Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

Az országgyűlés képviselőházának U gazdaságpolitikáját foglalja magában. (Ügy ran! Ügy van! a jobboldalon.) Végeredményben, lia itt. vagy amott létesül egy vállalat, ha azt tudom, hogy ezzel javítom a vállalatoknak a helvzetét^ és az iparnak segítségére sietek, akkor kérdem: csak ennek vagy ezeknek az érdekeit szolgálja-e ez! (Propper Sándor: Ön csak a nagybirtokosok és a nagytőkések érdekeit szolgálja!) A munkások százainak és ezreinek adunk kenyérkereseti lehetőséget és ez az igazi politika! (Propper Sándor: Nem szolgálja! Nem szolgálja!) Elnök: Propper képviselő ural ismételten kérem, maradjon csendben! (Propper Sándor: Munkásellenes! — Nagy zaj.) Csendet kérek minden oldalon! Bud János kereskedelemügyi miniszter: A hozzáértést illetőleg nem sok megjegyezni valóm van, t. képviselőtársam. En eléggé megtanultam a gazdaságpolitikát, — lehet, hogy jól vagy rosszul — abban az irányban tehát nem fogadok el kioktatást, hogy tulajdonképpen mit kell tenni az ország érdekében. En ismételten csak azt hangsúlyozom, hogy én csak azt tudom helyesnek, ami az összes rétegek érdekét szolgálja. (Kabók Lajos: Ezt nem csinálja!) Nincs joguk a mai kormányzattal szemben azt a vádat emelni, hogy a szociálpolitika terén nem ment a legmesszebb. 'Falán meg messzebb is mentünk, mini kellett volna es lehetett volna az ország gazdasági viszonyúinak figyelembevételével. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mit tettek a munkásokért? — Propper Sándor: Beosukatják, levágatják a rendőrrel!) Ebben a javaslatban is ha másra nem tudok utalni, utalok arra, hogy amikor a munkáslakások problémájával foglalkozunk s amikor a népjóléti miniszter urnak e téren a legmesszebbmenő hatáskört biztosítjuk. A népjóléti miniszter úr kinek az érdekeit fogja védeni?'(Propper Sándor: Senkiét! — Nagy zaj. — Propper Sándor: Rántott levest ad! — Kabók Lajos: Egy intézkedésre mutasson rá!) Egyben vitatkozhatunk. En azt mondom, hogy a munkanélküliség ellen a legjobb biztosítás, munkaalkalmak teremtése, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol vannak?) mert kell, hogy önök is legyenek olyan objektívek, hogy elismerjék, hogy a munkanélküliség elleni biztosítás a lep-több államban a legrosszabb eredményeket váltotta ki. (Popper Sándor: Mondja meg, hol vannak?!) Elnök: Propper képviselő urat utoljára figyelmeztetem, hogy maradjon csendben, mert ellenkező esetben erélyesebben fogok vele szemben eljárni. (Propper Sándor: Ez demagógia! — Rothenstein Mór: Egy miniszternek mégsem illik így beszélni! — Meskó Zoltán: Rothenstein Móric mint illemtanár! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon! Bud János kereskedelemügyi miniszter: Amikor én örömmel szögezem le, hogy tulajdonképpen kivétel nélkül valamennyien majdnem a javaslat mellett foglaltak állást és hogy úgy a gazda-, mint a nem gazdaképvisel ők mindegyike lándzsát tört az ipar mellett, ugyanakkor azt kell mondanom erről a helyről: ne vegyék zokon és ne vegyék rossznéven azokat a panaszokat és kifakadásokat, amelyek némelykor elhangzanak, nem az ipar ellen, hanem az iparban esetleg előforduló visszásságok ellen. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Nem lehet ezt iparellenes hangulatnak, iparellenes tendenciának minősíteni. Ha valaki a mai gazdasági viszonyokat nézi, akár a világgazdaság szempontjából, akár a mi szempon». ülése 1931 április 21-én, kedden. 