Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-475
Az országgyűlés képviselőházának 47, fizetések tekintetében, törvényes formák közt kell biztosítani, hogy az alkalmazott ne legyen kénytelen havi 50—60 pengő fizetésárt dolgozni. (Ügy van! a jobboldalon.) Es bár nekem a létminimum kérdésében egészen más az álláspontom, mert én a létminimum biztosítását nem törvény útján szeretném látni, hanem a .szabad erő küzdelmében, a szakszervezeteken keresztül, a munkaadó és a munkavállaló kölcsönösen kötött szerződése folytán, de amíg ezeknek a szervezeteknek nem adatik meg a mód erre, igenis módot kell találnia a kormánynak, hogy megszűnjenek ezek az 50—60 pengős fizetések. (Jánossy Gábor: Törvény nélkül sohasem lesz biztosítva a létminimum!) Nekünk nemcsak mindig a nagykapitalisták és egyéb érdekeltségek gazdasági ügyeit kell védenünk, hanem igenis, oda kell államink a dolgozó emberek mellé, s a dolgozó emberek ügyeit is törvény útján kell rendeznünk. Szerény véleményem szerint körül kell írni, hogy ki tartozik a magánalkalmazottak jogviszonyát szabályozó tervezet hatálya alá. Az is lehetetlen, hogy egyes kategóriákat e tervezet hatálya alól egészen egyszerűen kivegyenek, mint ahogy például a Pap-féle tervezet a bankok, a pénzintézetek alkalmazottainál teszi. Végtelenül sajnálom, hogy a kereskedelemügyi minisztérium nincs képviselve ennek az interpellációnak elmondásakor és méltóztassék megengedni, hogy kellő alátámasztással, kellő súllyal mondjam: a magánalkalmazottak nagy tábora választ vár a kereskedelemügyi miniszter úrtól a tekintetben, hogy mit, mikor és hogyan akar csinálni? Elvárom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr, ha már ma nincs képviselve, sürgősen megadja válaszát erre a kérdésre. Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. (Rothensteivi Mór: A sóhivatalnak! — Esztergályos János: Mondja, képviselő úr, érdemes ezt a kormányt támogatni! — Jánossy Gábor: Hogyne! Azért támogatja, mert érdemesnek tartja!) Következik Kéthly Anna képviselőtársunk interpelációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció felolvasását. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a csendőrbrutalitások • tárgyában. Hajlandó-e végre a belügyminiszter úr a csendőrséget a legszigorúbb büntetés kilátásba helyezésével erélyesen utasítani arra, hogy bántalmazást, testi fenyítést senkivel szemben se alkalmazzon? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a medgyesegyházi csendőrőrs február f 10-én a községházán 21 parasztfiút gyűjtött össze, a fiúkat lopással vádolta, kettesével egymással szembeállította, két fiút a csendőrök pofoztak fel, a többieket pedig arra kényszerítették, hogy egymást pofozzák és verjék? Hajlandó-e a miniszter úr szigorú vizsgálatot indítani a medgyesegyházi csedőrőrs I ellen? Van-e tudomása a miniszter __ úrnak, hogy ilsaszegen február 24-én hajnali félnégy órakor [a csendőrség hét 12—15 éves fiút összeszedett szüleik lakásáról és elvitte Ondrik Mihály erdőkerülő lakására, onnan az erdőbe, — mert a fiúk állítólag a kincstári erdőben az előző napon rőzsét szedtek — ahol Kiss és Borsos csendőrőrmesterek és Ondrik Mihály a fiúkat bottal à fejükön és meztelen talpukon addig 5. ülése 1931 március 4-én, szerdán. 85 verték, míg a bot el nem törött, azután pedig összerugdosták őket? A verések következtében a gyerekek ágybanfekvő betegek, orvosi gyógykezelés alatt állanak és a sérüléseket orvosi látlelet igazolja. Hajlandó-e a miniszter úr az isaszegi csendőrőrs ellen a vizsgálatot nyomban elrendelni és a kiskorúakat brutalizáló csendőröket leszereltetni?» Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Tisztelettel kérek interpellációm elmondására 15 perc meghosszabbítást. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Igazán ,i nem mennek újságszámba 'már a Ház előtt -az 7 ehhez hasonló esetek és bármennyire vannak f is, akik ezeket unják, mi 'mégis kötelességünk- | nek tartjuk, hogy újból és újból szóvá tegyük I ezeket. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Un- ; juk, mert nem igazak! Tendenciával teszik szóvá mindig a nem igazat! — Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Már ©lőre tudja? — Jánossy Gábor: Tudja a miniszter, máskép nem mondaná! — Krisztián Imre: Az okot kell megszüntetni! Ez már csak okozat! — Farkas István: A múltkor is jelentette az én interpellációmra, hogy részeg volt az illető, pedig az az ember nem vs> iszik bort! Antialkoholista, mégis azt jelentette a miniszter úr, hogy iszákos!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tessék csendben maradni! Kéthly Anna: Mi meg is ígérhetjük azt, hogy ezeket az újabb és ismétlődő eseteket mindig újból és újból a Ház elé fogjuk hozni, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Meg is kapják mindig újból és újból a választ!) mert nem engedjük azt, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Én sem engedem!) hogy ezek: a csendőrök elbújjanak a falu sötétjében. Ne bízzanak abban, hogy ők távol vaunak a nyilvánosságtól, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem félnek a nyilvánosságtól!) mert ha ők nem riadnak vissza az embertelen módszerektől, akkor mi sem riadunk vissza attól, hogy ezt a szégyent újból és újból a Képviselőház és az ország elé terjesszük. (Jánossy Gábor: De igaz ez? Ha nem igaz, nem szégyen!) Nem is tudjuk, hogy ez a két legutóbbi eset nem felháborítóbb-e, mint a régebbiek, amikor felnőtt férfiak ellen követtek el ilyen brutalitásokat, vagy pedig méltóan sorakoznak-e azokhoz. Itt ugyanis gyermekekről, serdülő fiúkról, 12—13—15 esztendős fiúkról van szó, akikkel szemben a fegyveres, erős felnőtt csendőr hősködése a jogtalanság felett érzett megdöbbenésen kívül még külön megvetést is vált ki az emberekből. Mert gyengékkel hatalmaskodni, gyengékkel szemben hatalmaskodást űzni: igazán nem számít a lovagias erények közé, (Esztergályos János: Sem a katonai erények közé! — Rothenstein Mór: Magyar csendőr és lovagias?!) Elnök: Csendet kérek! Rothenstein képviselő urat rendreutasítom! Tessék a sértésektől tartózkodni! Kéthly Anna: Az egyik eset, amely megérdemli, ' hogy megörökíttessék a magyar csendőrség aranykönyveiben, Medgyesházán történt. (Jánossy Gábor: Nincs aranykönyv! — Rothenstein Mór: Inkább feketekönyv!) Elnök: A szónok nem képes beszélni, ha a képviselő urak folyton közbeszólnak! 12*