Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

Az országgyűlés képviselőházának 4-94-, ülése 1931 április 29-én, szerdán. 199 annyira bonyolult, annyira zavaros, hogy csak arra alkalmas, hogy az ügyvédek minden nap leleteket kapjanak a lelett'elvevő közegektől. További kérdés, • amelyet az igazságügy­miniszter úr figyelmébe kívánok ajánlani, a földteherrendezési törvénynek az a rendelke­zése, hogy az eljárás megindításának feljegy­zése után árverést három hónapig kérni nem lehet. A tegnapi pártértekezleten már felhív­ták a kormány figyelmét arra, hogy egyes bankok tömegesen zúdítják az, árverési kérel­meket a felekre. Nem helyes az, amit tegnap valaki említett, hogy a bíróságok halasszák e] az árverési kérelmek elntézését. A bíróságnak nincs jogában egy jogszerűen előterjesztett kérelmet sem halasztani, sem elutasítani. Ame­rikázni a bíró-ágnak nem szabad. Ellenben az igazságiigyminiszler urat kérem, méltóztassék közbenjárni és intézkedni, hogy az a bizonyos országos bizottság minél hamarább megala­kulván, sürgősen, soronkívül jegyezzék fel a telekkönyvbe mindazokat a feljegyzéseket, ame­lyeket a földteherrendezési törvény alapján az országos bizottság el fog rendelni. Ezeknek a feljegyzéseknek esetleg lehetne a feljegyzés keltétől számított hatályt is adni. Oly on fon­tos intézkedés volna ez. amely az egész ország­ban, az ország most szorongatott gazdaközön­ségének ^ fellélegzést jelentene. (Meskó Zoltán: Naponként rengeteg végrehajtás van!) Napon­ként tömegesen van árverés kitűzve. Végül, ha már szóvátétetett az esküdtszék kérdése, befejezésül legyen szabad az esküdt­székről nekem is néhány szót szólnom. (Hall­juk! Halljuk! — Zsitvay Tibor igazságügy­miniszter: Én beszéltem róla!) Az esküdtszék­ké] jogi szempontokból már volt alkalmam a t. Házban foglalkozni és akkor kizárólag a tárgyilagos jogi érveket adtam elő. Most azonban Bródy Ernő igen t. képviselőtársam a politikai szempontokra mutatott rá és első­i-orban ,a múlt példára avatkozott, másodsor­ban ma is politikai szempontokból kérte az esküdtszék visszaállítását, mérsékelten, csak a politikai és sajtóvétségekre kiterjedően. Ami a multakra való utalást illeti, méltóztassék megengedni: más idők voltak azok, amikor külföldi példákra hivatkoznak. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől. — Jánossy Gábor: Más idők, más emberek!) Nyugodt idők voltak úgy a külföldön, mint Magyarországon. A polgárok­ban is megvolt az a higgadt judicium, megvolt az a pártszellemtől való mentesség, hogy ami­kor az esküdt leült az esküdti székre, érezte, hogy ő most bírói funkciót végez. Ma én ezt a nyugodt bírói közhangulatot nem látom sem nálunk, sem sehol a világon. Az egész világon csődöt mondott az esküdt­szék. (Ügy van! jobbfelől.) Alaptalan felmen­tések vannak, gyilkosok felmentése történik; Ausztriában, Párizsban, az egész világ jogszol­gáltatásában követelik az esküdtszéknek más intézménnyel való helyettesítését. Bizonnyal tudja Bródy igen t. képviselőtársam, hogy Németországban az esküdtszéket egy olyan Schöffengericht-féle intézménnyel kívánják he­lyettesíteni, (Bródy Ernő: A laikus elem benne van!) amely az esküdtek befolyását lényege­sen csökkentené a bírói elemmel szemben. Ha a magas műveltségű Németországban, ahol a jogi tudás sokkal jobban áthatotta a társada­lom rétegeit, szükségesnek tartják az esküdt­szék korlátozását, (Várnai Dániel: De nem megszüntetését! Nem is gondolok rá!) akkor nálunk az esküdtszék visszaállítása ugrás volna nem is a