Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-489
8 Az országgyűlés képviselőházának U89. ülése 1931 április 21-én, kedden. informálva, a kereskedelemügyi miniszternek ebben az esetben feltétlenül jól informáltnak kellett lennie és ő megerősítette azt, amit a miniszterelnök úr kijelentett. Akkor ez a kijelentés nagy port vert fel. Nem íudván a dologhoz a Háziban hozzászólni, ha nem csalódom, két-három cikket írtam hamarosan erről a kérdésről, mert kíváncsi voltam arra, hogy a mezőgazdaság rés/érői vájjon ki egyezett bele ebbe a törvényjavaslat ha. úgy hogy ez a törvényjavaslat azon a címen lehetett törvény, hogy az összes érdekeltségek heleegyezésével történt. A Felsőházhan Hadik János gróf, aki annakidején ezekben a tárgyalásokban személyesen is részt vett, a legkerekebben tiltakozott az ellen, hogy akár a miniszterelnök úr, akár bárki őt úgy állítsa he, mintha valaha is ehhez a vámtörvényhez hozzájárult volna és az Omge. tiltakozott újságcikkekben, valamint az Omge. elnöke nyilatkozatokban is. Szoyal, mikor azután kisült, hogy az érdekelteknek semmi néven nevezendő megegyezése nem képezte a törvény alapját, akkor a miniszterelnök úr a Felsőházban egy rektifikáló, de tulajdonképpen semmitmondó nyilatkozatot tett, amely alkalmas volt arra, hogy megbékítse a haragos agráriusokat, de nem volt alkalmas arra, hogy eltörölje a miniszterelnök árnak azt a nagyfontosságú kijelentését, hoiry nem a kormány politikája voll ez a gazdasági politika, hanem az érdekeltségekéi Amikor én a miniszter úrral szemben ilyen jó tanukra hivatkozhatom, mint a miniszterelnök úr és az akkori kereskedelmi miniszter úr, ne méltóztassék rossz néven venni, lm most kénytelen vagyok fenntartani azt a véleményemet, hOgy annak a javaslatnak a tárgyalásánál nem a kormánypolitika érvényesült, hanem a sötét miniszteri szobákban névtelenül megbújó közhivatalnoké. Hogy ezt a t. miniszter árnak még jobban dokumentálhassam, Le szék bátor felolvasni annak a tisztviselő úrnak egypár nyilatkozatát, és egypár barátjáét is, amelyeket azokon az ankéteken hangoztál tak, amely ankéteken ezt a kérdést l!)22-ben még mint vajndó kérdést tárgyalták. Az a miniszteri tanácsos úr — akkor még az volt — a következő kijelentést tette (olvassa): «Ha egyáltalában csinálunk kereskedelempolitikai célokra használható vámtarifát, annak iparvédelmi jellegűnek kell lenni.» Azt kérdezem én. hol van a törvényes felhatalmazása annak a mélyen tisztelt hivatalnok úrnak arra, hogy ilyen nagy elvi jelentőségű kijelentéseket tegyen'? Hozott a Képviselőház törvényt vagy határozatot, amelyben utasította a kormány/a tot, hogy olyan vámtarifát csináljon, amely iparvédelmi jellegű legyen? Van egy ilyen törvényes jogalap, amely felhatalmazta azt az urat ilyen elvi jelentőségű kijelentések megtételére? De folytatom az idézést. (Olvassa): ( 'sonka-Magyaronszágnak kereskedelempolitikai defenzív frontja csakis Nyugattal fordul hat s/.emhe. Vagyis azokkal az államokkal, amely államokkal a megegyezés ránk, magyar mezőgazdákra nézve életkérdés, aminthogy bebizonyította azóta az élet, hogy ennek a gazdaságpolitikának következménye lett az elzárkózás azon államok részéről és lett a mezőgazdaságnak öt év alatt bekövetkezeti teljes csődje. (Huri János kereskedelemügyi miniszter: l T gyan! Ugyan!) Ugyanez a tisztviselő úr a következő kijelentést is tette még (olvassa): «A vámvédelem megszabásában ma nem szabad sem