Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-491
98 Az országgyűlés képviselőházának U91. ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. jedő a magyar választójog 1 , de mindenesetre a lakossá«- számarányához viszonyítva ezidőszerint a legtöbb r embernek adja meg a szavazati jogot, amióta Magyarországon népképviseleti rendszer van. (Úgy van! jobb/elől.) A másik tétel, amelyet felállítottam, az volt, bogy a titkos választójog önmagában nem a legtökéletesebb választási rendszer. Méltóztassanak megengedni, bogy itt egy nagytekintélyű magyar politikusra és íróra, Rákosi Jenőre hivatkozzam, aki egyik vezércikkében hoszszasan fejtegette ezt a kérdést. Bocsánat a közbevágásért, ugyebár a mai fennálló rendszerek szerint a titkos és minél szélesebb, mondjuk általános választójogot nem lehet másképpen elképzelni, mint a lajstromos szavazási rendszerrel. Rákosi Jenő erre tér rá, amikor rámutal arra, hogy e mellett a választási rendszer mellett a legkevesebb a konnexió a választópolgár és a képviselőjelölt között. Míg ugyanis a mai rendszer mellett a választókegy egyént választanak, addig a lajstromos rendszer mellett egy pártot választanak, amelynek tagjai közül azt sem tudják, ki lesz a képviselőjük. Hiszen itt ebben a parlamenti ülésszakban is tanúi voltunk egy esetnek, — méltóztatnak rá nagyon jól emlékezni — amikor arról volt SZÓ, hogy egy-két helyütt megválasztott képviselőtársunk melyik mandátumát tartsa meg. Az egyik helyről a választók deputációban mentek, a párt vezetőség ezt akarta és ő mégis egy másik megoldást csinált. Tehát sem a választóktól, sem pedig a lajstromtól nem függött, hogy ki legyen a képviselő, hanem egyesegyedül az illető képviselő elhatározásától. Fittől a kirívó esettől el is tekintve, egészen bizonyos az, hogy a lajstromos szavazásnál a választó és a képviselő között nem lehet meg az az egyéni bizalom, rokonszenv vagy össze köttetés, amely megvan a jelenlegi^ rendszer mellett, a személyre való szavazásnál. Végül az utolsó tétel, igen t. Képviselőház. Azt mondottam, hogy a titkos választójog kérdése nem az a legsürgősebb és legsúlyosabb probléma, amelyet nekünk most meg kell oldanunk. Abban igaza van Malasits t. képviselőtársamnak, hogy általános elszegényedés van ebben az országban. Amikor gazdasági bajok gyötörnek minket, amikor mindenki félti a falat kenyerét és nem tudja, hogy holnap meglesz-e még, akkor az én szerény véleményem szerint nem arról van szó, hogy minél többen osztozzanak a felelősségben és minél több politikai jogot adjunk, hanem hogy a gazdasági krízist iparkodjunk minden esz közzel megoldani, És bárha reakciósnak fognak is önök tartani, kijelentem itt, és nyíltan hirdetem azt a véleményemet, hogy a gazdasági bajok orvoslása, a napról-napra torlódó, változó események felett úrrálevés és ezeknek^ a bajoknak a kigyógyítása sokkal kevésbbé eredményes a törvényhozási alkotásokkal, mint kormányintézkedésekkel. A mi mai szervezetünket, a törvényhozó testületet mai szervezetében a szervezetben rejlő bizonyosfokú _ körülményesség és lassúság képtelenné teszi t arra, hogy a naponként változó vagy felmerülő gazdasági jelenségekkel szembeszálljon, azokat el-. tiporni vagy elősegíteni tudja. Természetesen nem értem ez alatt azt, hogy tehát ez a korszak csakis diktatórikus teljhata lommal és abszolút hatalmi jellegű intézkedé sekkel volna orvosolható, hanem csak azt, hogy a kormány az ő törvényes hatáskörében végrehajtott intézkedésekkel sokkal jobban tud gyógyítani, vagy a hasznos