Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

Az országgyűlés képviselőházának U9U. ülése 1931 április 29-én, szerdán. 221 ben. Nem mondok újságot azzal, t. Ház, ha azt mondom, hogy Magyarországon sohasem történt a tuberkulózis ellen való védekezés terén annyi, mint éppen az utóbbi esztendőkben. Sokan már kifogásolták is azt a sok tervet, építkezést, intézményt, gondozóhelyet, amelyet különösen még a volt miniszter létesített, de azt hiszem, a tuberkulózis elleni védekezés a legfontosabb nemzeti kötelesség és mivel a tuberkulózis terjesztője maga az ember, nagyon helyes, hogy oda kell irányulnia a védekezésnek, hogy elkülönítessenek, távoltartassanak a betegek az egészségesektől s azért a kellő gyógyhelyek, férőhelyek, szanatóriumok, üdülőtelepek stb. létesítése ma tulajdonképpen életérdek. A falu közegészségügyének gondozásában örvendetesen említem meg azt a tényt, hogy a költségvetésben most 500.000 pengő van felvéve a jó ivóvízzel való ellátásra. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ez a multéyi tétel megsokszorozása, tulajdonképpen tehát nemcsak redukció nincs, hanem nagy emelés van, de azt gondolom, hogy itt is helyes a prevenció elve, mert a falu népét úgy szabadítjuk meg a legtöbb betegségtől, ha egészséges ivóvízzel látjuk el. (Úgy van! a jobboldalon.) Azért a magam részéről örvendve látom ennek a tételnek emelkedését. A közegészségügy és a falu egészségügyének magy emelését jelenti szerintem a szülészeti rendtartásnak már olyatén keresztülvitele, hogy 1927 óta az ország kétharmadában be van fejezve az úgynevezett szülészeti rendtartás és a jövő évben Somogy, Zala, Esztergom, Komárom, Hajdú, Szabolcs, Szatmár, Bereg, Békés, Nógrád, Csanád-Arad-Torontál vármegyékre is kiterjesztetik. A múlt esztendőkben 127 ismétlő tanfolyamot tartottak — ilyen bábaképzési tanfolyamot — és a bábahaliga* tók száma 1680 volt. Hátra van még körülbelül 1000 hallgató kiképzése, ami — azt gondolom — szintén nagyon fontos érdeke a falunak. T. Ház! Tulajdonképpen a gyermekvédelem is az oVszág közegészségügyét szolgálja. A gyermekvédelem terén a költségvetésben 491.000 pengő megtakarítást találunk. Itt jegyzem meg, hogy a megtakarításoknál észre lehet venni, hogy a miniszter úr elsősorban a nem állami intézményeknek nyújtott segélyeknél eszközölte a megtakarításokat. Azt hiszem, bármennyire fájdalmas ez és sok helyen humanisztikus intézményeket, többek közt kórházakat is érint, de végre is érthető, hogy ha az állami költségvetésben redukálni kellett a kiadásokat, először az állami intézmények fenntartása volt a kötelesség. Itt, a gyermekvédelem terén is azt látom, hogy a nem állami intézményeknek, amelyek gyermekneveléssel, gyermekvédelemmel foglalkoznak, nyújtott segély kétszázezer pengővel kevesebb. De hogy maga a gyermekvédelmi tétel nem volt jobban redukálható, arra nézve méltóztassanak megengedni, hogy osak néhány adattal szolgáljak. Az állami hadiárvaintézetekben jelenleg 610, a tárcával megállapodásos viszony ban lévő 127 törvényhatósági, felekezeti, egyesületi stb. intézetben 2160 hadiárva gyámolt gyermek gondozása, nevelése és tanítása volt biztosítható, amivel szemben a szülőtlen hadiárvák száma 10.858, tulajdonképpen tehát négyezer annyi. A tizenöt éven aluli keresetképtelen gyermekek száma pedig a 114.000-t is meghaladja. Láthatjuk tehát, milyen