Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

Az országgyűlés képviselőházának U<­régi közgazdászt, akik <az eröszakot ugyan nem szolid nyomással, nem hatósági segédlettel, hanem pisztollyal és életveszélyes fenyegetés­sel gyakorolták, akik azonban ezért büntetésül, illetőleg munkájuk eredményéül nem kartell­törvényjavaslatot kaptak, hanem statáriumot és akasztófát; pedig ha ismerték volna a ke­reskedelmi törvénynek a részvénytársasági jogra vonatkozó rendelkezéseit, azt hiszem, közgazdiasági politikájukat egészen szépen be­rendezhették voln>a modern alapra a nélkül, hogy az a legkevesebb életveszélyt jelentette volna számukra. Ezzel a hasonlattal kapcsolat­ban, amely különös, hogy nem nevezett meg tulajdonképpen senkit, mint csak az illetőket, uni-sono mindenki a kartell-lovagokra gon­dolt, és uni-sono önkéntelenül is összehasonlí­totta őket azokkal. Erre felszólalt a miniszter úr, megelőzte őt azonlban felszólalásában a kar­teliben tömörült Gyáriparosok Országos Szö­vetségének az összes lapokban megjelent az a felhívása, hogy elvárjuk úgy a Ház elnökétől, mint a kereskedelemügyi miniszter úrtól és a pénzügyminiszter úrtól azt, hogy ilyen durva hasonlatokkal és ilyen durva szottizokkal szemben a magyar gyáripart nyilvánosan a Házban védelmébe vegye. Ennek a felszólalás­nak egy tényező idáig nem felelt meg: a pénz­ügyminiszter úr nem érezte miagát kötelezve a tiltakozásra. Az elnök úr egy enyhe tiltako­zásfélét az egyik szónok közbeszólásával szem­hen tényleg gyakorolt <az elnöki székből, ellen­ben a miniszter úr indíttatva érezte magát arra, hogy külön felszólaljon. Elnök: A t. szónok úr megjegyzésére csiak annyit kívánok kijelenteni, hogy én nem erre a felszólításra tettem meg elnöki figyelmezte­tésemet, hanem tisztán a házszabályok talap­ján. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: En sem, hanem kötelességből!) Gaal Gaston: Az elnök úr figyelmeztetésé­vel természetesen a legkevésbbé sem kívánok szembeszállni. Egy bizonyos: hogy a felhívás megelőzte a figyelmeztetést mind a két esetben. (Jánossy Gábor: Véletlen volt!) A miniszter úr felszólalásában most már nem vagyok egészen ibizonyos, mert a lapokban úgy volt, hogy visszautasítja az én képviselői működésemnek ezt a részét, a napló szerint pe­dig azt mondotta, hogy tiltakozik ez ellen a hang ellen. (Bud János kereskedelemügyi mi­niszter: Szószerint azt mondottam, hogy tilta­kozom!) Arra rátérek még, hogy a sajtóközie­ménvek és a napló nem egészen fedik egymást. Ami azt illeti, a miniszter úrnak kétségtele­nül joga van tiltakozni, hiszen mindenkinek joga van tiltakozni, kénytelen vagyok azonban kijelenteni a tiltakozás ellenére is, hogy kép­viselői működésem függetlenségét és annak el­bírálását, hogy mit tartsak és mit ne tartsak szükségesnek ebiben a Háziban elmondani, eddig sem bíztam senki másra; a házszabályok korlá­tain belül mindig csak a saját meggyőződésem és jóízlésem után indultam ós minden minisz­teri tiltakozás ellenére is ezentúl is csak ezek a tényezők fognak vezetni. Figyelmeztetni bá­torkodom a mélyen t. miniszter urat, hogy mél­tóztassék takarékoskodni ezekkel a tiltakozá­sokkal, amelyeknek magja nincs, — mert csak abban az esetben volna magja, ha akadna egy képviselő, aki a tiltakozásoknak aláveti magát — mert tessék elhinni, hogy az ilyen frazisszeru tiltakozások egyáltalában nem szolgainak ama szék tekintélyének öregbítésére. Ebben a felszólalásban a miniszter ur meg reflektált arra a kijelentésemre ÍR, amikor egy kereskedelemügyi miniszteri tanácsosnak, aki . ülése 1931 április 21-én, kedden. 