Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

6 Az országgyűlés képviselőházának város üzemeltben, akkor joggal jelentheti annak a törvényhatóságnak polgármestere, hogy a fe­lelősséget nem vállalja, a felelősség immár a kormányé. Az üzem már maga megkívánja azt, hogy kereskedelmileg vezessék, hogy gyorsan vezessék, hogy a vezetés legyen mozgékony. Mindaz azonban, ami ebben a törvényjavaslat­ban történőik és ami a székesfővárosi törvény­javaslatban történt, önnek ellentmond. Most pe­dig látjuk, hogy van itt újból egy paragrafus, amely még komplikáltabb helyzetet teremt Ed­dig a székesfővárosi üzemeknek csak a belügy­miniszter úr volt a legfőbb ura, most majd jön egy határozván y, amely a belügyminiszter nr kezét megköti és újabb két miniszter hozzájá­rulásától teszi függővé a »belügyminiszter úr minden rendelkezését. Ez tehát újabb megkötés, újabb nehézség, a lassúság törvény beiktatása, intézményes intézkedés arra vonatkozólag, hogy nehezebben, lassabban, döcögősebben menjen az üzemek felügyelete, vagy ellenőrzése. Kérnem kell az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy amikor az üzemekről van szó, ne engedje magát sodortatni Bemmiféle pártpolitikai szempontoktól. A székesfővárosi üzemek megítélésénél is. sajnos, azt kell konsta­tálnom, bogy amelyik üzem egyik vagv másik párthoz közelebb áll. amelynek vezetésébe párt­«zem pontból jobban bele tudott férkőzni vagy fészkelődni valamelyik párt, azt az üzemet más kénpen bírálják el, mint a másikat. Innen ered­nek ezek a minden áron való egységesítési ter­vek. Sajnálom, hogy az igen t. kereskedelem­ügyi miniszter urat rávették például arra, hogy a székesfővárosi villamos vasutat és a székes­fővárosi autóbuszüzemei egyesítse. Nem lett volna szabad ebbe sóba se belemenni, mert a közös intézkedésnek, a közös igazgatásnak úgvis volna szerve. Semmi egyebet sem kellett volna megváltoztatni, mini a székesfővárosnál a Beszkárt. részvénytársasági jellegét megszün­tetni és a Beszkárt.-ol alárendelni annak a ta­nácsnoknak, aki a közlekedésügyekel központi­lag igazgatja, akinek a kezében a székesfőváros egész közlekedésügye összefut. Ezideig ez nem volt meg. A Beszkárt. elnöke a polgármester volt és a Beszkárt. nem volt alárendelve a köz­lekedésügyi tanácsnoknak; a közlekedésügyi ta­nácsnok nem íkaoott igazgatósági helyet a Beszkárt.-ban, csak hallomásból tudhatta, hogy a Beszkárt.-ban mi történik. Nem kellett volna semmi egyéb, mint ezt az abszurd helyzetet meg­szüntetni. Most azzal jönnek, hogy ezt a virágzó vál­lalatot, amely előtt a jövő van, a székesfővá­ros autóbuszüzemét degradálják, beolvasztják a Beszkárt.-ba, amelynek a helyet fokozatosan át kell adnia a székesfőváros autóbuszai szá­mára. Hiába erőlködnek itt az emberek, a szé­kesfőváros belterületéről a villamosoknak el kell menniök, a székesfőváros belterületén a villamosoknak át kell adniok a helyet az autó­buszok számára. Ez a jövő fejlődés útja min­denütt, más országokban is. Ezt most mester­ségesen megakadályozni próbálni, egy fejlődés­képes üzemet beosztani az indokolatlan kon­kurrencia jogcímén vagy annak ürügye alatt: ennek, nines semmi értelme. En azt hiszem, a kormány akkor teljesítené az üzemek feletti felügyelet kötelezettségét igazságosan, lia ilyes­valamibe nem engedné magát beleugratni, mert