Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-491
Az országgyűlés képviselőházának U91. ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. í>7 mondani, hogy az ötmillió munkanélküliből körülbelül csak másfélmillió az, aki a munkanélküli biztosításból segélyt kap, a többi ellenben nem kap. Vagy gyerünk tovább. Azt méltóztattak mondani, hogy Bécsben nincs lakásnyomor, mert ott el vannak helyezve az emberek a Bécs városa által épített házakban. Csak azt nem méltóztattak hozzámondani: kérem ez így van, csak az a kérdés, kiket helyeztek el. En a múlt évben egy bizonyos időt szenteltem e kérdés tanulmányozására; megnéztem, hogy mi van ebben a tekintetben Bécsben, lazt is megnéztem, kik vannak azokban a házakban s azt láttam, hogy azokban a házakban csak a szociáldemokrata szakszervezetekben lévő munkásokat helyezték el, ellenben a szakszervezeten kívüli munkások nem nyertek elhelyezést. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Kérem, ezen lehet nevetni, ezt lehet letagadni, de hogy ez így van, azt hajlandó vagyok önöknek bizonyítani. (Hcrczegh Béla: Azok nem nevetnek! — Szepessy Géza: Hol van Malasits?) Maradjunk csak a imagunk portáján, ne tegyünk összehasonlítást, különösen olyan öszszehasonlítást, ahol ta tények egy részét állítjuk szembe a tények másik részével. Ne méltóztassanak nekem a kapitalista termelést szidni és titokban hozzáérteni, hogy milyen más a szociális termelés, mert ebből a .szocialista termelésiből, ïamelybol állítólag jólét fakad, mi már eleget .kóstoltunk. (Ügy van! a jobboldalon.) Biztosítom önöket, hogy soha nagyobb nyomor ebben az országban nem volt, mint az alatt a rövid idő alatt, amikor önök voltak uralmon csak átmenetileg, mert önök a forradalmat sem elő nem készítették, se be nem fejezték, hanem egy kis átmeneti stáció volt benne az Önök uralma. Hiszen a forradalmat a naiv, régi, bizakodó függetlenségi emberek kezdték, befejezni pedig a kommunisták fejezték be és ez alatt az idő alatt, amíg nem volt Magyarországon kapitalista termelés, amíg az a bizonyos szocialista termelés volt, amelyből csak jólét fakadt, megízleltük a gerslit, meg a tökkáposztát. Ez volt az a jólét, amely az önök termeléséből fakadt. (Malasits Géza: Ma még krumplit sem ehetik a munkás! Akkor legalább volt gerstli, meg birkahús!) Ezzel be is fejezem azokat a tételeket, amelyekkel, mint speliálisan szociáldemokrata tételekkel foglalkoztam és talán áttérek általánosabb érdekű és általánosabb jelentőségű témákra is. Ezeknek a témáknak tárgyalásánál méltóztassanak megengedni, hogy legelőször annak a szemléletemnek, annak az impressziómnak adjak kifejezést, hogy amit felszólalásom előtt a t. ellenzék részéről hallottam, beleszámítva itt már a többi pártokat is, abból nekem nem az a benyomásom volt, hogy itt most egy ország költségvetését tárgyaljuk, hanem az, hogy itt választási előkészület folyik. T. képviselőtársaim, azok a beszédek, amelyek itt elhangzottak, sokkal kevésbbé a költségvetés, pénzügyi, állampolitikai és gazdasági kritikáját tartalmaztak, mint inkább annak a régi jelszónak hangoztatását, hogy: jogot a népnek és általános, titkos választói jogot. (Malasits Géza: Gay van! Éljen az általános, titkos választói jog.) Igen t. képviselőtársam, talán már abbahagyom azt a támadást, amelyet eddig a Malasits Géza képviselőtársam által nyújtott téma nekem felületként adott; iparkodom higgadtai) ban mérlegelni a dolgokat és nyilatkozni a dolgok felett. T. Képviselőház! Kétségtelen, dolog, hogy a titkos választói jog megvalósítása szőnyegre került és feltétlenül megoldandó probléma. Tökéletesen elismerem, hogy a haladás a választójogi rendszerekben a titkosság felé megy és elismerem a szükségességét annak is, hogy ezt a kérdést nekünk is meg kell oldanunk. Nem ismerem el azonban először azt a beállítást, hogy demokrácia nincs titkos választójog nélkül, másodszor azt, hogy a titkos választói jog ágy, ahogy a mai rendszerekben dívik, a legtökéletesebb választási rendszer, harmadszor nem ismerem el, hogy a titkos választói jog minden államban és minden körülmények közt bevezetendő volna és negyedszer nem ismerem el azt, hogy a választói jog, vagy a választási rendszer megváltoztatása és megreformálása ennek a parlamentnek a jelen időben elháríthatatlan és feltétlenül megoldandó . problémája volna. (Vanczák János: Az országé!) Igen t. Képviselőház! Hivatkoztak arról az oldalról arra, hogy a magyar demokrácia útja az 1848-as törvényalkotásokkal indult meg. Kétségtelenül igaz. De hol volt még akkor a titkos választói jog? Hol volt csak 1867beu is a titkos választói jog? Hol volt Angliában j« még akkor? Ugyebár, most már önök tagadják. Vagy hol volt Franciaországban? A demokratikus irányzat, a francia forradalom radikális alkotásaitól eltekintve, békésen és tradiciószeruen elsősorban Angliában fejlődött ki, azután jött Franciaország a maga revolucionárius és radikális demokráciájával. Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy a titkos választói jog feltétlenül és sine qua non essencialéja a demokráciának, mert történelmi tény, hogy a demokratikus államrendszerek megszületésekor a titkos választói jog még sehol sem volt, hanem az fokozatosan fejlődött ki mindenütt. Ha pedig önök a kérdés másik részére is súlyt helyeznek tudniillik a választójog általa nosságára, erre is felelhetek. így szoktuk nevezni e/.t a dolgot, pedig nem általános a választójog, mert hiszen nincs olyan választójog, amely bizonyos megszabott kategóriákat és bizonyos egyedeket ki nem zárna a választójogból. (Halász Móric: Cenzúra!) Nem cenzúrát gondolok hanem bizonyos korhatárt vagy értelmiségi határ; ezek mellett nálunk az egy helyben való lakás feltétele is megvan. Mondom, nincs olyan választójogi törvény, amely bizonyos egyedeket — példáid büntetett előélet miatt vagy akiknek politikai jogait felfüggesztették, — ki nem zárna a választójog gyakorlásából. A mérték tehát az: milyen széles rétegnek van megadva a választójog. Azt méltóztatnak tudni, hogy sem a Károlyi-féle választásnál, sem az 1918. t évi választásnál nem volt felvéve a szavazólajstromba annyi szavazó, mint amennyi fel van véve a jelenlegi választási rendszer mellett, nem is szá mítva azt — ami miatt szintén panasz emeltetett — hogy akiket a népszámlálás alkalmával felvették, azokkal ez a szám is még je lentékenyen emelkedni fog. Mármost ne méltóztassék amiatt panaszkodni, hogy így is hiányosak a lajstromok, mert hiszen az eredeti elgondolás szerint a választójogot mindenkinek magának kellolt érvényesítenie az összeíró küldöttségek előtt és ezzel szemben éppen ez a bizonyos elátkozott reakciónárins Bethlen-kormány volt az. amely a folyó évi népszámláláson hivatalból íratta össze a választókat. Ezzel tehát csak azt akarom dokumentálni, hogyha nem is generális, ha nem is minden egyénre kiter-