Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-494
202 Az országgyűlés képviselőházának 494. ülése 1931 április 29-én, szerdán. dani, hogy mi a konkrét eset. Kénytelen vagyok tehát azt mondani: ne méltóztassék ilyen általánosságokban mozogni, mert ez helytelen megítélésre vezet. Méltóztassék a konkrétumot ide terjeszteni és biztosíthatom, hogy nem lesz köztem és közte nézeteltérés abban a tekintetben, bogy hogyan kell ezt a kérdést puritánul és helyesen, a köz javára megoldani. (Helyesles jobb/elől.) Kálmán Jeni és Káinok] Bedő Sándor t. barátaim a törvénykezé« egyszerűsítéséről szóló törvénnyel kapcsolatban és különösen a rendelet telekkönyvi rendelkezéseivel kapcsolatban tettek bizonyos észrevételeket. Ezek részleteire most nem terjeszkedem ki, hiszen tegnap ezzel a kérdéssel behatóan foglalkoztam. Csak köszönöm észrevételeikei; megfelel az én intenciómnak, hogy minden észrevétel! összegyűjtsék, bőgj annak idején a netán szükséges módosításokat vagy intézkedéseket megtehessem. örömmel hallottam Kálmán Jenő t. barátom felszólalása során, hogy milyen nagy értéket tulajdonít, most már gyakorlati tapasztalatok alapján, a törvénykezés egyszerűsítésének, különösen a házassági szakaszok tekintetében. A magam részérő] tegnapi felszólalásom során nem óhajtottam erre r kiterjeszkedni, éppen azért, mert az az. érzésein, hogy az az éles hang, amely ezzel a/ új törvénnyé] szemben bizonyos berkekből ^ megnyilvánul, az a sokszor — amint t. képviselőtársam mondta — valóban rikácsoló hang, amely megnyilvánul: bizonyos mértékben ezekkel az újításokkal is összefüggésben van. Nem vágok elébe a törvény kritikájának; meg vagyok győződve róla, hogy az erkölcsi javulás útján is hasznot és értéket fog jelenteni a társadalomra az az intézkedés, amelyre most Kálmán Jenő t. barátom olyan helyesen rámutatott. Kálmán .Jenő t. barátom hiányolta, hogy a csődtörvény reformjáról nem beszéltem. Közbeszólás alakjában már megmagyaráztam ennek okát, most csupán azt kívánom mondani, bogy a magam részéről nem tartom a legsürgősebb tennivalók sorában lévőnek a csődtörvény reformját - bár ez is az előkészület stádiumában van — éspedig egyszerűen azért nem tartom, mert a tekintetben, vájjon csak novella ris intézkedésre van-e szükség, vagy pedig generális reformra, a legnagyobb mértékben ellentétesek a nézetek. Hogy ne mondjam, éppen legmagasabb rangú bíráink, akik ezekben az ügyekben a gyakorlat irányítói, egyenesen ellenzik a csődtörvénynek ezidőszerinti generális reformját. A magam részéről tehát ebből az okból kifolyólag csak részleges kérdésekkel foglalkozom s éppen a közelmúltban valósítottam meg — nem ellenvetésekkel szemben, hanem egyforma helyeslés mellett — a kényszerlikvidációs eljárást, ezidőszerint pe-. dig azzal foglalkozom, hogy a kényszerfelszá-' molásnak a mezőgazdasági élet terén is megfelelő formákat és lehetőséget nyújtsak. A következő felszólaló Propper Sándor t. képviselőtársam volt. Képviselőtársam méltatlan hangot vetett a szememre. En azt tartom, hogy akiben jóérzés, jóízlés és igazságszeretet van, annak felháborodását nehéz volt elfojtania azért a hangért, amelyre jelzőt most nem használok, de amely egész szokatlan módon jelentkezett a szélsőbaloldalról, nem velem szemben — amint nekem, mint felelős politikusnak, és Magyarországon, úgy látszik, így értelmezik a felelősséget, meg kellett szoknom s el kell viselnem mindentele méltatlan bangót, éppúgy, mint mindenféle túlzást, mert megnyugtató bírámat, elsősorban saját lelkiisme- I retemben kell keresnem és ez ad erőt nekem, hogy a méltatlan támadásokkal szemben megőrizzem teljes nyugalmamat — (Kabók Lajos: Nem tapasztaltuk tegnap!