Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-491

96 Az országgyűlés képviselőházának 491. ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. magyar dolgozó népet akarom keresni, akkor elmegyek a tisztviselők hivatalaiba, mert látom szemeimmel, letagadhatatlanul, hogy a magyar tisztviselői kar annyit dolgozik, amenynyit békében soha nem dolgozott, belenyúlik az estébe és az éjszakába a munkaideje. Ha fel akarom keresni a dolgozó népet, elmegyek a gyárakba és a műhelyekbe, azokba a gyárakba, ahol azok a munkások dolgoznak, akiket önök nem tudnak már olyan egységes falankszba szervezni a marxista ideológia mellett, (Zaj a szélsőbaloldalon.) a akiknek sorába már behatolt és hatalmas tömegeket magához vont a keresztényszocialista gondolat. De ba akarom keresni az igazán dolgozó, verejtékkel hajnaltól estig dolgozó népet, akkor kimegyek a magyal mezőre, ahol egy embert sem találok, aki önökhöz csatlakoznék, és akiknek nevében önök beszélni jogosultak volnának. (Esztergályos János: Ahol 80 krajcár a napszám! — Zaj. — Elnök csenget!) A magyar dolgozó nép nevében, igen t. képviselőtársaim, mi beszélhetünk, a magyar földmíves, a magyar birtokos és főként a magyar kisbirtokososztály képviselői. (Ü.QJJ ran! Ügy van! a jobboldalon ás a középen.) Ez az a dolgozó nép, amelv nem szaval, nem szervezkedik, nem jár gyűlésekre, (Esztergályos János: Mert nem engedik!) hanem dolgozik a földjén, bogy legyen kenyerük önöknek is. (Zaj.) Elnök: (.sendet kérek, képviselő urak.^esztergályos János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Farkas Gyula: A magyar dolgozó nép nevében tehát ezt méltóz/tassék ránkbízni, majd erről az oldalról fogunk beszélni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ezer évig volt a magyar nép önökre bízva!) Elnök: Esztergályos János képviselő urat rendreutasítom. Farkas Gyula: Hála Istennek, hogy reánk volt bízva, mert ha önökre lett volna bízva, ma már ott itartana, ahol Oroszország tart, ahol a kulák ki van forgatva saját vagyonából, napszámosává és rabszolgájává van téve a saját vagyonának. Malasits t. képviselőtársam hiába támadja a régi szólamokkal é> a megszokott frázisokkal a kapitalista termelési rendet, mert ott, ahol az antikapitalista rendszer, mint Oroszországban az igazi marxi és engelsi tisztaságában a gyakorlatban bevezettetett, ott még az önök által képviselt és protekcionalizált gyári munkások is, kivéve természetesen 'azokat, akik a vezetőségbe bekerültek és akik emberi bő-ég ben duskálkodnak, állati sorban tengődnek, a földmunkás pedig még ezen is alól. Ezzel kapcsolatban eszembe kell, hogy jusson az, hogy amikor fogságba estem és egy erdélyi embernek azt mondotta a fogságba ejtő oláh katona, bogy: mi felszabadítunk titeket, azt mondotta az én emberem: te szabadítottál fel engem'? Hiszen az ökrömnek jobb sora van Erdélyben, mint neked Oláhországban. T. Ház! Azok a tények, amelyeket Alnlasits képviselőtársunk felhozott, nem fedik n Valóságot, nem pedig azért, mert ő olyan elfogult és a valóságnak meg nem felelő szemszögből néz, hOgy azt, ba modernül fejezem ki mayám — nehogy azzal vádoljanak, hogy B modern Irányzatot elnyomjuk -, még futurista festő se merné megpingálni. Csak szemelvényeket ragadok ki, nem érek rá, hogy minden tételét megcáfoljam. Azt mondotta igen t. képviselőtársunk, hogy