itt a tényleges helyzet az. hogy egyik üzem­nél az egvik községi politikai párt már úr, a másiknál nem úr, ott nincs párturalom és azért van ez a nagy beolvasztási kísérlet. Ne méltóztassék elhinni, ne méltóztassék ilyen jó­U89. ülése 1931 április 21-én, kedden. hiszemű lenni, ilyen jámbor lenni, mások ilyen indokolásának ne méltóztassék felülni. Befejezem beszédemet. Visszatérek oda, ahonnan kiindultam. Ezt a törvényjavaslatot egy trianoni konzekvencialevonásnak is ítél­hetem. Látom, hogy a kormány a csonka­ország önálló vámterületének következményeit akarja levonni. Nem szeretek semilven be­rendezkedést, amely állandósítani latszik a mai, szerintem csak átmenetinek nevezhető ál­lapotot, de viszont ha már ez egyszer a bajba­jutottak szanálásának kísérlete is, akkor ter­mészetszerűleg én is megszavazom. Megszava­zom azért, mert szükséges, de megszavazom azért is, mert a kifogások ellenére, amelyeket hangoztattam és amelyek javarészét rendeleti­leg elintézni lehet, jónak tartom a törvény­javaslatot, magam pedig nem tudok jobbat ajánlani és, ha nem tudok jobb javaslatot tenni, fennáll a kötelezettség számomra, hogy ezt a törvényjavaslatot megszavazzam. De optimista vagyok: remélem, t. kereske­delemügyi miniszter úr, hogy ennek a törvény­javaslatnak végrehajtására nem kerül soha sem a sor, remélem, hogy ez a kedvezmény­nyújtás tárgytalanná válik; remélem, hogy az okos külpolitika megold igen sok fontos bel­politikai kérdést is. Remélem, hogy elesik e törvényjavas­lat határozmányainak szüksége és remélem, hogy ennek a törvényjavaslatnak jelentősége eltörpül majd ama események mellett, amelye­ket a közel jövőben várok. Annak ellenére, hogy nem vagyok tagja egyik kormánytámo­gató pártnak sem, mégis remélem, hogy a kor­mány el fogja találni a mai nemzetközi hely­zetből kivezető azt az utat, amely hasznot fog a nemzet számára hozni, úgy hogy ilyesvala­mire, a trianoni diktátumokozta helyzetben va­lami olyan, berendezkedésre, amely a mi csonka országunk mellett az önálló vámterü­let hátrányait akarja kiküszöbölni, a jövőben nem lesz szükség. Ezzel a reménnyel vagyok annak ellenére, hogy nem vagyok a kormány pártjának tagja. A felhozott, indokoknál fogva a törvény­javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szó­nokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gál Jenő! (Felkiáltá­sok: Nincs itt!) Elnök: Gál Jenő képviselő úr nincs jelen; feliratkozása töröltetik. Ki a következő szónok? Fitz Arthur jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt magának a,törvényjavaslat­nak konkrét kritikájába bocsátkoznám, kény­telen vagyok visszatérni egy előző törvény­javaslatnak, — hogy úgy fejezzem ki maga­mat — e törvényjavaslat ikerjaviaslatának tár­gyalására és ama tárgyalások során a minisz­ter úrnak egy személyemmel szemben elhang­zott kijelentésére, amely közvetlen és szoros nexusban van ennek a javaslatnak anyagával is. A magam részéről bátor leszek a választ itt ennek a javaslatnak általános vitájánál meg­adni. A miniszter úr akkor foglalkozott egy ha­sonlatommal, amelyben nem mondottam semmi egyebet, hanem tulajdonképpen csak azt, hogy űztek már erőszakos közgazdasági politikáit ebben az országban a kartellen kívül más té nyezők is; felsoroltam pár közismert alföldi

Next

/
Oldalképek
Tartalom