7 jelenleg már — gondolom — helyettes államtit­kár, vagy talán már valóságos államtitkár is, — nem szoktam figyelemmel kísérni ezeket az avancementokat — működését bírálva, ezt azzal a szóval jellemeztem, hogy közgazdasági jászi­oszkárkodás az, amit ez a t. úr a magyar gazda­közönség és általában az összes magyar fo­gyasztók rovására elkövet, s egyúttal kifejez­tem azt a reményemet, hogy el fog jönni az az idő, amikor nem lehet a hivatalok homályában névtelenül játszani óriási néprétegek életérde­keivel, akkor a felelősség el fog jutni azokba a sötét (hivatali szobákba is, kihurcolja onnan azokat, akik felelősek és az ország színe előtt törvényesen is felelőssé teszi mindazokért, amiket az ország javaival és érdekeivel elkö­vettek. A miniszter úr erre azt felelte, hogy az az úr, alkiről én beszélek, neki együk legelső és leg­jobb tisztviselője, az az úr sohasem csinált más politikát, mint. amelyre őt a kormány felhatal­mazta, általában a minisztériumok, a hivatal­nokok sohasem esinálnak politikát, hanem a gazdasági politika vezetése mindig a miniszteré és azok csak azt csinálhatják, amit a miniszter akar vagy elrendel. (Bud János kereskedelem­ügyi miniszter: Ez a helyes álláspont!) Mélyen t. miniszter úr, leszek bátor a iminiszter úrnak ezzel a tévedésével szentben olyan tekintélyekre hivatkozni, akiket — azt hiszem — a mélyen t. miniszter úr is el fog ismerni. Ebben a Házban történt meg, — nem tu­dom már, hogy egy interpellációnak vagy más­valaminek kapcsán — hogy Bethlen István gróf miniszterelnök úr, akinek tekintélyét azt hi­szem, a mélyen t. miniszter úr is elismeri ve­lem együtt, a miniszterelnöki székből körül­belül a következő kijelentéseket tette: Tilta­kozóin az ellen... —• lehet, hogy ezt a szót nem használta, hanem mondjuk így: — Meg kívá­nom jegyezni, hogy azt a gazdasági politikát, amely ma az országban folyik, nem a kor­mány iniciálta, nem is volt a kormánynak po­litikája ez a gazdasági politika. A kormány kizárólag akceptálta azt a megegyezést, ame­lyet a közgazdasági és vámpolitika terén az összes erdekeit tényezők egymás közt közaka­rattal megkötöttek, amiben megegyeztek, amit mint kész megegyezést hoztak a kormány elé. A miniszterelnök úr elei jelentésének nyoma megvan^ a naplóban. Nem idéztem szórói-szóra, de a Házban megtette. Erre azt mondhatná az ember, talán a miniszterelnök úr nem emlék­szik jól, hiszen annyi gondja, baja van, hogy nem csoda, ha egy ilyen kis detailra. egy ilyen kis részletre, amely 50 esztendőre dönti el az ország sorsát, nem emlékszik vissza. De hogy teljesen kétségtelenül tisztán álljon előttünk a helyzet, hozzáteszem, — nem emlékszem, hogy aznap, vaery másnap — felállott a miniszteri székben Herrmann Miksa akkori kereskede­lemügyi miniszter úr és a következő kijelen­téseket tette: A magam részéről mindenben megerősítem azt, amit a miniszterelnök úr ki­jelentett. Igenis, nem a kormány politikája volt, hanem az érdekeltségeknek egymás közti megegyezését hajtotta csak a kormány végre, amikor a vámpolitikai és kereskedelempolitikai törvény alakjában ide a Ház elé hozta. Hát, mélyen t miniszter úr, ön azt mondja, hogy a kormány politikája érvényesül, a mi­niszterelnök úr pedig azt mondta, hogy nem a kormányé, hanem az érdekeltségé. Ezt meg­erősítette az akkori kereskedelemügyi minisz­ter, akiről fel kell tételeznünk, hogy bizonyo­san jól volt a helyzetről informálva, mert ha a miniszterelnök esetleg nincs a helyzetről jól

Next

/
Oldalképek
Tartalom