Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

Az országgyűlés képviselőházának U9 A. ülése 1931 április 29-én, szerdán. 213 elő a baleset, akkor az ügyészség, illetőleg a vádhatóság csigalassúsággal dolgozik. En mint laikus, nem tudom megérteni, hogy mi az oka annak, hogyha sztrájkoló munkások a dolgozni akarókkal Összeütköznek, vagy ha sztrájkoló munkások Streikpost-ot állanak, ezek az esetek sürgősen, mondhatnám soron kívül kerülnek a bíróság elé és az igazságszolgáltatás lesújt rájuk, ha ellenben a munkásnak van pere a munkáltató ellen, akkor a munkaügyi bíróság hihetetlenül lassan dolgozik. Ez azonban most nem tartozik ide, mert most csak a vádhatóságról beszélek. Tehát a köz vádra üldözendő cselekményeknél, midőn nem politikai, nem a kapitalisták ellen elkövetett cselekményekről van szó, a vádhatóság rendkívül lassú. Higyje el, miniszter úr, velem együtt nagyon sok ezer mnnlkásembernek feltűnik ez a tempóbeli különbség, amelyet mem tudunk magunknak megmagyarázni. Nem tudtjuk magunknak megmagyarázni, hogy mi az oka annak, hogy például olyan baleseteknél, ahol munkások pusztultak el, évek telnek el, míg az eset a bíróság elé kerül. Itt van a fecskeutcai halálgyár esete; ezt az esetet vagyok bátor idézni, mint bizonyítékot. A fecskeutcai halálgyárban borzalmas szerencsétlenség történt, nyilvánvalóan a munkáltató könnnyelmíísége, lelkiismeret lenséue idézte elő, agyonhajszolta az embereket és nem adott nekik lehetőséget arra, hogy a cellulózé hulladékot zárt dobozba helyezzék el, ahol nem forog fenn a gyulladás veszélye. Azt hiszem, nem tévedek: 16—18 hónap múlva került az ügy a bíróság elé; a vádhatóság olyan lassan dolgozott, hogy a delizsánsz ahhoz képest gyorsvonat. Ezt tehát nem tudjuk magunknak megmagyarázni. Kérem az igazságügy miniszter urat, hogy miután a vádhatóságok az ö hatáskörébe tartoznak, utasítsa a vádhatóságokat arra, hogy minden egyes esetben gyorsan Intézkedjenek és ne tegyék meg azt, amit ma látunk^ bogy a vádhatóságok nem minden esetben egyformán gyorsan dolgoznak, hanem amikor politikai bűncselekményről, vagy egyéb ilyen dolgokról van szó, akkor rendkívül fürgék, ellenben amikor immkásemberek ellen követnek el valamit, akkor bizony rendkívül lassan dolgoznak. Nagyon örülnék, ha a t. miniszter úr éhben a tekintetben meg tudna nyugtatni. Eddigi tapasztalataink szerint a vádhatóságok tényleg nem minden esetben dolgoznak egyforma gyorsasággal. Elnök: Szólásra jelentkezik? Gubicza Ferenc jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kérdem, kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. I ! i i

J A miniszter úr kíván nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Gál Jenő t. képviselőtársam többek között szóvátette azt a kívánságot, hogy az ügyvédek minél nagyobb számban kerüljenek a bírói karba. Idevonatkozólag bátor vagyok utalni arra, hogy a rendelkezésemre álló adatok szerint jelentékenyen emelkedett azoknak az ügyvédeknek a száma, akiket évente legfelsőbb helyen a bírói karba való kinevezésre ajánlottam. Ha pedig még beleértem a bírósági fogalmazó személyzetet is, akkOr ez a statisztika még előny ösebbre fordul. Természetes, hogy ebben a törekvésemben a következő időszakban egy bizonyos stagnáció várható, mert hiszen most, mint általában, úgy a bírói kinevezések is szünetelnek. Amennyiben azonban a szűkebb keretekben lehetséges, én a magam részéről mindig szívesen fogom megragadni az alkalmat, hogy kiváló és értékes ügyvédeket a bírói karba időnként elhelyezzek. Azonban nem vagyok hajlandó azt olyan mértékben tenni, hogy az igazságügyi tárea alkalmazottainak amúgy is lassúbbá vált előlépését magam hátráltassam. Éppen azért azt a tempót, amelyet eddig az ügyvédek bírói kinevezésében követtem, a most lecsökkentett előlépési lehetőségekre való tekintettel mérsékelnem kell. Ezt őszintén megvallom és bejelentem, bár sajnálom, mert egy nézeten vagyok t

