Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-489
4 Az országgyűlés képviselőházának hogyha az löksz, ilyen nagy hatalomhoz jut, akkor az löksz, igazgatóságába engedje be, vagy kényszerítse az Ioksz.-ot arra, hogy engedjék be a kisiparosok képviselőit is. Legyen ott a kisiparosok képviselője az löksz, igazgatóságában, necsak nagyhatalmú urakból álljon az löksz, igazgatósága, hanem a kisiparos társadalom bizalmát élvező kisiparos is üljön ott, ahol eldöntik az ő sorsukat. Kétségtelen, hogy bűnös volna az a kormány, amely ezt a nagy hatalmat, amelyet ezzel a törvénnyel kap, kortescélokra használná fel. Ezt a kormánynak odavetették igen sokan az ellenzéki oldalról. En nem hiszem azt az együgyűséget, nem hiszem azt a meggondolatlanságot a kormányról, hogy megtenné azt, hogy ebbe politikai pártcélokat vigyen bele, mert ha ennek a törvénynek végrehajtásánál, a kedvezmények megítélésénél a kormány a maga pártatlanságát feladja, holtbizonyossággal meg lehet jósolni, hogy homlokegyenest el Jenkező célt ér el és a kisiparos társadalmat a vele ellenkező táborba kergeti. Amilyen igaz azonban ez iá tétel, vice versa az ellenzékre is fennáll a szent kötelesség, hogy azt az elkeseredést és azt a nyomort, amelyben most a kisiparos társadalom van, senki se használja ki a maga pártpolitikai céljaira; semmiféle párta lakit ásnak, sem miféle pártmozgalomnak kiinduló pontja nem lehet az a nézet, hogy megvizsgáljuk, hol a legnagyobb az elégületlenség, melyik faluban panaszkodik legjobban a nép és odamegyünk le először ellenzéki pártot alakítani. (Őstör József: Ez a jó ellenzéki!) Bűnös volna tehát a kormány, ha ezt kortescélokra használná fel és bűnös volna és önmaga ellen cselekednék az ellenzék is, ha a nyomor vámszedői közé akarna bejutni és a nyomorból kiindulva akarná a maga pártmozgalmát megszervezni. Szóvá kell tennem, t. Képviselőház, azt a zűrzavart, amely ennek a törvényjavaslatnak végrehajtásánál az én nézetein szerint be fog következni. Ez a törvényjavaslat felhatalmazza a miniszterelnök urat arra is, hogy pótadókat engedjen el. Ova intem ;i kormányt, hogy ehhez a módszerhez kellő előkészítés és kellő meggondolás nélkül hozzányúljon. Az én Választókerületemben már ismételten előfordult, hogy amikor a kormány állami adókat engedett el, ugyanakkor kirántotta az alapot ia pótadókivetés alól és ezzel a pótadó is elmaradt. Elengedtetvén az állami adó, elmaradtak ia pótadók. Ilyen kormányrendelkezés miatt felborult nem egy község háztartása, (Eri Márton: Ez nem lehet, Nem áll!) amely községi háztartások rendezését különben — mint hallom — az igen t. kormány legközelebbi programmjába iktatta be. Nem 'tévedek t. képviselő úr, mert konkrét példát tudok mondani ebben a tekintetheti: Csökmő biharmegyei község szenvedte meg egy ilyen adóelengedés következményét: a községi pótadók elmaradása miatt. De figyelembe kell venni azt a maradiságot is, hogy ez a törvényjavaslat is még mindig beszél a hídvárnok és kövezetvámok elengedéséről, mint valami nagy kiváltságról, mint valami nagy kedvezményről. En nem tudom, hogy az Igen 1 miniszter úr, aki modern gondolkozása ember s aki az egész világot bejárta, hogyan lehet egy ilyen maradi törvényjavaslatnak képviselője, amely még csak kivételképpen engedi el a hídvámot és kövezetvámot? Hát nem méltóztatnak már egyszer belátni, hogy 1931-ben, az automobilok korszakában, a haladásnak ilyen előrehaladott istá89. ülése 1931 április 