Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

6 Az országgyűlés képviselőházának város üzemeltben, akkor joggal jelentheti annak a törvényhatóságnak polgármestere, hogy a felelősséget nem vállalja, a felelősség immár a kormányé. Az üzem már maga megkívánja azt, hogy kereskedelmileg vezessék, hogy gyorsan vezessék, hogy a vezetés legyen mozgékony. Mindaz azonban, ami ebben a törvényjavaslatban történőik és ami a székesfővárosi törvényjavaslatban történt, önnek ellentmond. Most pedig látjuk, hogy van itt újból egy paragrafus, amely még komplikáltabb helyzetet teremt Eddig a székesfővárosi üzemeknek csak a belügyminiszter úr volt a legfőbb ura, most majd jön egy határozván y, amely a belügyminiszter nr kezét megköti és újabb két miniszter hozzájárulásától teszi függővé a »belügyminiszter úr minden rendelkezését. Ez tehát újabb megkötés, újabb nehézség, a lassúság törvény beiktatása, intézményes intézkedés arra vonatkozólag, hogy nehezebben, lassabban, döcögősebben menjen az üzemek felügyelete, vagy ellenőrzése. Kérnem kell az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy amikor az üzemekről van szó, ne engedje magát sodortatni Bemmiféle pártpolitikai szempontoktól. A székesfővárosi üzemek megítélésénél is. sajnos, azt kell konstatálnom, bogy amelyik üzem egyik vagv másik párthoz közelebb áll. amelynek vezetésébe párt«zem pontból jobban bele tudott férkőzni vagy fészkelődni valamelyik párt, azt az üzemet más kénpen bírálják el, mint a másikat. Innen erednek ezek a minden áron való egységesítési tervek. Sajnálom, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat rávették például arra, hogy a székesfővárosi villamos vasutat és a székesfővárosi autóbuszüzemei egyesítse. Nem lett volna szabad ebbe sóba se belemenni, mert a közös intézkedésnek, a közös igazgatásnak úgvis volna szerve. Semmi egyebet sem kellett volna megváltoztatni, mini a székesfővárosnál a Beszkárt. részvénytársasági jellegét megszüntetni és a Beszkárt.-ol alárendelni annak a tanácsnoknak, aki a közlekedésügyekel központilag igazgatja, akinek a kezében a székesfőváros egész közlekedésügye összefut. Ezideig ez nem volt meg. A Beszkárt. elnöke a polgármester volt és a Beszkárt. nem volt alárendelve a közlekedésügyi tanácsnoknak; a közlekedésügyi tanácsnok nem íkaoott igazgatósági helyet a Beszkárt.-ban, csak hallomásból tudhatta, hogy a Beszkárt.-ban mi történik. Nem kellett volna semmi egyéb, mint ezt az abszurd helyzetet megszüntetni. Most azzal jönnek, hogy ezt a virágzó vállalatot, amely előtt a jövő van, a székesfőváros autóbuszüzemét degradálják, beolvasztják a Beszkárt.-ba, amelynek a helyet fokozatosan át kell adnia a székesfőváros autóbuszai számára. Hiába erőlködnek itt az emberek, a székesfőváros belterületéről a villamosoknak el kell menniök, a székesfőváros belterületén a villamosoknak át kell adniok a helyet az autóbuszok számára. Ez a jövő fejlődés útja mindenütt, más országokban is. Ezt most mesterségesen megakadályozni próbálni, egy fejlődésképes üzemet beosztani az indokolatlan konkurrencia jogcímén vagy annak ürügye alatt: ennek, nines semmi értelme. En azt hiszem, a kormány akkor teljesítené az üzemek feletti felügyelet kötelezettségét igazságosan, lia ilyesvalamibe nem engedné magát beleugratni, mert itt a tényleges helyzet az. hogy egyik üzemnél az egvik községi politikai párt már úr, a másiknál nem úr, ott nincs párturalom és azért van ez a nagy beolvasztási kísérlet. Ne méltóztassék elhinni, ne méltóztassék ilyen jóU89. ülése 1931 április 21-én, kedden. hiszemű lenni, ilyen jámbor lenni, mások ilyen indokolásának ne méltóztassék felülni. Befejezem beszédemet. Visszatérek oda, ahonnan kiindultam. Ezt a törvényjavaslatot egy trianoni konzekvencialevonásnak is ítélhetem. Látom, hogy a kormány a csonkaország önálló vámterületének következményeit akarja levonni. Nem szeretek semilven berendezkedést, amely állandósítani latszik a mai, szerintem csak átmenetinek nevezhető állapotot, de viszont ha már ez egyszer a bajbajutottak szanálásának kísérlete is, akkor természetszerűleg én is megszavazom. Megszavazom azért, mert szükséges, de megszavazom azért is, mert a kifogások ellenére, amelyeket hangoztattam és amelyek javarészét rendeletileg elintézni lehet, jónak tartom a törvényjavaslatot, magam pedig nem tudok jobbat ajánlani és, ha nem tudok jobb javaslatot tenni, fennáll a kötelezettség számomra, hogy ezt a törvényjavaslatot megszavazzam. De optimista vagyok: remélem, t. kereskedelemügyi miniszter úr, hogy ennek a törvényjavaslatnak végrehajtására nem kerül soha sem a sor, remélem, hogy ez a kedvezménynyújtás tárgytalanná válik; remélem, hogy az okos külpolitika megold igen sok fontos belpolitikai kérdést is. Remélem, hogy elesik e törvényjavaslat határozmányainak szüksége és remélem, hogy ennek a törvényjavaslatnak jelentősége eltörpül majd ama események mellett, amelyeket a közel jövőben várok. Annak ellenére, hogy nem vagyok tagja egyik kormánytámogató pártnak sem, mégis remélem, hogy a kormány el fogja találni a mai nemzetközi helyzetből kivezető azt az utat, amely hasznot fog a nemzet számára hozni, úgy hogy ilyesvalamire, a trianoni diktátumokozta helyzetben valami olyan, berendezkedésre, amely a mi csonka országunk mellett az önálló vámterület hátrányait akarja kiküszöbölni, a jövőben nem lesz szükség. Ezzel a reménnyel vagyok annak ellenére, hogy nem vagyok a kormány pártjának tagja. A felhozott, indokoknál fogva a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gál Jenő! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: Gál Jenő képviselő úr nincs jelen; feliratkozása töröltetik. Ki a következő szónok? Fitz Arthur jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt magának a,törvényjavaslatnak konkrét kritikájába bocsátkoznám, kénytelen vagyok visszatérni egy előző törvényjavaslatnak, — hogy úgy fejezzem ki magamat — e törvényjavaslat ikerjaviaslatának tárgyalására és ama tárgyalások során a miniszter úrnak egy személyemmel szemben elhangzott kijelentésére, amely közvetlen és szoros nexusban van ennek a javaslatnak anyagával is. A magam részéről bátor leszek a választ itt ennek a javaslatnak általános vitájánál megadni. A miniszter úr akkor foglalkozott egy hasonlatommal, amelyben nem mondottam semmi egyebet, hanem tulajdonképpen csak azt, hogy űztek már erőszakos közgazdasági politikáit ebben az országban a kartellen kívül más té nyezők is; felsoroltam pár közismert alföldi