hullámjárást előmozdítani, mint törvényhozási működésekkel. Bocsánatot kérek, f igen t. Képviselőház, hogy mindezekkel a kérdésekkel ilyen sokáig töltöttéin el az időt, de kényszerítve voltam rá, hogy az ellenzéki oldalról elhangzott felszólalásokra erről az oldalról is legalább az én szerény személyem adja meg a választ. Ezek után leszek bátor áttérni a költségvetés pénzügyi vonatkozású részeinek a tárgyalására. Bármennyire lekicsinylik is és bármenny ire elégedetlenek is általában az emberek azzal az eredménnyel, amely ebben a tekintetben a költségvetésben le van szögezve, mindenki előtt, aki a dolgokban áttekintéssel bír és aki a dolgokat higgadtan tudja mérlegelni, kétséglbevonhatatlanul áll az, hogy ebben a költségvetésben nagy eredmények érettek el, mert ha valaki azzal a reménységgel, azzal a várakozással, vagy azzal a követelménnyel lép fel egy kormánnyal szemben, hogy egymilliárdot meghaladó költségvetés egyiík esztendőről a imásikra, vagy egyik ciklusról a. másikra 50—60—80 százalékkal (liminuáljon, akkor az kétségtelen, hogy nem józan és^ nem előrelátó követelményekkel lép fel. Az állami élet, de különösen a gazdasági élet folyamatai és jelenségei erőszakos eszközökkel és revolucionárius módon nom változtathatók és nem orvosolhatók. (Ügy van! jobbfelöl.) Semmi sem olyan türelmetlen az erőszakos beavatkozásokkal szemben, mint a gazdasági jelenségek, mert ott az erőszakra feltétlenül egy olyan erős reakció következik, amely még az erőszak által kivívott eredményt is feltétlenül tönkreteszi. A gazdasági életben csak fokozatos fejlődésnek és fokozatos haladásnak van meg az útja. Ezt erőszakkal megzavarni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha mármost azt nézem, hogy a kormány a :nult évben 30 millió pengőt meghaladó megtakarítást ért el s a takarékossági törvény folytán ismét 33 millióval csökkenti az állami költségvetést, valójában többet, mert a beruházásoknak a költségvetésbe való beillesztése fokozza le ezt a megtakarítást, akkor nekem más szavam nem lehet, mint az elismerés és a köszönet szava azért, hogy a kormány a takarékosság útjára, az állampolgárok adózási képessége igénybevételének tekintetében a lecsökkentés, a költségvetés diminuálásának útjára tért át. Hogy ez nem olyan, hogy a gazdasági krízist egyszerre meg tudja oldani, hogy ez nem olyan, hogy az adóterhek mázsáiból egyszerre félmázsákat emel le, ezt megértem. De, ezt nem is várom, sőt ha olyan (beavatkozás történnék, amely azt célozná, én lelkiismeretemre és hazám szeretetére hallgatva feltétlenül tiltakoznám az ilyen eljárás ellen. Ami mármost ennek a megtakarításnak az egyes tarcak között való szétosztását illeti, ia legszembetűnőbb és egyúttal legmegnyugtatóbb is, hogy ez a takarékosság következetesen minden tárcánál keresztülvitetett. Legmegnyugtatóbb ebben <a dologban az, hogy nem az egyik gazdasági ágat rontjuk meg, vagy emeljük fel u másik rovásár-a, hanem ebben a nehéz helyzetben annak a politikai elgondolásnak megfelelően, hogy a terheket valamennyiünk vallanak kell elviselnie. Természetesen meg kell mondanom, hogy mezőgazdasági érzéseimnél fogva sokkal szívesebben láttam volma, ha a mezőgazdasági tárca dotációja nemcsak nem fogy, hanem emelkedik » inkább apasztják más tárcák kiadásait; azonban meg kell hajolnom az előtt a felfogás előtt, amely az egyenlő teher könnyítését, az egyenlő segítést, az egyenlő mérséklést tette magáévá. Amikor ezért elismerést mondok és amikor I kifejtem az én egyéni álláspontomat, engedelr
