Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-491

Az országgyűlés képviselőházának U91. ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. í)5 háború előtti közadójövedelme 630,000.000 pengő körül forgott, ha az akkori koronát pengőre számítjuk ált. A háború előtti két esztendőben iazt mondottuk, lélekzetünket visszafojtva: íme, elértük a milliárdos költségvetést az üzemekkel együtt. Ha az akkori koronát átszámítom pengőre, látom, hogy körülbelül 630 millió pengő volt az akkori közadóbevétel, 1931/32-ben pedig 612,100.000 pengő, pedig, úgy-e, az Nagy Magyarország volt, óriási terület, rengeteg természeti kinccsel megáldva és ma itt állunk úgyszólván — és ezt nem sértő szándékkal mondom, hanem megállapításként — bocskorha nyomorítva, mi szegény árva magyarok és mert senkivel mással nem tudunk^ marakodni, tehát egymással marakszunk azért, mert ebben iá megmaradt, kis országban ennyi embernek csak egészen másképpen elgondolt, maképpen vezetett államélet mellett lehetne boldogulni. Beszéljek egyéb sikerekről, amelyeket ez alatt a 10 év alatt kényszerült átélni a szegény, dolgozó nép? Beszéljek a bolettáról, amely állítólag a mezőgazdasági lakosság felsegítésére készült, amely azonban egy maroknyi nagybirtokosnak hozott eredményt, a mezőgazdasági lakosság millióinak nem hozott semmit, csak drágább megélhetést. A boletta érdekélten felemelték a kávé, tea, fahéj vámját, felemelték a postadíjakat, trafikárakat, a liszt forgalmi adóját, megdrágították a dolgozók életét,^ megdrágították minden rendű-rangú munkásember életét, akár fejmunkás, akár kétkezi munkásember az illető, és miután ez kevésnek bizonyult, a bethleni bölcsesség kiagyalta, hogy fel kell emelni a jövedelmi és kereseti adót. illetőleg pótlékolni kell, és attól a szegény munkásnéptől, amely amúgy is alig tud megélni, még kipréseltek 22 millió pengőt. Beszéljek a fővárosi törvény megnyomó látásáról? Beszéljek arról, hogyan lehet kormányzati eszközökkel a többségből kisebbséget csinálni? Beszéljünk arról, hogy most készül Európa szégyenére a fővárosig állásnyilvántartóhivatal és a fővárosban már megegyeztek a pártok abban, hogy 10%-ot szabadon nevezhet ki a polgármester, 40% tisztviselő és alkalmazott Wolff-párti lehet, 40% egységespárti és 10%-ot szántak annak az ellenzéknek, amely a választókat tekintve többségben került be a városházára. Nehéz, nagyon nehéz ilyen körülmények között erről a rendszerről komolyanés tárgyilagosan beszélni. Amikor az egyes pártok és az egyes társadalmi osztályok — mondhatnám — rablóösztöne ilyen módon ütközik ki, akkor önök tőlünk, szervezkedett^ munkásoktól lojali tást kívánnak és azt kívánják, hogy a szent szolidaritás alapján ölelkezzünk össze mi szegény árva magyarok egy nagy szent gondolat ban, a haza megvédelmezésében. T. Képviselőház! Tíz évvel ezelőtt kellett volna ezt elkezdeni. Tíz évvel ezelőtt kellett volna olyan politikát csinálni, amely politika lehetővé tette volna a munkásembernek azt, hogy megálljon a lábán. Tíz évvel ezelőtt kel lett volna elkezdeni egy olyan gazdasági politikát, amely következetesen fejlesztve, minden magyar embernek ebben az országban megélhetést, hajlékot, ruházatot, munkát juttatott volna. E helyett kifejlesztettek Magyarországon egy párturalmat, amelyet csak az álparlamentárizmus fügefalevele takar. Látszólag és forma szerint van Magyarországon parlamentarizmus. Látszólag és forma szerint van közszabadság, látszólag és forma szerint Magyarország európai állam, a valóság azonban az. hogy van itt minden, az állami életnek minden attribútuma megvan, csak szabad, független, magyar társadalom nincsen, hanem van az állami alkalmazottaknak óriási tömege, amely el van kötelezve az uralkqdópártoknak s amely elkötelezettsége következtében csinál olyan választásokat, mint amilyen az 1926-os hajtóvadászat volt, itt van a főváros óriási tömege ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Malasits Géza: Befejezem. — . . . , amely óriási tömeg el van kötelezve az uralkodó pártoknak s ezzel az elkötelezett, a kormánynak lekötelezett társadalommal szemben itt áll a magyar dolgozók társadalma, védtelenül, jogtalanul kiszolgáltatva egy ilyen rendszernek. T. líraim! Ha a szolidaritásról beszélni fognak az utánam következő szónokok, ha az utánam következő szónokok arról fognak beszélni, hogy a gazdasági válság idején mindenkinek a fedélzetre kell mennie, menjen mindenki a kötelekhez, mert baj van, az állami élet hajója hánykódik a gazdasági élet tengerében és minden magyar ember tegye meg a kötelességét — mondom, ha erről fognak az urak szavalni, ha erről beszélnek, jusson eszükbe mindaz, amit tíz év óta a magyar dolgozók ellen elkövettek. Jusson eszükbe mindaz, amit elmulasztottak, és akkor be fogják látni, hogy ettől a tömegtől, ettől a munkásságtól szolidaritást nem követelhetnek, öttől csak egyet várhatnak, kemény, kíméletlen harcot, jogaik kivívásáért. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Farkas Gyula. Farkas Gyula: T. Képviselőház! Ha meg akarom tartani a parlamenti szokást, hogy belekapcsolódjam az előttem szóló beszédébe, az a kapocs rövid és egyszerű lesz, az egy határozott, egy kifejezett «nem!» Nem — a tényállításokban, nem — a következtetésekben, nem — a hitben, nem — az elvekben, nem — az egész vonalon keresztül. (Esztergályos János: Elhisszük, ne folytassa tovább a nem-eket.) Ezt csak azért tettem, hogy gyönyörködjenek, hogy innen is «nem» hallatszik. Ott pedig előbb «igen»-élc voltak. Fordítsuk meg legalább erre az egy pillanatra a szerepet, azután megint visszacseréljük. (Esztergályos János: Tessék! Tessék!) Mi hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a szociáldemokrata padokról a legerősebb támadások folynak, nemcsak a mai kormányrendszer ellen, hanem a tudatosan, a mindenkori kormányrendszerrel azonosított magyar politikai és társadalmi közélet ellen is. Ebben esak egy megnyugtató van, az, hogy az igen t. szónokok a magyar dolgozó nép nevében beszélnek, de ez a magyar dolgozó nép nem áll a szónokok mögött, hanem csak a szónokok. (Zaj a szélsöbaloldalon. — Szepessy Géza: A magyar nép nemzeti alapra helyezkedett. — Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Kérjék az ezredes urat. hogy a titkos választást iktassa törvénybe.) Elnök: Csendet kérek. (Egy hang jobb felől: Nincs ezredes úr. — Esztergályos János: di') lenne, ha az az úr bemutatkoznék! Zaj.) Csendet kérek, Esztergályos képviselő úr. (líothonstein Mór: Talán bemutatkoznék! Nem tudjuk, hogy kicsoda! — Esztergályos János: Mielőtt kiadja az ezredes úr az obsitot, kérjék meg, hogy titkosan választasson! — Zaj.) Csendet kérek Esztergályos képviselő úr. Farkas Gyula: T. Képviselőház! Ha én a.