Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

Az országgyűlés képviselőházának U9U. ülése 1931 április 29-én, szerdán. 201 fellebbez a felsőbírósághoz, így azután a felsőbíróság agyon van terhelve. Nem tudom, illetékes helyről eredt-e a tudósítás, de azt olvastam valamelyik lapban, hogy a miniszter úr ezt a külön bíróságot meg kívánja szüntetni s egyszerűen valamely másik bíróságba kívánja beleolvasztani. Nem tudom, hogy ezáltal az ügyek gyorsabban intéződnek-e el, mint ma, egyet azonban a miniszter úr figyelmébe kívánok ajánlani, nevezetesen azt, hogy ha arra szükség van, ezt a bíróságot minél sürgősebben szervezze át azért, mert száz és száz balesetet szenvedett munkás ügye van ott, amely elintézésre vár s amelyet el kell intézni. A magyar államvasutak baleseti statisztikája ugyan csökkent az utóbbi időben, de mégis éppen elég balesetet szenvedettet juttat az is a bíróság elé, úgy, hogy ha ezt a bíróságot át méltóztatnak szervezni, akkor azt kérem, hogy minél előbb szervezzék át és hozzák a bíróságot abba a helyzetbe, hogy ugyanolyan közmegnyugvásra hozzon ítéletet, mint amilyen közmegnyugvású ítéletek voltak azok, amelyeket az 1907 : XIX. te. alapján megállapított választott bíróság, illetve munkásbiztosítási bíróság hozott. Ezeket kívántam a miniszter úr figyelmébe ajánlani és még egyszer kérem, hogy a balesetet szenvedettek és a betegségük következtében a pénztárral szemben kártalanítást igénylő munkások ügyeit ne hagyja figyelmen kívül és a bíróság átszervezését minél sürgősebben hajtsa végre. Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Ha senki sincs feliratkozva, kérdem, kíván-e valaki .szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Azt tapasztalom, hogy bár az egyes felszólalók iwaguk részéről az 1. címhez szólaltak fel, voltaképpen meg méltóztattak ismételni az általános vitát. Ezt nem kifogásolni akarom, mert a magam részéről szívesen állok elébe bármikor a feleletrevonásnak, csupán egy szempontból utalok erre, hogy ne méltóztassék viszont tőlem is kívánni, hogy mindazt, amit bátor voltam tegnap az általános vita végén elmondani, megismételjem. Bár nem minden képviselőtársam volt jelen tegnap felszólalásom során, nem tehetem meg azt, hogy egyes képviselőtársaim kedvéért a 'túlnyomó többséget azzal fárasszam, hogy ismétlésekbe bocsátkozom. Sorra fogok tehát menni a felszólalások olyan pontjain, amelyek új kérdést érintenek vagy amelyek a tegnapi ülésből kifolyó félreértésből származhatnak. Gál Jenő t. képviselőtársam egy, a bíróság előtt folyó konkrét ügyre tett utalást. Álláspontomnál fogva ebbe nem avatkozom bele, nem vagyok hajlandó nyilatkozatot tenni, sajnálom, hogy idevonatkozóiig ilyen alkalmatlan időpontban felszólalás hangzott el. T. képviselőtársam azután utalt a Kúria elnökének egy nyilatkozatára, amely arra vonatkozott, hogy helytelen, ha a bíróság előtt teátrális jelenetek folynak le. Ez a nyilatkozat a Kúria elnöke részéről tényleg elhangzott, azonban helyre kell igazítanom 't. képviselőtársamat a tekintetben, mintha ez ia bírói működés kritikája lett volna. Ellenkezőleg. A Kúria elnökének ennél a kijelentésénél az volt a szempontja, hogy óva intse a bíróságokat attól, hogy termükben módot és alkalmat adjanak akár a védői karnak, akár bárki másnak, hogy a maguk részéről teátrális beállítással szenzációt kívánjanak csinálni egy-egy bűnügyi tárgyalásból. (Helyeslés.) Farkas Tibor t. képviselőtársam azt említette, hogy az igazságügyi tárcánál az autók szaporodnak. Közbeszólásomra rögtön visszavonta ezt az állítását. En végtelenül sajnálom, hogy a mai világban, amikor úgynevezett olcsó népszerűséget igen könnyű szerezni lautó- és hasonló kérdésekben, akkor meggondolatlanul ilyen kijelentést tett. (Meskó Zoltán: De mindjárt kiszállt azután az autóból!) Rögtön megállapította, hogy évekkel ezelőtt, nem az én miniszterségem alatt történt az autóvétel, és pedig nem ok nélkül, hanem úgy, mint minden miniszteriuinlmn, amikor igazságügyminiszter elődöm politikai államtitkárt kapott, az a politikai államtitkár immár négy év előtt szintén megkapta a maga autóját, és pedig magyar gyártmányú lautót. Méltóztassék csak megnézni az igazságügyminisztériumot, sohasem volt, ma sincs úgy berendezve, hogy az költekező minisztérium lett volna, és ha méltatlan és ahogy láttuk, ténybelileg alaptalan is a vád, ez valósággal terhére Írandó ezúttal annak a t. képviselőtársamnak, aki jogász létére rendesen és tárgyilagosan szokott felszólalni, de a jelen pillanatban elvetette a sulykot. T. képviselőtársamnak evvel kapcsolatban egy hangulatos beállítása is volt, hogy amikor ilyen költekezés történt, vannak bíróságok, ahol fűtetlen helyiségekben kell a feleknek várakozniuk. (Mozgás.) Nagyon sajnálnám, ha ilyenek volnának, én ilyenekről nem tudok. Ha ilyen panasz valahol egy vagy két esetben előfordult, megvizsgáltam az esetet s ott rendszerint nem arról volt szó, hogy fűtetlen helyiségek lettek volna, hanem egyes emberek garázdálkodtak és nem úgy viselkedtek a fűtött váróhelyiségben, mint ahogy kellett volna, nem is voltak olyan állapotban, ahogy bíróság elé illik állni: ezeket természetesen a szabad ég alá utasították ki. Nem az igazságügyi adminisztráció hibáiról, hanem egyes garázda emberek felfújt panaszairól volt tehát szó azokban az esetekben, amelyekről én tudok. Hogy t. képviselőtársam milyen esetekre gondol, azt elmulasztotta elmondani. Ha vannât ilyenek, méltóztassék rendelkezésemre bocsátani, én leszek az első, aki köszönettel veszem mindazt a panaszt, amelynek alapossága van, mert hiszen akkor segíteni tudok azokon. Azt is mondotta t. képviselőtársam, hogy egyes bírósági épületekben lakások is vannak. Ez abból az időből származik, amikor még lakásínség volt, bár régebbi időkben egyes törvénykezési épületek építésénél egyenesen számítottak is arra, — és ennek igen nagy előnyei is vannak — hogy abban az épületben az épületért is felelős, az egész személyzet felett fegyelmi jogot is gyakorló olyan személyiség lakjék, aki ennek következtében garanciája annak, hogy az az épület a legjobb karban van tartva. (Simon András: Ügy van!) A magam részéről egyet konstatálok: mindenütt ott van legjobb állapotban egy középület, ahol a középületben lévő intézmény vezetője bent lakik. Természetesen: est modus in rebus, semmiféle luxuslakásról nem lehet szó és nem is tudok ilyen eseteket. Nem lehet példát adni vagy példát túrni arra, hogy az ilyen lakások kiépítése, vagy kihasítása a közérdekű hivatali cselekmények és hivatali helyiségek rovására történjék. T. képviselőtársam ezt mint lehetőséget mondotta, de nem méltóztatott nekem megmon-