Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

Az országgyűlés képviselőházának U89. ülése 1931 április 21-én, kedden. 3 hatalmasabb államok kormányai is rókaravaszsággal hallgatnak. Helyes, hogy a magyar kormány is óvatosan hallgat. Nem akarom mai felszólalásomban ia kormányt ebben a magatartásában megzavarni, kritikámmal is mérsékelt leszek éppen azért, mert ilyen elhatározás előtt áll a kormány. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) De viszont szeretném, ha igénytelen felszólalásommal is bátorságra, merészségre biztatnám a kormányt abban a tekintetben, hogy majd amikor elérkezik az ideje 'annak, hogy a most felmerült különböző kombinációk közül választani kell, akkor cselekedjék bátran, ne féljen a felelősségtől, amely ráhárul. Elismerem, hogy a legnagyobb felelősség alatt áll a kormány; kormány még ilyen felelősség alatt nem volt, mint amilyen felelősség alatt a Bethlen-kormány van lábban a tekintetben, hogy a vámunió következtében megváltozott helyzetben, balra vagy jobbra, választani kell. Hangsúlyozom: nem zavarom; helyes, hogy hallgat; de viszont meg lehet győződve a kormány abban a tekintetben, hogy tíz éves, vagy akár hány éves jubileum és örömmámor csak akkor lehet ebben az országban, ha a kormány most ezen a nehéz válaszúton eltalálja a magyar nemzet javára a leghasznosabb kivezető utat. Ebben a tekintetben természetesen azt hiszem, politikai pártkülönbség nélkül maga mögött fogja találni az egész országot. Hangsúlyoztam, hogy a vita mar nagyrészben ki van merítve, mégis újabb gondolattal jövök. Először a kisipart érintem, amely természetszerűleg hozzánk legközelebb kell hogy álljon. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak jól kell tudnia, hogy a kisiparostársadalom panaszkodik, hogy nincs megrendelés, nincs pénz. Az én választókerületemben az iparosok nem látnak pénzt és megkértek engem, — esetleg naivnak látszik ez a kérelem — hogy vessem fel a kérdést az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr előtt, hogy hol van hát Magyarországon jelenleg a pénz, kinél van a pénz, (Fábián Béla: Wekerle optimizmusában!) ki az, aki a pénzt bírja, de nem forgatja. Es kérdezik az iparosok, {Meskó Zoltán: Kik vitték ki a külföldre?) hogy nincs-e valami félreértés itt, ezeknél az általános takarékossági harangozásoknál, nem értették-e félre a pénz boldog tulajdonosai, hogy a takarékosságra való biztatás mit jelent? Hiszen én az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrral és a kormánnyal szemben nagyon szívesen és bátran vállalnám az ellenagitációt abban a tekintetben, hogy éppen ellenkezőleg nem takarékosságra nógatnám az embereket, akiknél a pénz van, hanem homlokegyenest ellenkezően, költekezésre nógatnám azokat, akiknek pénzük van, mert hiszen akárhogy is van a dolog, valójában a pénz nem forog, a pénz valahol fekszik és mivel a pénz nem forog, megállott az egész gazdasági élet. Ügy veszem észre, hogy takarékosság helyett lassanként gyávaság üti fel a fejét, ravasz számítás, ravasz várakozás, amely nem mer semmire sem vállalkozni. Ha ez így megy tovább, ha ennyire húzódozik mindenki a pénz megforgatásától, akkor^ valóban a kormány és a törvényhozás egyaránt tehetetlenek lesznek és csak társadalmi megmozdulásról lehet szó. Fel kell figyelni igen t. képviselőtársaim a különböző ipartestületek kongresszusain elhangzott kívánságokra. Most ezeknek ismertetésébe nem megyek bele. A kormány különböző tagjaihoz továbbítottam több ipartestületi értekezlet határozatát; ilyenek voltak a közmunkákra vonatkozó, a beruházási programmra vonatkozó, a hosszúlejáratú kölcsönökre vonatkozó, az adófizetési haladékokra vonatkozó és a Bata cseh cipőgyár letelepedésére vonatkozó különböző ipartestületi előterjesztések. Ezt az alkalmat csak arra használom fel, hogy az igen t. miniszter úr figyelmét felhívjani arra, figyelje csak, milyen intenzív életet élnek az ipartestületek a legutóbbi hónapokban és években. (Fábián Béla: Az iparosoknak nincs munkájuk, hát legalább tanácskoznak I) Ennél a törvényjavaslatnál örömmel konstatálom, hogy a kisiparosok számára nyújtandó segélyek és kölcsönök tekintetében a 15., 1(). és 17. §-ok mélyreható és nagyjelentőségű intézkedéseket tartalmaznak. Elismerem, hogy a kisipari szövetkezetekre vonatkozólag nagy újításokat tartalmaz ez a törvényjavaslat, amely egyben lényegesen megnöveli a kereskedelemügyi miniszter hatalmát. Nagy szomorúsággal láttam az elmúlt esztendőkben, hogy az igen t. miniszter úr hivatalbeli elődjének hatásköréből egymásután vonták ki a legfontosabb kérdéseket és a kereskedelemügyi minisztérium az elmúlt esztendőkben jelentőségéből igen sokat veszített. Most ennek a törvényjavaslatnak kapcsán újra nagy úr lesz az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, de ezzel természetesen növekszik felelőssége is abban a tekintetben, miként sáfárkodik az iránta megnyilvánuló bizalommal. Hogy ez a törvényjavaslat kire terjed ki, világosan megmondja: az 1922 : XII. te. hatálya alá tartozó iparokra. Nem szabad ellenben az igen t. miniszter úrnak elfeledni, hogy ugyancsak ő képviselte, ugyancsiak ebben a parlamentben az elmúlt évben az 1930 : XVI. tcikket. amelyben ennek az ipari törvénynek hatálya alól a kisiparosok egész tömkelege vétetett ki, értve ez 'alatt az árufuvarozó- és társaskocsi-ipart üző iparosokat. Az igen t. miniszter úr akkor heteken keresztül verekedett velem, védvén saját álláspontját, és hosszú idő elmúlása után sajnálattal kell konstatálnom, hogy a miniszter úr a mai napig sem adta ki az 1930 : XVI. te. végrehajtási utasítását, tehát a mai napig nem léptette életbe a közhasznú gépjármüvekre vonatkozó törvényt. Ezzel iaz ia helyzet keletkezett, hogyha imost megszavazzuk ezt a törvényt, akkor az iparosok egész sora két szék között a pad alá esik, mert az 1930 : XVI. tc.-kel kivettük őket az 1922:XII. te. hatálya alól, az ebben a törvényjavaslatban nyújtott kedvezmények nedig csak az 1922 : XII. te. hatálya alá tartozó iparokra vonatkoznak. T. Képviselőház! Itt kedvezmények elosztásáról lesz (szó. Itt nagy a hatalom a miniszter úr kezében, és aggodalommal kell minden komoly tényezőnek felvetnie a kérdést: van-e olyan emberi képesség és tulajdonság, amely abszolúte igazságos tud majd lenni ezeknek a kedvezményeknek elosztásánál? Ki bírálja ezt el? Ki tudja elbírálni igazságosan? lesz-e igazság? Azt, hogy majdnem minden az Ioksz.-on megy keresztül, én aggályosnak tartom. Leszögezem ezt itt a nagy nyilvánosság előtt a nélkül, hogy ezzel lesújtó kritikát akarnék gyakorolni az Ioksz.-szal szemben. De ha az igen t. miniszter úr Hyen javaslatot tesz és a mögötte álló többség ezt megszavazza, fennáll az a kötelesség a kormány számára, hogy mostantól kezdve az Ioksz.-ot fokozottabb ellenőrzés alá vonja felülről, viszont fennáll az a kötelezettség is, hogy tegye lehetővé a fokozottabb ellenőrzést alulról is. Ez alatt azt értem, V