sötétbe, hanem az egészen két­ségtelen zűrzavarba. Egészen világos, hogy a büntető igazságszolgáltatás terén a legnagyobb bizonytalanságba jutnánk vissza, ismét 11a­verda Mária-féle ítéletek volnának, ismét fel­mentenék a gyilkosokat. A politikai bűncselekményekre ne méltóz­tassák kivételes elbírálást kívánni. Honnét tudja azt valaki megállapítani, hogy politikai vagy nem politikai bűncselekmény-e valamely bűncselekmény "'. Hogy mást ne említsek, itt volt a gróf Tisza István ellen elkövetett első, sikertelen merénylet. Politikai bűncselekmény volt ez, vagy sein? Kzen azután el lehet vitat kőzni esztendőkig. Ellenben bizonyos, hogy egé­szen közönséges gaztett volt (Meskó Zoltán: Közönséges gyilkosság!) és ennek az egészen közönséges gaztettnek elkövetőjét az esküdt­szék felmentette. (Ügy van! jobbfelől.) Ékért kívánják visszaállítani az esküdtszéket a poli­tikai bűneselekményekre? Nem kívánja senki! A sajtó terén szintén nem kívánom az es* küdtszéket visszaállítani éppen a mai viszo­nyok között. Amikor a sajtóban olyan hibá­kat látunk, amelyeket azt hiszem, a túloldalról is túlzásoknak ismernek el, akkor a sajtót az igazságszolgáltatás terén annak a meglehető sen szabad lehetőségnek kitenni, hogy bűncse­lekmény esetében is a tettest i'elmemtsék, nem jelentene mást, mint a becsületet, a családi otthon szentségét a sajtó visszaélései szabad prédájául odaboesátani. Nem a sajtót kívánom én kritika tárgyává tenni; a tisztességes saj­tónak nagyobb barátja, nagyobb híve nincs, mint én, hiszen én magam is évtizedeken ke­resztül voltam a sajtónak vezetője, vidéki vá­rosban is, Budapesten is; soha egyetlen sajtó­perem nem volt. (Várnai Dániel: Olyan Lap is volt az!) Kiég jó lap volt, méltóztassék elhinni; tisztességes lap volt. (Meskó Zoltán: Jó lap volt! Bár meglenne!) A mai viszonyok között, amikor az emberek idegesek, nyugtalanok, ami­kor a politika fűti a szenvedélyeket, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) a sajtónak is szük­sége van arra a korlátra, amely korlátra az egész közvéleménynek szüksége van. Ez a kor­lát, ez a fék pedig a független szuverén bíró­ság, (Ügy van! jobbfelől.) ez adja meg minden­kinek a maga igazságát, függetlenül a politi­kai szempontoktól. Politikai szempontból sem kívánom a sajtó terén az esküdtszék vissza­állítását. Mivel pedig erre nézve az igazság­ügyminisztériumban semmiféle törekvést, hála Istennek, nem látok, a címet elfogadom. (He­lyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: M a la-öt s (íéza! Malasits Géza: T. Ház! Az előttem szóló t. képviselő urat igazolnom kell abban, amit mondott. Nevezetesen, ha jól tudom, a t. kép­viselő úr a Tiszántúl című lapot szerkesztette. Hát kérem a Tiszántúl olyan ártatlan újság volt és hogy úgy mondjam, annyira gut­gesinnt, hogy soha nem is juthatott abba a helyzetbe, hogy valamikor is a bírósággal összeütközőbe .'kerüljön. Ez kétségtelen igaz. (Jánossy Gábor: Fehér lap volt, be lehetett vinni a családba! Ilyennek kellene lenni min­den újságnak!) Igaz továbbá az is, hogy t. képviselő úr (apja minden téren, az esküdt­szék tekintetében is. azt a politikát képviselte, amely ma Magyarországon uralomra jutott. Igazolom, hogy a képviselő úr 25—30 esztendő­vel ezelőtt épi> olyan ellensége volt az esküdt­széki bíráskodásnak, mint amilyen ellensége ma, (Ügy van! a jobboldalon.) de ahogy akkor nem volt a képviselő úrnak igaza ebben a kér­désben, úgy ma sincs. (Éri Márton: Hát ön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom