Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

208 Az országgyűlés képviselőházának U9U> ülése 1931 április 29-én, szerdán. az, aki mint sértett szerepel s a védőben az a gondolat támad, hogy helyi kaszinói kapcsolatok, — amelyekről például Nagy Emil volt igazságügyminiszter úr egyszer igen helyesen nyilatkozott is az igazságügyi bizottságban — s ilyenféle szempontok fennforognak, akkor hogyan merje ezt megtenni, ha 1000 pengőjébe kerül? Igaz ugyan, hogy ott van az a szépségf

last rom, hogy a törvény azt mondja: a fele ellen regresszussal élhet... Elnök: Képviselő úr, lejárt a beszédideje, Gál Jenő: Fájdalom, ez a rövid idő nem alkalmas arra, hogy ezeket a kérdéseket alaposabban taglaljam. Az ügyvédkérdést azonban mégis azért ajánlom a legnyomatékosabban a mélyen (. miniszter úr figyelmébe, meri bis dal, qui cito dat. Az ügyvédség elérkezett niihoz a ponthoz, amikor sem önkormányzatilag, sem abból a jóindulatból, amely él a kartársak lelkében, a segítséget maga meg nem adhatja. Kormánykötelesség ez, s én bízom a mélyen t. miniszter úr megértésében, hogyha az idén már nem is, de jövőre fog találni módot arrn, hogy a költségvetésben ezen az érdemes karon valamiképpen segítsen. (Helyeslő* bal felől.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! Szorosan tartani akarom magamat ahhoz, hogy a címnél kizárólag csak olyan kérdéssel foglalkozzam, amely a címhez tartozik, nem pedig az általános vitába illő anyaggal, bár természetesnek találom, hogy a költségvetés általános vitájának időelőli i befejezése sok szónokot arra késztet, hogy a mondanivalóját az egyes címeknél adja elő, miután nem volt abban a helyzetben, hogy a költségvetéshez általánosságban hozzászóljon. Most persze szűkíteli időtartam alatt kénytelen ezi telegrnniinstílusbun előadni. En ^azonban ezt nem fogom követni; mint az első címnél sem követtem, úgy itt sem követeim, hani'in szorosan csak arról akarok pár szót szólani, ami itt van. Elsősorban megint csak utalok arra, amit már az általános vitánál felemlítettem, hogy aggályosnak tartom a mórinál státussal kapcsolatban a joggyakornokok számának leszállítását ,'ilS-i'ól 218-ra. Tehát megint a joggyakornokok száma lett leszállítva. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy azt, amit a közigazgatási gyakornokoknál figyelembe ajánlottam, mint követendő eljárást, méltóztassék itt is a jövőben alkalmazni. Hangsúlyozom, a jövőben felveendőknél, nehogy a fogalmazói kar egyesülete hozzám jöjjön, hogy meg akarom fosztani őket szerzett joguktól. Ez távol áll tőlem, de pro l'ntnro a felveendő joggyakornokoknál figyelembe ajánlom, hogy amit már megcsináltak a közigazgatási gyakornokoknál, azt méltóztassék itt Is megtermi, mert aggódom, hogy a 318-ról 218-ra leszállított kontingens mellett nein tudunk utánpótlásról kellőkép gondoskodni. Ebből a százas száiuból látom a tendenciát, hogy nagyon humánusan a legalsó fokon eszközli a legnagyobb csökkentést, mert végeredményben nem egyenlő arányban szállította le a létszámot. A jobban dotált állások megmaradtak, meri a létszám B30 volt és IIKKS! lesz. 581, tehát nem is százzal lett az egész létszám leszállítva, de a joggyaSkornokok száma éppen százzal lett leszállítva. Ezt csak kiegészítéskép akartam ahhoz elmondani, amit mái- elmondottam az utánpótlás kérdésébon, Most rá akarok mutatni a bírói státustörvény, az 1920:XX. tcikk 13. §-ának