21-én, kedden. diumában kövezetvámról, hídvámról beszélni kész maradiság; nem méltó egy modern kormányhoz? Hiszen repül az automobil, minden negyedórában, vagy minden órában odaérkezhetek egy vámsorompóhoz. Elavult, maradi felfogás, amely ezeket a vámokat fenntartja. Szerintem más forrásból kell gondoskodni azoknak a közületeknek számára, amelyek ezideig ezeknek a vámoknak bevételeit élvezték. A nagyobb iparra vonatkozólag csak két kívánságom van az igen t. kereskedelemügyi minisziter úrhoz. Egy speciális kívánságom az, hogy azok a kedvezmények, amelyek ebben a törvényjavaslatban az iparvállalatok számára biztosíttatnak, sohase ítéltessenek oda olyan iparvállalatoknak, amelyeknél a hiba a rossz vezetés, vagy a korszerűtlen berendezés. Ezek a kedvezmények sohase legyenek éterinjekciók egy már haldokló, egy már kimúlás küszöbén álló gyár életének néhány hónappal való meghosszabbítására; sohase legyenek éterinjekciók egy rosszul vezetett vagy korszerűtlenül berendezett iparvállalat számára. Itt hívom fel az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét arra a különös és mindenkit meglepő eseményre, hogy olyan nagy iparvállalatok, mint a Ganz-gyár, tömegesen bocsátják el tisztviselőiket és munkásaikat. (Ügy van! Ügy van!) A Ganz-gyár 200 tisztviselőt és 2000 munkást bocsátott el a hírlapok híradása szerint. Kérdezem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, mit jelent mindez? Nem remélnek a gyárak semmi olyan fordulatot ettől a törvényjavaslattól sem, hogy egy kicsit várjanak, hogy egy kicsit kitartsanak, hogy a tisztviselőknek és munkásoknak ezreit télviz idején el ne bocsássák? Nem tudja-e a kormány nagy beruházó programmja keretében vagy más tervei keretében is ezeket a régi gyárakat jobban foglalkoztatni, hogy ne kerüljön sor ilyen tömeges elbocsátásra? A közszállításokra vonatkozólag is van néhány megjegyzésem. Amit itt az igen t. kormány a hazai ipar fejlesztésének keresztel el, az szerintem igazságtalan dolog. Ez igenis iparfejlesztés bizonyos vonatkozásban, de nem közköltségen méltóztatnak a hazai ipart fejleszteni, hanem azoknak költségén, akik abban a kényszerhelyzetben vannak, hogy momentán rá vannak kényszerülve azokra a hazai beszerzésekre, amelyeket a kormány rendeletileg szabályoz. Hiszen itt már ismételten volt szó például az automobilgyártás tekintetében fennálló azokról a kötelezettségekről, amelyeket a miniszter úr képviselt a legerélyesebben és legintenzívebben, ahol éppen a közhasználatú gépjármű vállalatokat kényszeríti bele abba, hogy hazai gyártmányokat használjanak. Nem talál az igen t. miniszter úr olyan magyar embert, aki nem szívesen engedelmeskedik egy ilyen rendelkezésnek. De ha ilyen rendelkezés igazságtalanul érint valakit, ha ilyen rendelkezés exisztenciájában támad meg valakit, ha ilyen rendelkezés valakinek előzetes kalkulációját borítja fel, akkor ne csodálkozzék az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, ha lázadozik az az iparos, akire rá van kényszerítve a hazai gyártmányok használata. Itt, ennek a törvényjavaslatnak keretében bizonyos felmentési engedélyez a kormány a hazai gyártmányok használatának kötelezettsége alól. Ez helyes dolog, ez kell, hogy egy biztonság] szelep Jegyen, ezzel kell, hogy az igen t. miniszter úr sakkban tartsa a gyárakai abban a tekintetben, hogy ha nem paríroznak, ha nincsenek belátással, ha kartellbe tömörülve esetleg zsarolnak, abban az esetben itt