rothenstcin Mór: Sőt kormányfőtanácsosok is! — Egy hang a jobboldalon: Jogforrások is vannak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Jaal Gaston képviselő arat kérem, méltóztassék csendben maradni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: Sajnálatomra nem tudtam itt lenni az általános vita folyamán, mindössze egypár beszédet hallgathattam végig, azonban szó szerint elolvastam az összes felszólalásokat és bizonyos jóleső örömmel állapítottam meg, hogy (Jaal Gaston t. képviselőtársam mai felszólalásától eltekintve, a felszólalások folyamán, iparellenes hangulat nem volt. Ellenkezőleg, a felszólaló akármelyik párthoz tartozott is, akár az egységespárthoz, akár a baloldali pártokhoz, akár az ellenzékhez, az volt az általános felfogás, hogy a mai viszonyok között egy országot megfelelő ipar nélkül elképzelni nem lehet. Egyes képviselőtársaim igen szépen fejtették ki álláspontjukat. Valamennyire nem tudok kitérni, esak megjegyzem, hogy például Krúdy Ferenc t. képviselőtársain erős gazdaságfilozófiai alapon. Ötvös Lajos képviselő úr a kérdésbe roppant belemélyedve a kiegyensúlyozottság álláspontjából fejtette ki ezt a kérdést; Sebandl Károly és Beck Lajos t. képviselőtársaim nemzetközi megvilágításban és vonatkozásban. Csak elismeréssel nyilatkozliatom mindegyikről, mert tulajdonképpen a mellett foglaltak állást, hogy az ország jövője azon nyugszik, vájjon tud-e itt megfelelő ipar kifejlődni. Hogy az ipari szükségesség mennyire fennáll, ezt legérdemlegesebben Barthos Andor t. képviselőtársam világította meg, úgyhogy én ezekre a felszólalásokra nem is akarok kitérni, annál kevésbbé, mert végeredményben a kartell vita folyamán felhoztam mindazokat az érveket és indokokat, amelyek az ipar mellett szólnak és nekem élihez sem hozzátenni valóm sem éhből elvenni valóm nines. A mélyen t. ellenzék részéről sem találtam semmiféle észrevételt e tekintetben, csak — sajnos — azt, hogy szociáldemokrata igen t. képviselőtársaim és a polgári ellenzék egyes tagjai részéről ezt a törvényjavaslatot úgy állították be, mint kortesjavaslatot. (Kahók Lajos: Nem is más!) Engedelmet kérek, igen t. képviselőtársaim, a magam részéről, ami kor vállaltam ezt a tárcát, első ténykedésem az volt, hogy az ipartanács megalakításával kifejtettem mindazokat az érveket, amelyek ennek a törvényjavaslatnak szükségessége mellett szólnak a nélkül, hogy valaha bármi másra csak gondolhatott volna az ember. De én ezt nem is veszem szemrehányásnak. Akár tetszik, akár nem, én ezt elismerésnek veszem, mert ha igen t. képviselőtársaim jónak találják ezt kortes javaslatnak, ez azt jelenti hogy ez közérdek, azt jelenti, hogy ez olyan problémákat fog meg, amelyeket mindenki megoldani kíván (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és ezt az elismerést vagy mondjuk, esetleg ezt a gáncsot, szívesen és örömmel elfogadom. (Elénk helyeslés.) Epp úgy, amint nagyon igazat adok igen t. Szilágyi Lajos képviselőtársamnak és merem állítani, hogy reám senki sem fogja azt bebizonyítani, hogy egyoldalú pártpolitikai szempontból kezeltem volna a reám bízott érdekeket. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) En gazdasági kérdésekben esak egy szempontot ismerek e tekintetben, a nemzeti egyetemes érdek szempontját és én ítélnék el legjobban mindenkit, aki ezt nem így fogná fel. (Elénk helyeslés a, jobb- és a baloldalon.) Igen t. Ház! Az ellenzék részéről csak egy szemrehányással foglalkozom. Egyébként érdekes dolog volt, hogy a szociáldemoknatapárt képviselői nagyon óvatosan kezelték az egész kérdést. Nem is tehetnek egyebet. Nem tehet nek mást, mint azt, hogy mellette foglaljanak állást, mert ha valaki, tulajdonképpen ők igazán hivatva vannak az ipar érdekeit képviselni. (Kabók Lajos: Nemcsak a munkáltatók érdekeit kell képviselni!) T. képviselőtársaim nem azzal az indokolással nem fogadták el, hogy az Ipar szempontjából nem megfelelő, hanem azzal, hogy ebből a javaslatból hiányoznak egyes munkásügyi intézkedések, nem beszél békéltető bizottságról, nem próbálja megoldani IS nyolc órai munkaidő kérdését, (Kabók Lajos: Minimális a munkabér!) nem oldja meg a kollektív szerződések nagy problémáját és így tovább és a végén Kabók Lajos igen t. képviselőtársain, aki eléggé mellette szólt, mert elismerte objektíven egyik-másik helyes intézkedését 'a javaslatnak, — lehet, hogy tévedek, ha önt idézem — azt mondotta, legnagyobb hibája, hogy mi egy ilyen javaslattal jövünk, pedig a lényeg az volna, hogy a politika sáncaiba beeresszük a tömegeket. Itt van a nagy különbség közöttünk, igen t. képviselőtársaim, és merem] állítani, hogy itt van az önök hibája és fogyatkozása, hogy még mindig ott tartanak a marxizmus merevsége mellett, amelytől régen el kellett volna szakad niok, amint elszakadtak a többi országok szocialista képviselői. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Kellene, hogy önök beálljanak velünk együtt teljes erővel az ország felépítésének munkájába, (Ügy ran! Ügy van! a jobboldalon.) és ne ismerjenek egyoldalú érdekeket, mert a munkás érdeke a nemzet érdeke. A termelőnek, a mezőgazdának, az Iparosnak és a munkásnak egyaránt egy, a nemzet érdeke az összefoglalója. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Krisztián Imre: Nem ismerik a haza fogalmát! — Propper Sándor: A boletta az egyoldalú érdek! Nagy zaj.) Elnök: Propper képviselő urat kérem maradjon csendben. (Propper Sándor: Igen, a boletta! Munkanélküli segély meg nincs! Munka sincs!) Csendet kérek. (Krisztián Imre: A nemzetközi fantazmagóriák letéteményesei! — Propper Sándor: Ez vagy rosszindulat, vagy hozzánem értés, miniszter úr! — Krisztián Imre: Az önök részéről tudatos rosszindulat!) — Zaj.) Csendet kérek! Bud János kereskedelemügyi miniszter: Enaredje meg Propper képviselőtársam, ha azt mondom, hogy az ő leekéztetéseit megszoktam. de — ne vegye rossznéven — túlkomolyan sem veszem. Mert rosszindulatúnak nem minősíthet senki egy olyan törvényjavaslatot, amely végeredményben nem a mának szól, (Propper Sándor: Az ön megállapításai rosszindalatnak!) hanem amely következő hosszú évek