Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-475
Az országgyűlés képviselőházának U7 Nagy Emil t. barátom, aki most megtisztel jelenlétével, a Pesti Hirlapban, ebben az előkelő, nagyon olvasott lapban vezércikket írt, amelyben interpellációmat alkotmányellenes cselekedetnek, alkotmányellenes interpellációnak minősítette és nevezte ki. Szentül meg vagyok győződve róla, hogy a most elmondottak után, de ismerve egész gondolkodásomat — hiszen tárgyaltunk is tegnap ebben a dologban egymással — az igen tisztelt képviselő úr belátja, hogy abszolúte nem volt szándékomban a bíróság függetlenségét megsérteni. Amikor én az igazságügyi minisztertől bizonyos intézkedést kértem, nem kérhettem mást, csak olyan intézkedést, amelyet ő tényleg megtehet. Nem is gondoltam és nem is gondolhattam egy pillanatig sem arra, hogy ő olyan t intézkedést tegyen, amely a bíróságot befolyásolja, amely a tárgyalást vezető bírónak szabályokat írjon elő, és butaság lett volna feltételezni a bíróról, hogy vele szemben az igazságügyminiszter ilyen joggal élhessen Magyarországon. Én igenis arra az intézkedésre gondoltam, amit az igen t. volt igazságügyminiszter úr, Nagy Emil t- barátom maga is helyesnek tartott, és egy példát jelölt meg, amelyet követni lehet, ez pedig az lett volna, hogy az igazságügyminiszter a tárgyalási elnökökkel tartandó értekezlet folyamán nem intézkedik, hanem kérés formájában hozzájuk intézi azt a kérését, hogy hasonló esetek ne forduljanak elő. Van egy másik intézkedés, amelyet nekem, mint törvényhozónak bármikor jogom van megtenni, hiszen jogom van valamely törvény megváltoztatását követelni és törvényjavaslatot kezdeményezhetek, törvényjavaslatot hozhatok a Ház elé, (Ügy van ! Ügy van !J ha tehát akár interpelláció, akár indítvány formájában vetem fel egyelőre azt az ötletet, hogy ezt a kérdést megoldani méltóztassék, akkor nem kell egyebet tenni, mint egyszerűen tessék a bűnvádi perrendtartás 293. §-át olyképpen módosítani, hogy a bíróság köteles legyen minden esetben elrendelni a nyilvánosság kizárását olyan ügyek tárgyalásánál, amelyek a családi élet belső titkaira, a szekszuális életre stb. vonatkoznak. (Káinoki Bedő Sándor : Ez a tiltott közlés kérdése ! — Herczegh Béla : Itt gyilkosságról volt szó!) Én nem vagyok jogász, t. képviselőtársam, énmiattam beszélhetnek a jogászok, amit akarnak, erre én csak a következőt vagyok bátor megjegyezni : A bíróság a gyilkosság kérdésében akart tisztán látni, de ebben tisztán látott volna akkor is, ha egy pár perverz nő nincs a teremben és tisztán látott volna a zárt tárgyaláson éppúgy, mint a nyilt tárgyaláson. (Ügy van!) Ezért akarok én törvényt hozni és ezért akarom a bűnvádi perrendtartás megfelelő szakaszát úgy módosítani, hogy a bíró köteles legyen, ezzel a jogával élni és köteles legyen zárt tárgyalást elrendelni minden esetben, amikor a nyilt tárgyalás a közerkölcsiséget veszélyezteti és a főtárgyalás nyilvánossága mérhetetlen károkat okoz. Egyik kiváló jogászunk, Váry Albert t. képviselőtársam a Pesti Naplóban egy igen érdekes cikket írt, amelynek egyik részletét a Ház szíves engedélyével felolvasom. Azt mondja Váry Albert idézett cikkében (olvassa) : «Ma már a jogtudomány teljesen tisztában van azokkal a veszélyekkel és hátrányokkal, melyekkel a főtárgyalás nyilvánossága jár. Ártatlan ember nyilvános meghurcolása, kinek a felmentő ítélet sem adhat teljes elégtételt, a családi élet titkainak nyilvánoságra hozatala, a női becsület pellengérre állítása, mind a tárgyalás nyilvánossága ellen szólnak. A napokig tartó nyilvános főtárgyalásról szóló sajtóközlemények igen alkalmasak a bíróKftPVISELOHÁZI NAPLÓ. XXXIV. ülése 1931 március U-én, szerdán. 