Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

80 Àz országgyűlés képviselőházának 4,7 82 nyomtatott oldalra terjed. Ez is mutatja, hogy mennyire egyszerű kérdéssel állunk szemben. Nem az a lényeg, t. képviselőtársam, hogy most rehabilitálás alapján esetleg valakinak erkölcsi bizonyítványából ezt vagy azt ki kell törölni. Ezt egyszerű volna kimondani. Az a lényeg, hogy vannak törvényeink, — 50-nél több ilyen törvényünk van — amelyeknek rendelkezéseit meg kellene változtatni, mert azokban a törvényekben nem erkölcsi bizonyítványt, hanem feddhetetlen előéletet és sok minden egyebet kérnek, amelyek életfogytiglan való kérdést jelentenek az illető személyre nézve. Erre hiába mondjuk ki a rehabilitációt, mert ha azt a törvényt meg nem változtatjuk, akkor éppen olyan kérdésekben, amilyen pl- az italmérés kérdése, nem lesz semmi hatálya, hanem csak irott malaszt marad a rehabilitáció. (Gál Jenő : Dehogy ! Hogyne volna hatálya ! A léxspeciális feltétlenül derogál!) Éppen ezért fogom kérni t. képviselőtársamat, hogy amikor alkalmam lesz az egész anyagot tárgyalás alá venni, méltóztassék majd ebben közreműködni. (Gál Jenő: Látom, hogy egészen elhibázott alapon kezelik. Semmi köze az italmérésnek ehhez! Mert ha kimondja a törvény, hogy rehabilitálják, akkor külön, más intézkedésnek nem lesz helye!) Most már még fokozottabban fogom kérni t. képviselőtársam közreműködését, mert akkor legalább ezek a kérdések in camera caritatis tisztázást Í fognak nyerni és ilyen felesleges vitákkal a*t. Ház türelmét nem fogjuk igénybevenni. (Helyeslés a jobboldalon. — Jánossy Gábor : Kezdjék el ma!) Elnök : Miután az interpelláló képviselő úr nem kíván szólani, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem 1 (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Gál Jenő képviselő úr harmadik interpellációja ! {Felkiáltások jobbfelől : Elhalasztja ! — Jánossy Gábor : Csak halljuk ! Pontos közérdek !) Csendet kérek, képviselő urak. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa) : «Interpelláció az igazságügyminiszter úrhoz az esküdtszék haladéktalan életbeléptetése tárgyában : 1. Elismeri-e a miniszter ár, hogy a kormány háború esetére szóló kivételes hatalma megszűnt ? 2. Elismeri-e a miniszter úr, hogy ennek folytán a törvényben élő és törvény szerint ítélkezésre jogosított esküdtbíróság működésének felfüggesztése a magyar alkotmány sérelmét jelenti 1 3. Hajlandó-e intézkedni, hogy az alkotmánybiztosítékot képező esküdtbírósági ítélkezés jogaiba haladéktalanul visszahelyeztessék ?» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő : T. Ház ! Bármennyire sajnálom, hogy a t. Ház r türelmét igénybe kell vennem (Kuua P. András : Halad az idő !) és bocsánatot is kérek érte, azonban méltóztassék megengedni, a kérdés fontossága kötelességemmé teszi, hogy ezt a kérdést itt a mélyen, t. Ház előtt szóvátegyem. (Jánossy Gábor : Kötelességünk meghallgatni ! Halljuk ! — Kuna P. András : Szegény Erdélyit elítélték ! — Derültség. — Elnök csenget.) Az olyan képviselőkről, akik komoly kérdésekből tréfát űznek, meg lehet a véleményünk a honatyai kötelességek teljesítése tekintetében. (Kuna P. András ; Jól van ! Jól van !) Halljuk !) Kuna P. András képviselőtársamnak hajlandó vagyok külön is elmagyarázni azt, amiről itt szó lesz. (Derültség.) A háború esetére szóló kivételes törvényből, az 1912. évi LXIII. tc.