nagy szükség volna éppen ellenkezőleg arra, hogy kiépítsük gyermekvédelmi intézményeinket, de hát a szűkös viszonyok között ez ma nem lehetséges. Nehéz feladat előtt állanak — őszintén megvallva — az állami gyermekvédelem intézményének intézői is, mert amennyivel növekedtek a kedvezőtlen megélhetési viszonyok, annyival többen kerültek az állami gyermekmenhelyekre, az állami gyermekvédelmi gondozás alá. Ezeket éppen úgy el kellett látni s ebben a minisztériumnak segítségére voltak azok az intézmények, — irgalom házak, a gyógyíthatatlan nyomorékok menhelyei, a gyógypedagógiai intézetek és más egyéb intézetek — amelyek ezeket a gyermekeket felvették. Ha a népjóléti minisztériumnál ezen az egészségügyi feladatkörön vagy ha akarjuk, inkább a betegeknek, rokkantaknak és gyámolításira szorulóknak ügykörén túl tekintek, akkor azt látom, hogy a népjóléti tárcához tartozik még a szociális terhek kérdése is. Ez nem olyan egyszerű dolog, t. Ház, mint az első pillanatra gondolná az ember, mert a szociális terhek imég akkor is, ha egy állam nem szocialista állam, a modern fejlődés mellett egyre gyarapodnak. Nem is szabad nekünk a szociális terhektől óvakodnunk, vagy azoktól szabadulni akarnunk, mert amikor a világban két nagy világnézet harca folyik, hogy milyen legyen a társadalmi és állami berendezkedés: szocialista vagy jobban mondva kommunista-e, avagy a magántulajdon elvének alapján álló, akkor ennek a mostani rendszernek kell megmutatnia s bebizonyítania, ha élni akar ós ha életképes és ha megérdemli, hogy éljen, hogy a szociális terheket még az állam is magára tudja vállalni, természetesen abban a mértékben, amennyire az állam azt teheti. Egy konzervatív, hogy úgy mondjam őskonzervatív urnak cikkében, amely az egyik újság húsvéti számában jelent meg, azt olvastam, hogy (olvassa): «a kapitalizmussal nem fér össze a szociális irány, márpedig az egész világon, talán Olaszországot kivéve, a szocialista irány erősödik». Hozzáteszi, hogy (olvassa): «Valamikor egy neves államférfiú» — tudjuk, hogy ki volt — «azt mondotta, hogy szociális olaj cseppekkel kell az állam gépezetét megkenni.» (JánUssy Gábor: Bismarck!) ö azt mondja, hogy ezeket a szociális olajoseppeket már akkor is vitriolcseppeknek nevezte, amelyek az egész gépezetet tönkreteszik. Ilyen felfogással nem állhatunk ma meg, t. Képviselőház, és egy modern állam ezt nem vallhatja, mert ha nem is vagyunk szocialista álhum, de szociális állam akarunk lenni (Helyeslés a baloldalon és jobb felől.) és a szociális terheket igenis, viseljük. (Kabók Lajos: Mikor akarnak lenni? — iUalasits Géza: Ha Isten ezt a kurzust soká élteti, akkor ezer év múlva!) Nemcsak akarunk lenni, hanem vagyunk is; éppen azt mondom és azt bizonyítom, hogy az állam már most sok olyan terhet visel, amely éppen ennek a szociális gondolatnak és fejlődésnek következménye. (Kabók Lajos: Négymillió lótenyésztésre és egymillió gyermekvédelemre!) E fejtegetéseim révén jutok oda, hogy meg akarom indokolni, miért nem tartottam volna helyesnek, ha a Társadalombiztosító Intézetet azért, mert ott bajok keletkeztek, talán eltöröltük volna és ezt az intézményt megsemmisítettük volna. Azért nem tartottam volna ezt helyesnek, mert a szociális terheket egy modern államnak legalá!)!» részben viselnie kell. Beismerjük és tudjuk, hogy részben talán túlméretezett keret32*