19 tunkból, látja, hogy a két foglalkozási ág áralakulása között olyan ür képződött, amely így nem maradhat, (Ügy van! jobb felől.) mert ez tulajdonképpen összeomlás volna az egész világgazdaságban. Ha látom, hogy az egyik oldalon, mégpedig azokból az indokokból, amelyeket az előbb felhoztam, a mezőgazdasági termelés áralakulásának indexszáma ma legfeljebb hatvan körül mozog a békeindexszel szemben, az iparban viszont százon felül van mindig, akkor a nélkül, hogy bárki csak a legkisebb vádat is emelné bármelyik más foglalkozási ág ellen, tisztában kell lennie mindenkinek azzal, hogy ez a helyzet tarthatatlan. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ennek a helyzetnek nem lehet más következménye, mint amit tegnapelőtt mondtam a mérnökkongreszszu

son :>JátJuk__a_technikának bámulatos, kápráztató fejlődését, de mi haszna van. ennek, ha nem az emberrel és nem az ember érdekeivel együtt halad, hanem az ember ellen? (Ügy van! Úgy van! — Taps jobbfelől.) Azt látom, hogy milliók és milliók vannak, akik szükségleteiket nem bírják kielégíteni, milliókat és milliókat nem tudnak bekapcsolni a fogyasztásba. Különös dolog ez. Lehet, hogy téves adatot mondok, de azért nem hiszem, hogy tévedek, ha azt mondom, hogy a világ lakosainak számát körülbelül egymilliárdnyolcszázmillióra lehet becsülni és ezek közül még ma is csak 600 millió elégíti ki megfelelően a maga szükségletét. Ha tehát azt látom, hogy a munkanélküliség olyan arányokban növekszik, mint amilyen arányokat azelőtt nem ismert a világ, akkor azt kell mondanom, hogy mindenkinek össze kell fognia és kötelessége magának a kapitalizmusnak megkeresni a kibontakozás útját, (Ügy van! Ügy van jobbfelől. — Jánossy Gábor: Saját érdeke.) mert legyen tisztában azzal, hogy olcsóbb, jobb termelés kell, hogy ezeket a milliókat beállíthassuk azokba a sáncokba, amelyekből mégis csak a jólét fakad. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Pakots József: Ezek szavak, de semmit sem tesznek ennek érdekében! Megállapítják azt, amit mi éveken keresztül hirdettünk! — Zaj.) Ezzel kapcsolatban rátérek arra a kérdésre is, amely mint egy nagy probléma vetődött fel, s amellyel itt többen çs. pedig Fábián Béla, Schandl Károly és Beck Lajos igen t. képviselőtársaim foglalkoztak, tudniillik az orosz kérdésre. {Halljuk! Halljuk!) En azok közé tartozom, akik tüzetesen áttanulmányozták az úgynevezett ötéves programmot, a Sztalin-féle beszéddel kapcsolatban, amikor Fábián Béla igen t. képviselőtársam, akiről örömmel kell látnom, hogy mennyire komolyan bele tud mélyedni ezekbe a kérdésekbe, felveti ezt a kérdést, azt kell mondanom, hogy én azon az állásponton vagyok, hogy az egész világon túlkevéstíé értékelik ezt a dolgot, és hogy itt sokkal nagyobb óvatosság szükséges, mint gondolnánk. Nem hiszem, hogy száz százalékig meg tudják valósítani ezt a tervet, de ha nem is tudják száz százalékig megvalósítani, akkor is mindenütt óvatosaknak kell lennünk, nehogy végeredményben a világtőke erején keresztül kifejlődjék egy olyan rendszer, amely rombadönti az individualista-kapitalista rendszert, amely ha etikai alapon áll, felette áll minden más rendszernek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ügy hogy ezért én is igazat adtam annak a felfogásnak, hogy ezzel a kérdéssel komolyabban kell foglalkoznunk. Sajnos, mi kicsinyek vagyunk ehhez, de látunk már törekvéseket errevonatkozólag az egész világon. Én nem hiszek annak a rendszernek életre3*