kicsi pyesnek, sem szűkkeblűnek lenni...» mint ahogy azt számos érdekeltség a munkálatok során tette. Bevallja tehát itt ez a miniszteri tanácsos úr, hogy az érdekeltségek nagy része tiltakozott ezek ellen a vámok ellen, szűkkeblű, szűk látókörű volt, de ő széles, nagy látókörű volt, amikor ezeket a vámtarifákat diktálta bele a törvénybe, amelvek ellen az az érdekeltség, amely állítólag megegyezett, a legmesz^zehbmenőleg tiltakozott. De a következő nyilatkozatot is megtette még ez a tisztelt miniszteri tanácsos úr. (Olvassa): «A fogyasztók millióira szokás hivatkozni. Már pedig helytelen fogyasztókként harcba vinni azokat, kik csupán a termelés más ágaihan vannak érdekelve.» — Értsd bennünket, mezőgazdákat. — «A mezőgazdasági termelő kell, hogy vállalja ezt a terhet, mely közszempontból ipari termelésünk fejlesztése s ezzel nemzeti létünk pallérozódása érdekéhen elkerülhetetlen.» Ez a miniszteri tanácsos úr t(diát minden törvényes és kormányfelhatalmazás nélkül saját szakállára kijelentette ott azt. és keresztül is vitte akaratát, hogy a mezőgazdaság legyen kénytelen vállalni azt a terhet, amely az ország gyáriparosításához szükséges. , De mondott még ez a miniszteri tanácsos úr egyebet is. Mondotta azt, hogy: «Nehéz válaszolnom a rendelkezésre álló rövid idő aliatt, — tudniillik az ellenvetésekre, amelyeket nem kisebb ember, mint Matlekovics Sándor, Méhes Lajos, Balkányi Kálmán intéztek az ő tervezete ellen — mert az álláspontomat ellenzők ...» stb. Tehát itt világosian megmondja a tisztelt tanácsos úr, hogy az a javaslat, amelyet ő ott ismertetett és előadott, amely azután törvénnyé vált, az ő álláspontja, tehát nem a kormányé, nem az érdekeltségé s nem a jiavaslatot ellenzőké, akik mint érdekeltségek ott meghallgattattak, hanem személy szerint az ő álláspontja. Mondotta továbbá azt is, hogy: «Egyre ijesztőid) jelzőkkel ^ illették azt a tervezetet, amelynek szellemét és irányát képviseltem.» Tehát ő, iá miniszteri tanácsos úr, viseli annak a »törvénynek szellemét és irányát saját személyében, minden kormányfelhatalmazás és egyéb felhatalmazás nélkül. Mondotta még a következőket is (olvassa): «Éppen az a zajos taps, lamelyet az elnök úr (Matlekovits) kérdése az importban érdékeltek részéről kiváltott, bizonyítja legjobban az én számomra, hogy a régi vámtarifa nem talkalmas többé iparunk védelmére és ipari fejlődésünk ösztönzésére.» Még valamit felolvasok (olvassa): «Meggyőződésem szerint...» — ezt mondja a miniszteri tanácsos úr — «... <az én helyemben mindenki, iaki felelősséget érez...» — méltóztassék jól hallgatni — «... a legközelebbi egv-két évtized gazdaságpolitikai lehetőségei tekintetében, felelősséget érez szerződőképességünkért, nemzeti termelésünk biztosításáért és erősödéséért, gazdálkodásunk paszszí vitásának lehető csökkentéséért, ugyanezt tenné, mint én s szükségszerűen vámpolitikánknak uírvanilyeii irányban terelése, s ugyanezen vámtervezet mellett kardoskodnék.» Ez a miniszteri tanácsos tehát nyiltan, ha tározottan és egyenesen bevallotta, hogy a tervezet az övé, az irány megszabása az övé, a tervezet ellen felmerült minden észrevétel neki Hekuba, hogy aki felelősséget érez, mint ahogy ő érez felelősséget az országgal szemben, az csak ezít a javaslatot és ezt a tervezetet fogadhatja el. Mit mondjak ezzel szemben t. miniszter úr, arra >a kijelentésére, hogy az a miniszteri tanácsos vagy az >a minisztérium egyálta-