-ből indulok ki. 1912-ben, amikor a béke boldog éveit éltük, törvényt hoztunk, amely háború esetére kivételes intézkedések S. ülése 1931 március 4-én, szerdán. jogával ruházta fel a kormányt. Ebben benne van az, hogy amint a háború véget ér, s a béke törvényileg is helyreáll, automatice megszűnnek a kormánynak adott kivételes hatalmak. De nem elég, hogy az 1912. évi LXIII. te. ezt meghatározta, hanem külön törvényt is hoztunk, az 1922. évi XVII. tc.-et, amely 1922. augusztus 11-én jelent meg a hivatalos lapban. Ebben és az ezt kiegészítő 4038. és 6898. számú igazságügyminiszteri rendeletekben meg van állapítva, hogy azokat a háborús intézkedéseket, amelyeket a kormány fenn kíván tartani, csak új törvény útján lehet fenntartani és meghagyja a kormánynak, hogy terjesszen elő erről törvényjavaslatot. Az 1922. évi XVII. tc.-ben benne van, hogy nyújtson be törvényjavaslatot azoknak az intézkedéseknek tekintetében, amelyekre nézve azt a kivételes hatalmat gyakorolni kívánja. A m. kir. kormány ennek a meghagyásnak 1922-ben olyanképpen tett eleget, hogy az akkori nemzetgyűléshez beterjesztett egy törvényjavaslatot, amelyben az esküdtszék felfüggesztése volt. Azóta elmúlt kilenc esztendő, megszűnt a nemzetgyűlés, s az országgyűlés előtt nem újította meg a kormány ezt a törvényjavaslatot. Nyilvánvaló tehát, hogy a kormány a kivéte- \ les hatalom gyakorlását a törvény ellenére tartja fenn magának, mert alkotmány biztosíték az, hogy a háború után minden kivételes hatalomnak automatice meg kell szűnnie. Ha most még hozzávesszük, hogy külön törvény is kimondja azt, hogy a kormány külön törvényjavaslatot tartozik beterjeszteni, akkor még inkább azt látjuk, hogy * kilenc esztendeig ezt a kérdést függőben nem hagyhatta volna. Hiszen csak nem képzeli a t. Képviselőház, hogy ott künn a nép széles rétegeiben, de nemcsak ott, hanem mindenütt, ahol figyelemmel kísérik a magyar állam alkotmányos működését és a törvények kezelését, valaki komolyan veszi azt, hogy egy 1922-ben a nemzetgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatnak ma még értéke volna. Hiszen egy nem is perfektuált, még a nemzetgyűlés elé terjesztett, az egykamarás rendszer idejéből fennmaradt ilyen törvényjavaslatot hova tenne a mélyen t. miniszter úr, hogyan tudná azt új benyújtás nélkül érvényre juttatni % Éreznie kell, hogy ezek a dolgok számonkérés nélkül nem fognak elmúlni. Az nem lehet, hogy mi alkotmányosdit játszunk akkor, amikor mi magunk a legsaríialatosabb alkotmányos tételeket nem tartjuk be. Ha a t. kormánynak az az álláspontja, hogy nem akar esküdtszéket, ám tessék idejönni a Ház elé és beterjeszteni egy törvényjavaslatot az esküdtszék eltörléséről, azt majd tárgyaljuk. De a t. kormány ezt nem teszi, A t. kormány egyszerűen a mögé a spanyolfal mögé húzódik, hogy a t. kormány hivatali elődje 1922-ben eleget tett annak a meghagyásnak, hogy törvényjavaslatot tartozik beterjeszteni. Méltóztatnak komolyan elhinni azt, hogy az a célja egy törvényjavaslat beterjesztésének, hogy a javaslat lomtárba kerüljön, az a célja egy törvényhozó testület működésének, hogy a paródiáját mutassa annak, hogy akar törvényt alkotni ? Azt mondom, mélyen tisztelt miniszter úr, hogy ennél nincs komolyabb kérdés. Nem is az esküdtszék miatt, a magyar alkotmányosság miatt. Mert ha a t. kormány megengedi magának azt a luxust, hogy azzal bizonyítsa a maga alkotmányos érzületét és alkotmányos felfogását, hogy egy a nemzetgyűlés elé terjesztett, nem perfektuált törvényjavaslattal takaródzik és azt mondja, hogy : én ezzel eleget tettem alkotmányos kötelességemnek, benyújtottam a törvényjavaslatot, nincs tovább, akkor higyje el a mélyen tisztelt Ház, (Mozgás a jobboldalon.)