Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

86 Az országgyűlés képviselőházának 47$. ülése 1931 március U-én, szerdán. Kéthly Anna: A községben apró virtus-. kpdások történtek: valakinek elvitték a kapuját a harmadik szomszédba, egy szatócsüzletnek leszakították a cégtábláját, egy másik háznak is néhány házzal odébb lelték meg a kapuját és hogy a történelmi hűségnek teljesen megfelelően adjam elő a dolgot, valóban .az evangélikus tiszteletes úrnak néhány tyúkja is eltűnt abban az időben. Eírre megindult a falusig iSherlock Holmes-ek munkája, de a csendőröknek és a községi rendőröknek nyomozó talentuma felmondta a szolgálatot ezekkel az égbekiáltó bűncselekményekkel szemben, A tehetetlenségnek dühét és a tekintélyen esett csorbát akarták valószínűleg kiköszörülni, amikor február hó 16-án vasárnap öszszeszedtek a községben 21 fiatal legénykét és a községházára hajtották őket, közöttük olyanokat is, akik több hete nem voltak odahaza a községben, ezeket az utóbbiakat valószínűleg abban a bölcs elgondolásban, hogy a virtuskodás elkövetőiről ezek is tudnak és majd a vallatásnál^ elfogják árulni a tetteseket. A községházán a csendőrök a nyomozásnak legegyszerűbb, de egyúttal legmegalázóbb és legostobább módját vették alkalmazásba. A legmegalázóbbnak azért kell mondanom, mert ezzel a módszerrel beletaposnak az ártatlan áldozat emberi méltóságába. A legostobábbnak azért kell mondanom, mert ehhez nem kell semmiféle tudás, semmiféle intelligencia, ehhez elég, ha valakinek fegyver van a kezében. Azért is ostoba, mert nem számol azzal, hogy ezzel a módszerrel olyan gyűlöletet ültet el az ártatlan áldozat lelkében, amely előbb-utóbb a megtorlásra törekszik. Ez a módszer a pofozás és a medgyesegyházi csendőrök intelligenciájától és emberi érzésétől nem telt ki ennél különb módszer. A jelentések szerint, amelyeket mi odalent gondosan kivizsgáltunk... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ki jelentett?) Az áldozatok és hozzátartozóik. Nem az érdekelt csendőrök, akik a miniszter úrnak adnak jelentést. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nekem sem azok jelentették!) ... a fiúkat úgy megpofozták odalent, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tarcsányi András jelentette!) hogy egyiknek, másiknak felhasadt a képe. De azonkívül a ímedgyesegyházi csendőr urak úgylátszik, hogy az ellenforradalmi különítmény különleges szadista módszereit is eltanulták, mert a sajátkezű pofozás után szembeállították ezeket a fiatal gyermekeket, hogy egymást pofozzák meg és mulatva nézték ezt a nemes versenyt. (Jánossy Gábor: Ezt nem hiszem el! Magyar csendőrről nem lehet elhinni! — Esztergályos János: Ne komoly talankodj ék az úr. — Jánossy Gábor: Még a regényekben sem talál ilyen magyar csendőrt!) Igaz, képviselő úr, ez rémregénybe illik. (Jánossy Gábor: Mert nem igaz, azért regény! — Györki Imre: Ne izguljon, Gábor bácsi! — Farkas István: Menjen le Jánossy és hallgassa meg azokat, akikkel megtörtént!)^ Aki azután a .szembeállításnál nem elég erőteljesen végezte a pofozás műveletét^ ahhoz odalépett egy Forgó nevű csendőr és bőségesen kimérte neki azt, amit a pajtása elmulasztott. A községi rendőrök pedig hivatalos komolysággal asszisztáltak ennél a műveletnél, sőt a jelentés szerint egy Juhász^ Pál nevű községi rendőr annak a véleményének is kifejezést adott, hogy halomra kellene ezeket ütni, akik ennek a vallatásnak áldozatai. A mulatság végeztével azután az őrparancsnok Összekommunistázta ezeket a gyerekeket. Ez különben nem újság, minden nótának ez a vége, minden csendőrségi vallatásnak ez a vége; akár pártszervezet-alakításról, akár tolvajokról van szó, mindig kommunistázás a vége. Ez az egyik eset. >;-.. * A másik eset a mintajárásban történt, \ (Esztergályos János: Melyik az a mintajárás?) 