^ hanem a magyar bírósággal szemben, és felháborodásomat akkor, amikor a magyar bíróságnak tisztes palástjára akartak sárt dobálni, igazán emberfeletti teljesítmény lett volna megtagadni és elhallgatni. (Igaz! Ügy van! a középen.) Most azt kívánja t. képviselőtársam, állapítsam meg, mik voltak azok a valótlanságok, amelyeket előadott. Nem vettem elő a tegnapi beszédeket, nincsenek itt tegnapi jegyzeteim sem, de emlékezetből is mondhatok egypárat, amelyekre vonatkozólag a valótlanság egészen bizonyos. Teljesen valótlan állítás volt f az, hogy a miniszterelnökségre egy táblabírót osztottak volna be. Ez mindenesetre alkalmas volt arra, hogy a közvéleményben a bíróság tekintélyét alábbszállítsa és úgy állítsa be a bírót, tehát olyan valakit, akinek függetlenül kellene^ítélkeznie, mintha politikai befolyás alatt irányítaná a sajtópereket. Ebből egy szó sem igaz. (Kabók Lajos: Miskolczy csak ott van!) Fenntartom tehát« hogy ez egyszerűen nem igaz. Méltóztatik éjjeli ügyészről is beszélni. Éjjeli ügyész sincs, de van egy régi rossz grammotonlemez, amely bizonyos időben «éjjeli ügyész!» kiáltásokkal nyugtalanította a közvéleményt. Ez a lemez már régen elkopott, no méltóztassék tehát ilyen nem létező mumusokkal ijasztgetni azokat, akiknek talán gyengék az idegei. Tehát ez sem igaz. (Meskó Zoltán: Majd leszállnak a lóról!—MalasitsGéza: Dehogy szállunk le, majd autóra ülünk! — Zaj)l Azt méltóztatik mondani, hogy politikai elítéltek ülnek a börtönökben. Politikai elítélteket a magyar börtönökben nem ismerünk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt méltóztatik mondani, hogy tömegek vannak kinn számkivetésben és tömegek vannak a forradalmi időkből a fegyházakban. En a t. Ház előtt körülbelül egy évvel ezelőtt részletes adatokkal mutattam ki mindazokat a személyeket, akik bármiféle kategóriába tartozván, ide számíthatók. Aki a számadatokat ismeri, aki tudja azt, hogy én a magam részéről ebben a vonatkozásban sohasem zárkóztam el az elől, hogy bárkinek betekintést nyújtsak e számadatok ellenőrzésébe, annak tudomásul kell vennie azt is, hogy a számadatok valóságát soha senki jogosan kétségbe oem vonta, azt .még meg sem kísérelte. Ezek a számadatok beszélnek. Itt tömegekről nem lehet szó. (Kabók Lajos: Van emigráció! Erről volt szó!) Maga ez az állítás sem igaz, mert emigráció sincsen, de erre most nem akartam hivatkozni, mert felesleges erre hivatkoznom, hiszen a magyar emberek érzése erre a választ már régen megadta. (Igaz! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Meskó Zoltán; Megcsúfolják a 48-as emigrációt! — Barabás Samu: Szökevények.) És végül, ami a legfelháborítóbb volt, itt van az a valótlan állítás, amely Kéthly Anna képviselőtársunk ajkáról döbbentette^ meg ezt a Házat, aki azt mondotta, hogy a bíróság érdekképviseletekkel van kapcsolatban. (Simon András: Hallatlan!) Én adatokat kértein: nem kaptam. Az egész nemzet közvéleménye azt hiszem, teljesen tisztán látja ezt a kérdést. (Úgy ran! jobbfelől és a középen.) A magyar bíróságot semmiféle úton és módon meggyanúsítani Ilyesmivel« pláne adatok nélkül, nem Lehet és nem lelkiismeretes dolog, de semmi körülmények között sem lehet igaz dolog. (Barabás Samu: Női fecsegés.)