; képviselőtársammal, hogy értékes gyarapodást jelent a bíróság részére is, ha alaposan képzett ügyvédek is kerülnek sorai közé. őszintén megmondom azonban: ezt ma nem lehet folytatni abban a mértékben. Remélem, hogy ha a nehézségen túl leszünk, felvehetjük azt a fonalat, amelyet eddig sodortunk. Említette még Gál Jenő t. képviselőtársam a police judiciaire kérdését is. Ezt tegnap magam is felhoztam és programúiként vallottam a t. Ház előtt. Ennek a gondolatnak lényege éppen az, amit méltóztatik más vonatkozásban fejtegetni, hogy tudniillik az előálllított gyanúsított, a vádlott mielőbb a bíró elé kerüljön. Legfeljebb abban van nézeteltérés közöttünk, — nem térhetek ki az összes részletes fejtegetésekre, — hogy úgy látom, t. képviselőtársam a hangsúlyt arra helyezi, hogy; mielőbb a vizsgálóbíró előtt álljon a gyanúsított, a vádlott, én pedig azt mondom: nem az a fontos, hogy vizsgáló-e vagy nem vizsgáló, hanem hogy bíró legyen s én annak örülnék legjobban, ha legtöbb esetben az az első bíró, aki kihallgatja a vádlottat, egyszersmind adott esetben, bizonyos körülmények között ne csak vizsgálatot kezdeményezhessen, hanem már ítéletet is mondhasson, ha az ügy ama megérett. Erre törekedtem a törvénykezés egyszerűsítésében s úgy látom, t. képviselőtársain most utánam jött erre a területre, de örömmel üdvözlöm, ha bármilyen területen is egyetérthetünk. Malasits t. képviselőtársam egy igen érdekes jelenségre mutatott rá, amelyből csakugyan, ha az ember nem szakszerűen nézi a dolgokat, hanem'csak külsőleg tekint rá bizonyos jelenségekre, téyes következtetéseket lehet levonni. T. képviselőtársam azt mondja, hogy politikai büntetőügyekben túlságosan gyorsan odakerül a vádlott az ítélőbíró elé, viszont bizonyos bal eseteknél ez nem következik be. Kérem, t. képviselőtársam, méltóztassék tudomásul venni, hogy ebben semmi féle tendencia nincs. Ha vannak ilyen esetek, — aminthogy magam nyomban elhiszem, hogy vannak, — az egészen természetes jelenség. A gyorsaságot bizonyára nem panaszolja at képviselőtársam, hiszen mindig ellenzéki kívánság is volt, hogy a gyanúsított mielőbb a bíró elé kerüljön, tehát nem ezekben az ügyekben a gyorsaságot, hanem ezzel szemben más ügyekben tanúsítót! lassúságot kifogásolja. A lassúság pedig nem az ügyészség mulasztásából, hanem az ügy természetéből származik. Méltóztatik tudni, hogy egy baleseti ügynél elbírálni a felelősség kérdését egyike a legkomplikáltabb kérdéseknek. A legnehezebb kérdés, akár magánjogilag. akár büntetőjogilag nézem, hogy ki a felelős, hogy a balesetért terhel-e valakit és ha igen, kit, vagy kiket és milyen mértékű gondatlanság, vagy a gondatlanságok különböző találkozásából, tehát az erők találkozásából t milyen eredő keletkezik, amely eredőnek végén lévő nyíl aztán rávezet 31*