Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-475
84 Az országgyűlés képviselőházának A75. ülése 1931 március k-én, szerdán. távolabbról sem, sőt féltékenyen vigyázok rá, de azt a tiszteletteljes kérést intézem a sajtóhoz, hogy addig is, amíg törvényes intézkedések megtörténnek, vagy megtörténhetnek, az ilyen perek tárgyalásáról a tudósításokat lehetőleg úgy írják meg, hogy a család megszokott lapját az ilyen tárgyalási napokon is olvashassa. (Ügy van! jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy ha a lapok egymással megállapodnának, ebből anyagi kár sem származnék senkire. De hozzáteszem, hogy^ ha nem vigyázunk rá és a sajtó sem vigyáz rá, annyira hozzászoktatja a publikumot az ilyen pikáns^ és hasonló dolgok olvasására, hogy a közönség megunja ezeket a mostani dolgokat és egészen más dolgokat fog várni, mint amilyenek miatt egy huszárőrmester is elpirult volna. Ezeket voltam bátor előadni. Az igazságügyminis'zter úrtól nem kérek választ, ezennel megalkotom a bejegyzett, elmondott és választ nem váró, nem kérő interpelláció típusát. A miniszter úrral történt tárgyalás alkalmával meggyőződtem arról, hogy megteszi onindazt, amit mint az igazság legfőbb őre és a törvények legfőbb tisztelője megtehet. Választ tehát nem kérek és nem várok. Interpellációmmal egyet feltétlenül elértem, azt, hogy itt a magyar parlamentben elhangzott az ilyen eljárások, az ilyen dolgok megbélyegzése, felhangzott egy kívánság a kormánnyal szemben. Meg vagyok róla győződve, hogy jövőben hasonló dolgok nem fognak előfordulni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláció kiadatik az igazságügyminiszter úrnak. Következik Tobler János képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció felolvasását. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e a miniszter úrnak tudomása arról, hogy a magánalkalmazotti tábor összes ágai sürgősen kívánják jogi helyzetüknek törvényes rendezését? 2. Mikor kívánja és hogyan kívánja a miniszter úr a magánalkalmazottak jogi helyzetének törvényes rendezését az országgyűlés elé hozni? 3. Hajlandó-e a miniszter úr ezen törvényes rendezésbe a bankok és pénzintézetek altisztjeit is bevonni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tobler János: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kornis Gyula államtitkár t. képviselő• társam a napokban előadást tartott, amely mindenfelé feltűnést keltett. Előadásának címe és tartalma az értelmiség válságáról, a szellemi munka és a szellemi munkásság hanyatlásáról szólt. Ezt a problémát nemzetközi viszonylatban a Genfben székelő Nemzetközi Munkaügyi Hivatal és annak kongresszusa is már nem egyízben felkarolta. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak éppen az elmúlt évben megtartott kongresszusa foglalkozott ezzel a tárggyal, ezzel a problémával és a különböző országok és államok konmányainak egy elaborátumot terjesztett elő, hogy a magánalkalmazottak^ jogi viszonyát és egyéb szociális követeléseit és kívánságait figyelembevegyék. Hazai viszonylatban 1927 december 14-éii a keresztény gazdasági párt részéről Homonnay Tivadar a magánalkalmazottak jogviszonyát szabályozó törvényjavaslat megalkotása tárgyában terjesztett elő indítványt. Tartozom a tárgyilagos igazságnak azzal, hogy megemlítsem, hogy ennek a kérdésnek megoldása érdekéiben a különböző alapokon működő szakszervezetek, mind a keresztényszocialista, mind a szociáldemokrata alapon működő magántisztviselők szervezetei, hosszú évek óta harcot folytatnak. Meg- kell állapítanom, hogy a magyar magánalkalmazottak nagy tábora — ha családjaikat is figyelembe veszem, körülbelül 150.000 főnyi tábora — a teljes kiszolgáltatottság helyzetében van. Lehetetlen, hogy a magyar magánalkalmazottak jogi viszonyait még ma is 1920ban, illetve sokkal előbb alkotott ipartörvény szabályozza, amely mellett a modern kor igényeit az ezeket teljesen fig*yelmen kívül hagyó, 1920-ban kiadott rendelet volna hivatva képviselni. Az ipartörvény hozatalánál még nem lehetett figyelemmel lenni a termelési rend teljes megváltozására, nem lehetett figyelembevenni a mai kartellek rendszerét, nem ismertük a különböző munkarendszereket, a Bedeaux-, a Taylor-rendszert és nem ismertük a mai koncentrációból, ipari és kereskedelmi koncentrációból kifejlődő jogi viszonyokat. Ha érdeklődöm a t Háznál és. főleg a kereskedelemügyi minisztériumnál, hogy mi van a magánalkalmazottak jogviszonyát szabályozó törvényjavaslattal, amelyről már nyolc év óta hivatalos helyen is folynak a tanácskozások, amelyeket az érdekeltségek; bevonásával ankéteken is megtárgyaltak, amely viszony rendezése ügyében^ mind a keresztényszocialista, mind a szociáldemokrata szakszervezetek ígéretet kaptak ennek megvalósítására, mondom, ha ezután érdeklődöm, nem lehet ezzel szemben azt mondani, hogy ezt a törvényjavaslatot a mai idők nem teszik szükségessé, hogy a mai időkénem alkalmasak arra, hogy ezt a kérdést szabályozzák. A magánalkalmazottak jogviszonyának rendezése olyan javaslat volna, amely nem jelent újabb terheket, pusztán a jog és a kötelesség kölcsönös megállapítását. Ami a szociális terheket illeti, ebben a tekintetben én Stegerwald-dal, a jelenlegi német munkaügyi miniszterrel egy véleményen vagyok, tudniillik hogy nincsenek szociális terhek, csak szociális kötelességek vannak. Hogy a jogviszonyt szabályozó törvény hiánya mit hoz magával, legyen szabad annak illusztrálására felhoznom elsősorban azt a munkauzsorát, amely ma az egyes hivatalokban az alkalmazottakkal szemben fennáll. A B.-lista, az elbocsátás veszedelme egészen lehetetlen mentalitást honosított meg az alkalmazotti táborban. Ma mindennapos, hogy egyes hivatalokban, egyes gyárak büróiban nyolc órát, kilenc órát is messze túlhaladó időn át dolgoznak a tisztviselők r és alkalmazottak nem pénzért, nem díjazásért, hanem ingyen, azért, mert félnek az elbocsátástól. A kereskedelmi kormány ezt a körülményt évekkel ezelőtt figyelembe is vette és boldogult Pap államtitkár tervezetet is dolgozott ki, amely sok tekintetben újítást hozott ugyan, sok tekintetben azonban retrográd volt. Retrográd volt elsősorban a felmondás tekintetében, az alkalmazottak felmondásának ügyében. A bírói gyakorlat eddig megállapította azt, hogy az alkalmazottak felmondási ideje hat hónap. Ebben a tervezetben ez a hathavi felmondás 3 hónapra csökkent. A tervezet^ véleményem szerint a végkielégítés tekintetében is retrográd, mert a végkielégítést törli. A tervezetnek ezt a részét nem vagyunk hajlandók és nem tudjuk elfogadni, mert a mai viszonyok közt nem szabad az elbocsátott alkalmazottat útravalójától megfosztani. Kí^ vánni kell, hogy szűnjék meg a mai helyzet a
