Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

222 Az országgyűlés képviselőházának U9U. ülése 1931 április 29-én, szerdán. ben épült fel ez az intézmény, de még inkább a gazdasági viszonyok úgy súlyosbodtak, hogy azok a számítások, amelyek önmagukban helyesek voltak, a valóságban azután nem bizonyultak helytállóknak. Ennek tulajdoníthatjuk azt, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézetnél nem éppen ina — mert hiszen tudjuk, hogy már a múlt év nyarán beterjesztetett az intézet szanálásáról szóló törvényjavaslat és azt meg is szavaztuk — ilyen bajok keletkeztek és én 'csak helyeselni tudom, hogy az Intézmény megmentése képezi a mostani népjóléti miniszter úrnak is legnagyobb gondját. (Helyeslés a baloldalon és jobb felől.) Hiszen nem egyszer hallottuk azt, hogy mindaddig nem tud előjönni más javaslattal, amíg az Országos Társadalombiztosítónak szanálását nem ideig-óráig, hanem véglegesén nem rendezi. (Kabók Lajos: Az a baj, hogy odatelepítették a tisztviselőket!) Ki van mutatva, hogy nem ez a teher az, ha még oly nagy is, amely a Társadalombiztosítónak egyensúlyát felborította. Azt hiszem tehát, szociáldemokrata t. képviselőtársaink is egyetértenek velem abban, hogy ez a gondolat, szellem és irány, hogy ezt az intézményt minden baja mellett is fenntartsuk, teljesen helyes, és úgy tudom, hogy a népjóléti miniszter úr e részben is törvényjavaslatot készít elő és talán mindjárt a költségvetés után módunkban lesz ezt a törvényjavaslatot tárgyalás alá vennni. Az időpont meghatározása különben nem reám tartozik, én csak az irányt jelzem, amelyben a minisztérium munkálkodik. Mármost a népjóléti tárca ügykörében találok még egy címet, a közjótékonysági és emberbaráti intézmények címét. Erről 'csak azt akarom megjegyezni, hogy az itt felvett öszszeg, körülbelül 5,287.000 pengő, mint tudjuk, részben jótékony intézmények segélyezésére, részben a tömegnyomor enyhítésére és azután a hadikölcsönkárosultak valamelyes segélyezésére fordíttatik. A tömegnyomorra fordítandó összeg, sajnálatomra, az idén kisebb, mint volt a mull esztendőben, de ezt is el kell fogadni a redukció elvénél fogva. Csak azt kívánom megjegyezni, hogy a népjóléti minisztériumhoz olyan rengetegen fordulnak nyomorukban, nehéz helyzetükben, hogy teljesen lehetetlen elzárkózni és nem is volna helyes, ha a tömegnyomorban sínylődőkön és mondjuk árvíz, tűzkár, elemi csapás folytán károsultakon kívül nem juttatnánk bizonyos segélyt olyanoknak is, akik önhibájukon kívül jutottak abba a nyomorba és nehéz helyzetbe, hogy kénytelenek az állam segitőkeze után kinyúlni és a minisztériumhoz fordulni segélyért. Ügy sem nagy ez az összeg, itt tehát nines arról szó, hogy a minisztérium jogtalan kiutalásokat végezhet, hanem Csupán arról, hogy azt a nagy nyomort, amely ajtaján kopogtál és jelentkezik, ebből a pénzből is enyhítse. (Helyeslés jobb/elől.) A hadikölcsönkötvények rendezése ügyében nagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy bizony ez a mostani rendezés nem felel meg sem a szándékunknak, sem a méltányosságnak, amellyel a hadikölcsönjegyzők iránt tartoznánk és tartozna maga az állam. (Ügy van! Ügy van/) Ha azonban nem is tudjuk még megvalósítani a hadikölcsönkötvények valórizációját s csak ilyen karitatív módon történik valami, a reményt nem adjuk fel. Ezt azoknak mondom, akik a hadikölcsönkötvények valorizációját folyton sürgetik, hogy legalább a kis jegyzésű hadikölcsönök valamelyes valorizálását az állam, mihelyt