1 amelynek valószínűleg csendőrei is mintául szolgálnak ebben az országban. Ebben a dicső | történetben is ugyanazok a csendőrök a főszereplők, akiknek dolgáról már a múltkoriban esett szó ebiben a Házban, Isaszegen is gyerekeket bántalmaztak. A jegyzőkönyv — ismétlem, utána néztünk a dolognak és kivizsgáltattuk — azt mondja, hogy 1931 február 24-én hajnalban negyednégy órakor Kiss csendŐTŐrmester és Borsos csendőrőrmester ímegjelent Hajdú Mihály földmíves isaszegi lakos lakásán és innen elvitték magukkal István nevű tizenhatéves és Mihály nevű trzenötéves fiúgyermekeit. Innen elmentek Tóth Ágoston Mihály tizenkétéves^ fiú lakására, majd Moravetz János tizennégyéves fiú lakására, azután Szabadszky János és Bazsik János tizenötéves gyermekekért. Ezeket bevitték a községházára, állítólagos levente mulasztás miatt, később kisült, hogy nem leventeügyért, hanem kizárólag az erdőben történt állítólagos rőzseszedés miatt kerültek a csendőrök kezei közé. A gyermekeket szembesítés végett először Ondrik Mihály erdőkerülő lakására vitték, onnét kivitték őket az erdőibe, ahol a fentnevezett gyermekeket Ondrik Mihály erdőkerülő, továbbá Kiss és Borsos csendőrőrmesterek bottal a fe jükön, meztelen talpukra, majd a legnagyobb! erővel a hátukat összeverték, továbbá Ondrik j Mihály összerugdosta és addig verték őket, j amíg ist bot el nem törött. Nevezett fiúk sérülé_- \ seit orvosi látleletek igazolják. Az eset tanul, l a fiúkon kívül szintén fel vannak véve a jegyzőkönyvben, de ez ebben a pillanatban nem tartozik a Ház elé. Az elszenvedett ütések következtében a gyermekek ihosszú ideig ágybanfekvő betegek voltak és a községi hatósági orvos kezelése alatt állottak. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez is ki van vizsgálva, hogy igaz? A saját hatóságaik által? — Felkiáltások <x szélsőbaloldalon: Mi az hogy saját hatóságuk által? — Farkas István: Hátha megverték őket és ágyban fekszenek, azt még külön is ki kell vizsgálni. — Esztergályos János: Nekünk becsületes és tisztességes embereink vannak! —! Farkas István: Ön is kapott jelentést és hisz annak. Az egész falu igazolja a mi.jelenténünket. — Zaj.) Elnök: Nem a képviselő urak interpellálnak. Összetévesztik a szerepeket. Méltóztassanak csendben maradni. (Farkas István: Vegyeri : magának a miniszter úr annyi időt, hogv hatóságon kívül is kivizsgáltassa az ügyet.) Farkas István képviselő urat újra figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Esztergályos János: Miniszter úr, menjünk együtt, vizsgáljuk meg együtt az ügyet!) Kéthly Anna; Jánossy Gábor t. képviselő-, társam azt mondotta az előbb, hogy ez regény. 1 Valóban rémregény ez, t. képviselő úr, csak az j a baj, hogy a regényírónak fantáziája ilyet i nem tud kitalálni. Ezért siettek ezek a esendő- | rök a fantázia segítségére. Nem hiszem, hogy ezeknek a csendőröknek történelmi ismeretei annyira terjednének, hogy tudnák azt, hogy valamikor rőzselopásért a tolvajnak a balkarját levágták. Elvégre azt hiszem, hogy már el: multak azok az idők, amikor az ilyesmiért ilyen módon kell elégtételt venni a megsértett rendnek. De a normális észjárású ember előtt,