nálunk nincs sajtószabadság, (Rothenstein Mór: Hát van.') mert rajta fekszik a cenzúra, a rendőrség, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás mindenen. Nagyon kérem a t. túloldalt — önök úgy is nagyon szeretnek nyugat felé, értve persze elsősorban mindig a legközelebbi nyugatot — azt a bizonyos szomszédállamot megnézni, ott Meixner szociáldemokrata igazságügyminiszter csekély 2899 számú lapelkobzást csinált abban az esztendőben, amikor nálunk 74 lapelkobzás történt Ez a sajtószabadság. Méltóztassék megmondani, hogy ugyanabba az országba melyik magyar napilapot engedik be. Úgy tudom, hogy most már az Est-lapoktól is megvonták a terjesztési jogot. Ha jól tudom, talán a Népszavát kivéve, csak egyetlenegy magyar napilap van, amelyet Csehországba beengednek. Méltóztassék megnézni, hogy a tisztán tudományos munkákkal hogyan állunk. Hiszen éppen a mai lap közli, de majd minden nap jön már a cseh tudományos körökből felszólalás az ellen a bojkott ellen, amelyet Csehország a magyar tudományos folyóiratokkal és könyvekkel^ szemben követ. Vájjon ez az az imádott és óhajtott sajtószabadsági De gyerünk tovább. Tessék elénekelni a esebeknél a himnuszt, az én magyar himnuszomat a templomban, az én templomomban. Lecsuknak érte. Tessék a rádión hallgatni a b

imnuszt, amely rádió nemzetközi ugyebár, tebát minden állam azt a programmot adhat ja, amelyet akar. Tessék meghallgatni nyitott ablak mellett egyszer a budapesti rádió magyar himnuszát, a következő 24 órában már be lesz kasztlizva a tisztelt hallgató. önök tehát, t. képviselőtársam ne méltóztassanak a sajtószabadságból leckét adni nekünk, amikor az önök elvbarátai (Rothenstein Mór: De mi közünk hozzál — Esztergályos János: Mi közünk hozzá?) a sajtószabadságnak még legcsekélyebb fényét is iparkodnak kioltani. (Esztergályos János: Mi itt élünk. Hogy mi van Afganisztában, ahhoz semmi közünk!) Engedelmet kérek, kénytelen vagyok rek tifikáini, amit az előbb mondottam. Azt hittem tudniillik, hogy egyideig beengedték az Est-lapokat Csehszlovákiába, mert azt, hogy most nem engedik be, tudom. Ebben a tekintetben tehát kénytelen Vagyok rektifikálui szavaimat, kijelentvén, hogy nem most vonták meg az Est-lapok terjesztési jogát a csehek, hanem már előbb sem engedték be az Estlapokat. De gyerünk tovább. Nézzük tovább ezt a nagy szabadságot Éppen a múltkor volt egy nagy skandalum amiatt, mert ugyancsak Meixner igazságügyminiszter úr egy parlamenti beszédet vagy annak egy részét kicenzu rázta a lapokból. Es önök mernek szemrehányást tenni, hogy itt nincs sajtószabadság? (Esztergályos János: Mi az, hogy «mernek»?) Gajdának egy parlamenti beszédét közölték a Lapok és annak egy részét kicenzurázták 'a lapokból. (Esztergályos János: Hát menjen a képviselő úr oda és ott kifogásolja ezt. Nekünk jogunk van itt kifogásolni a rendszer hibáit.) Én nem tekintek e télé a nyugat felé, én itt nőttem fel, (Esztergályos János: Mi is!) én az idevaló állapotokat nézem, lelkemtől és iwagyar érzésemtől indíttatva a szerint kritizálom meg ennek az országnak helyzetét és hasonlítom össze állapotát más országokéval. A t. képviselő urak felzúdultak, amikor én azt vetettem oda: mi van az ötmillió németországi munkanélkülivel? Azt méltóztattak erre mondani, hogy azok ám munkanélküli segélyt kapnak. De azt nem méltóztattak meg-