egy rendelkezésére, amely már itt szóba ás került és amely bizonyos méltánytalanságot idéz elő a bírói státusban. Az 1920:XX. tcikk 13. §-a tudniillik elrendeli, hogy az I. fizetési csoport 7., vagy ennél magasabb fokozatából a II. fizetési csoportba tartozó állásra kinevetett ítélő bírónak vagy ügyészinek fizetését úgy kell megállapítani, mintha azt a szolgálati időt, melyet az I. fizetési csoport 7. és ennél magasabb fokozatában töltött el, a II. fizetési csoportban töltötte volna. Tudniillik ha teljesen egyenlő mértékű a két fizetés, a méltányosság és az igazság alapján úgy határozott a státustörvény, hogy akkor azt az időt, amelyet az előző fizetési csoportban eltöltött, vigye át magával és a három évet folytatólagosan. így számítsák be, vagyis az előmenetele ennek az időnek beszámításával biztosítva van. Ugyanezt kimondotta a törvény azokra nézve, akik a II. csoportból átmennek a III. csoportba, ha egyenlő fizetésű fokozatból mennek! át, vagyis ha ugyainannyi összegű fizetési fokozatból lesznek a III. fizetési csoport legalsó fizetési fokozatába kinevezve. A méltányosság követeli, hogy az ott töltött idő itt is beszámíttassék. Ezt meg is csinálja a státustörvény. Sajnálatos dolog azonban, — a státustörvény előkészítésében annakidején magam is résztvettem, nem is értem, hogyan lehet, mert hiszen megállapítom, nem ez volt az intenció, ez csak valami lapsus linguae lehet — hogy ugyanezt az elvet a törvény a III. csoportból a IV.-be belépő bíráknál nem alkalmazza. Ha kúriai bírót, vagy a III. csoportba tartozó ügyészt kineveznek a IV. csoport legalsó fokozatába, akkor nem számítják be azt az időt, amelyet már eltöltött a III. fizetési csoport illető fokozatában, hanem újra kell kezdenie a három esztendői, mintha nem is lett volna ugyanannyi fizetése. Ennek azután van egy nagy hátránya, ami szintén igazságtalanság, hogy például a kúimii bírák ez esetben lakbérpótlékukat elveseik Végeredményben tehát, ha valaki kúriai bíró és átmegy kúriai tanácselnöknek, a legalsó fokozatban kevesebb a fizetése, mint amennyi volt neki mint kúriai bírónak, mert mines lakbérpótléka, míg a törzsfizetése ugyanennyi, a várakozási időt pedig elölről kell kezdenie. Amint az illetékesek ezt a kérdést elém terjesztették és kiszámtíották, jelentéktelen fedezeti kérdésről van szó. A dolognak nines financiális szempontból nagy jelentősége, tehát nem olyan ügy, amelyre non possumus-t mondhatna a pénzügyminiszter úr. A fedezetről esetleg lehet gondoskodni, talán még maga az igazságügyminiszter úr is tud a tárca keretében erről a kis összegről gondoskodni. En legalább^ azt ihiszem, hogy ez az ügy igazán kerrekciót igényel, hogy a méltányosság helyre legyen állítva. Ez is az, amit tegnap mondtam: a szimpátia megvan, de bizonyos cselekedetek is történhetnek a szimpátia mellett. Ez nagy jelentőségű dolog s méltányos és igazságos, hogy ebben a tekintetben rendelkezés történjék. Sajnos, ebben most már csak törvényes rendelkezés történhetik, bár újból mondom, hogy ez volt az intenció a törvény alkotásánál. Nem tudnám ugyanis megmagyarázni, hogy miért éppen a III. csoportból a IV-he való belépésnél akasztották volna meg a két fizetési csoportra megállapított elvet. Ennek nincsen semmi rációja, hiányzik belőle a ratio legis. En ezt a rációt kérem az ígazságügyminiszter úrtól, hogy ebbe az intézkedésbe is méltóztassék bevétetni s kérem jóindulatát.