83 ság s különösen az esküdtek befolyásolására. A nyilványos főtárgyalás a hivatásos gonosztevőknek alkalmat ad bűncselekmények titkainak kiismerésére, a törvények tanulmányozására, s a bíróságok előtti védekezés elsajátítására. Nem lehet tagadni azt sem, hogy bizonyos gyilkossági, rablási ügyek nyilvános tárgyalása az erkölcsi érzés durvítására is vezet, sőt bűncselekmények elkövetésére ösztönöz.» (Felkiáltások a jobboldalon : Igaz !) T. Ház ! A jogászok majd eldöntik, hogy hogyan gondolják ezt a kérdést megoldhatónak. Ez azonban nemcsak a jogászok ügye, e kérdés eldöntése kötelessége minden családapának, s minden tisztességes embernek. (Patacsi Dénes : Főleg a törvényhozónak !), Igen t. képviselőtársam, elsősorban a törvényhozónak kötelessége odahatni, hogy hasonló dolgok a jövőben elő ne fordulhassanak. Ma tisztára a tárgyalásvezető bírótól függ, hogy elrendel-e zárt tárgyalást, vagy sem. Ha expressis verbis utasítva lesz az a tárgyalásvezető elnök vagy bíró, hogy köteles zárt tárgyalást elrendelni ilyen esetekben a bűnvádi perrendtartás értelmében, akkor nem történhetik meg az, ami most is megtörtént, és nem kerülne az a tárgyalásvezető elnök vagy bíró olyan kényes helyzetbe, mint amilyenbe kerül — mint láttuk most Nyíregyházán egy igen kiváló és nagyképzettségű bíró. (Úgy van ! Ügy van ! a jobboldalon és a középen.) A törvényszéki főtárgyalási terem nem lehet beteglelkű és beteg ízlésű kíváncsi nők találkozóhelye. (Jánosssy Gábor: Miért csak a nőké nem lehet?!) Azért, t. képviselőtársam, mert a férfiak sok [mindent elbírnak. Ezek nélkül igazán szolgálható az igazság szent ügye. A néhai nagy bíró, Zsitvay Leó, mindig tudott alkalmat és módot találni arra, hogy ilyen dolgok ne fordulhassanak elő. De mást mondok, gondoljunk csak a dánoisi per tárgyalás vezető elnökére. Kónay tárgyalási elnök, aki kiváló bíró volt, amikor a tárgyalást megnyitotta, azt mondotta: Mélyen tisztelt hölgyeim, itt olyan dolgokat fogunk tárgyalni, — kötelességem figyelmeztetni önöket erre — amelyeket tisztességes úrinők nem szívesen hallgatnak meg. A válasz az volt, hogy mindenki ülve maradt. (Zaj ) Erre behívták a csendőrőnmestert, iaki ebben az ügyben koronatanú volt. A bíró ezt kérdezte tőle: Ön találta meg az éksszert? — Igen, én találtam meg. — Hol találta meg? — Erre a csendőrőrmester elpirult és neon válaszolt. — Nem tudja? — Tudom, azonban szégyenlem magam, a hölgyek előtt, restellem megmondani. — Az elnök végignéz rajta, mosolyog egyet és ezt .mondja: Ezek előtt a nők előtt maga mindenről beszélhet, (Felkiáltások jobbfelől: Ez így történt. — Zaj.) Mélyen t. Ház! Ez .a história megtörtént. Ezt Dési Géza barátom is igazolhatja, aki jelen volt. (Jánossy Gábor: Hová tette akkpr azt az ékszert? — Zaj.) Nem vagyunk Nyíregyházán, képviselő úr, a magyar parlamentben vagyunk. (Jánossy Gábor: Tudom!) Igen-igen szeretném, ha ezt a megtörtént históriát kinyomatnák és az ilyen tárgyalásokon megjelenő hölgyeknek átadnák. (Káinok!-Bedő Sándor: Azoknak egészen bátran adhatják!) Ha a képviselő úr azon a véleményen van, hogy ezek már a, rúzstól pirulni sem tudnak, akkor annál inkább indokolt, hogy jóízlésre szoktassuk őket, hogy intézkedjünk, hogy, ilyen tárgyaláson ne jelenhessenek meg. (Kalnoki-Bedő Sándor: Jóízlésű nő úgy sem .megy el ilyen tárgyalásra!) A sajtóhoz is lenne egy tiszteletteljes kérésem. Az előbbiek előrebocsátása után, azt hiszem, nem vétek a sajtószabadság ellen a leg12