kedve ZŐbb anyagi helyzetbe jut, kétségtelenül nem fogja elmulasztani és magunk is sürgetni fogjuk. (Helyeslés jobbfelől. — Jánossy Gábor: Az értékhatárt is lejjebb kellene szállítani!) A minisztérium ügykörét tekintve, — mert a minisztérium nemcsak népjóléti, hanem munkaügyi minisztérium is — át kell térnem annak munkaügyi részére is. (Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Csak a címe munkaügyi!) A minisztériumnak ez a része kétségkívül még kevésbbé kiépített, de éppen a jelenlegi miniszter úr jelentette ki többször, hogy azzal a szándékkal vállalta a tárcát, hogy a minisztériumot valóban munkaügyi minisztériummá is tegye. (Kabók Lajos: Mikor?) Azt hiszem, azokból az intézkedéseiből és terveiből, amelyeket ismerünk, megállapíthatjuk, hogy ez a szándéka komoly. Azt hiszem, azt is hallottuk sokszor és megérthettük szavaiból, hogy érzéke is van az ügy kezeléséhez, reméljük tehát, hogy a minisztérium munkaügyi tere, ügyköre a jövőben tényleg még jobban ki fog épülni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Idetartozik még, amit t. képviselőtársam is felhoz, a munkanélküliség nagy kérdése, nem mintha ezt a kérdést a népjóléti minisztérium, amely nem is gazdasági tárca, tehát tulajdonképpen még a munkaalkalmak nyújtása sem tőle függ, meg tudná oldani, hanem azért, mert a munkanélküliség kérdése olyan nagy kérdése ma egé,sz Európának, olyan nagy kérdése a mi társadalmunknak is, hogy a népjóléti miniszternek természetesen kötelessége ezzel a legbehatóbban foglalkozni. (Kabók Lajos: Mégsem irányoznak elő egy krajcárt sem munkanélküli segélyekre!) Majd mindjárt rátérek arra, hogy miért nem. (Rothenstcin Mór: Mert nincs pénzük!) Azért megnyugszom ebben, és az irányt kijelölve látom, amikor a miniszter úr egy cikkében azt mondja (olvassa): «Nagy harcot vívunk a munkanélküli seggel és nemcsak a szociáldemokrata párt tartja számon ennek a harcnak az eredményeit, (Folytonos zaj. — Halljuk! Halljuk!) hanem az élet kényszerít bennünket arra, hogy a legnagyobb körültekintéssel és minden alkalmas eszköz felhasználásával igyekezzünk segíteni ezen a bajon. Évek óta a legnagyobb nehézségekkel küzdenek az ország széles néprétegei, nekünk tehát kötelességünk, hogy a legnagyobb felelősségéizettel minden idegünkkel iparkodjunk segíteni, mert nem várhatjuk, hogy rend és nyugalom legyen az orszájghan, amikor a nemzet nagy része olyan súlyos gondok között van, hogy alig tud nyugodtan gondolkozni.» (Kabók Lajos: Mégsem csinálnak semmit!) T. képviselőtársam, amikor egy miniszter így mer írni és beszélni, akkor be kell látnom és meg kell állapítanom, hogy a munkanélküliség kérdésével úgy gazdasági vonalkozásban, mint fizikai kihatásaiban teljesen tisztában van. (Kabók Lajos: Mégsem csinálnak semmit, ezrek éheznek! E114.V fillér segítséget sem adnak! Ha nem tudnak munkaalkalmat adni, akkor munkanélküli segélyeket adjanak! — Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) T. Képviselőház! Hogy miért nem léptünk a munkanélküliség megoldása terén a munkanélküli segélyek útjára... (Zaj a SZélsőbáloldalon. — Kabók Lajos: Más célokra nem kellene annyi pénzt felhasználni! Van itt ebben az országban elég sok pénz! — Felkiáltások a jobboldalon: Miből? — Nagy zaj, ellett mondások és felkiáltások a jobboldalon: Halljuk miből! Hol van a pénz? — Kabók Lajos:" A 800 millióból jutna, csak okosabban kellene beosz! tani. — Éri Márton: ök a bölcseik!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Ka-