Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

Az országgyűlés képviselőházának U75. lehetetlenség azt a bizalmat felkelteni a népben, amely nem pártszempontból, hanem a törvényhozás komolyságának érdekében szükséges. A kormány ne járjon elő olyan példával, hogy nemcsak az 1912. LXIII. te, hanem az azóta keletkezett külön törvény ellenére nem áll ide és nem vall színt, hogy az esküdtszéket életbenlévőnek tartja-e vagy sem. Tertium non datur : vagy él az esküdtszék törvény szerint, vagy nem él. (Jánossy Gábor: Szünetel!) Ilyen fogalom nincs! (Halljuk! a jobboldalon,) A kormány nem mondhatja ki, hogy egy törvényes intézmény vagy intézkedés szünetel, mert hiszen ebből tisztelt képviselőtársam olyasmik következnének, amiktől Isten óvjon. (Jánossy Gábor: Tudom, tudom0 Ismerem a mélyen tisztelt miniszter úrnak azt az álláspontját, hogy ő ebben a formájában nem híve az esküdtszéknek. Rendben van, de tessék akkor a létező törvény alapjára helyezkedve azt mondani : addig pedig, amíg új törvényt nem készítünk, a régi alapján állunk és akkor az élő, a joghatályban lévő törvény alapján tessék életrehívni az esküdtszéket. Ezek nem megszüntetett és felfüggesztett institúciók. Jogunk van hozzá, hogy követeljük az esküdtszéket, mert nekünk, az ellenzéknek egyik leghatalmasabb kritikai eszközünk az esküdtszék. (Ügy van ! Űgy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez a sajtószabadság kérdése is- Esküdtszék nélkül valódi kritikával élni nem lehet. Ne hallgattassa el a t. miniszter úr ezt a bírói függetlenség betetőzését képező institúciót, erre vonatkozóan nem is jöhetnek semmiféle törvénymagyarázattal. Ne jöjjenek azzal, hogy külföldön milyen irányzatok vannak. Igaz, külföldön az egyik irányzat azt mondja, hogy az esküdtszék módosíttassék. Rendben van. (Meskú Zoltán: Nem jöttünk ezzel!) De hadd helyezkedjem most én arra az álláspontra, amelyre az egységespárt mindig olyan kedvteléssel helyezkedik ; mi a magunk állami berendezésének alapján állunk. (Űgy van! a jobboldalon.) Most ne nézzük, hogy mi van külföldön. A magyar állam belső berendezkedésének háború előtti struktúrája azt találta jónak, hogy az esküdtszék, mint alkotmánybiztosíték, éljen. Én azt tartom, hogy amíg nincs olyan törvény, amely ezt megszünteti, az esküdtszéket működtetni kell. Nincs jóga egy kormánynak sem, de senkinek sem arra, hogy ezt az élő törvényt sarkaiból kifordítsa és különösen nincs joga arra, hogy parodisztikus módon azt mondja : nekem a törvényhozás azt hagyta meg, hogy terjesszek elő erre vonatkozólag javaslatot ; én ezt megtettem ; ezzel kötelességemet teljesítettem, most mehetek. Nem teljesítette ezzel a kötességét, mert én nem tételezem fel a miniszter úrról, hogy holnap vagy holnapután ideállna és egy olyan törvényjavaslatot terjesztene be ide, amelyről már eleve tudná, hogy ezt tárgyaltatni nem akarja. Hát még az olyan törvényjavaslat, amelyet nem is tárgyaltat, amely azóta már papírkosárba került ! Hiszen maga a nemzetgyűlés is megszűnt, egészen új alkotmányos alapon állunk, a kétkamarás rendszer alapján. Magyarország főhatalmának az 1920. évi I. tc.-ben szabályozott tételei követelik, hogy az élő törvények végrehajtása megtörténjék. Minthogy az esküdtszék élő törvény, azt végre kell hajtani s az én szemeimben minden olyan magyarázat, amely ennek ellenszegül, a szuverenitás csorbulását jelenti. Ha magyarázat kell ahhoz, hogy egy élő törvényt ne alkalmazzunk, akkor ez fáj az én lelkemnek és fájhat mindannyiunknak, akik őrizni kívánjuk a maga érintetlenségében a háború előtti Magyarország exakt jogait. ÜfAzt szokták mondani éppúgy, mint a választójognál, hogy : nem ugrunk a sötétbe, nem vagyunk érettek rá. (Zaj.) Ugyanezt mondják most ülése 1931 március i-én, szerdán. 81 az esküdtszéknél is. (Meskó Zoltán : Klein Sándort felmentették volna egészen biztosan!) Miért félnek tőle, t. képviselőház ? (Káinoki. Bedő Sándor : Nem félünk, csak undorodunk tőle!) A magyar nép ítélőképessége elég érett ; (Űgy van ! Ügy van! balfelöl.) a magyar nép ítélőképessége van olyan, mint a szomszédos államoké (Jánossy Gábor : Különb azokénál ! — Kun Béla : Akkor miért félnek ?) és mint akármelyik utódállamé. Csak a szovjetben nincs esküdtszék Európában, másutt mindenütt van, tehát már csak azért se legyünk elmaradottak, hogy minket ebből a szempontból ne kelljen Európa szine előtt a szovjettel egy vonalba állítani. Most ugyanaz a kérésem a miniszter úrhoz, mint a másik, a konkrét esetben volt. Sziklaszilárdan meg vagyok győződve arról, hogy a magyar nép, a nemzetet alkotó nép összessége érett a kossuthi Magyarország megalkotására. Szentül meg vagyok győződve arról, hogy az esküdtszék nyomán lehet az írói toll szabadságát, az újságírónak és szépírónak teljes írói szabadságát megvédelmezni (Kuna P. András : Védőügyvéd!) és szentül meg vagyok győződve arról, hogy minden letérés erről az útról visszavet minket; szentül meg vagyok győződve arról, hogy a kivételes hatalommal való élés alkotmányosságunk sérelmét jelenti. Ezért egyenes feleletet kérek arra : életben van-e az esküdtszék ; ha igen, mi az akadálya annak, hogy nem működhetik Magyarországon 1 (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az igazságügy miniszter úr kíván szólani, Zsitvay Tibor igazságügy miniszter : T. Ház ! Abban a helyzetben vagyok, hogy igen egyenes és igen rövid feleletet adhatok t. képviselőtársamnak, mert az esküdtszék intézményével kapcsolatos álláspontomat először is 1929 június 3-án költségvetési beszédemben, amikor Baraes Marcel t. képviselőtársam tette szóvá ezt a kérdést, másod szór most nem is egészen egy éve, 1930 május 21-én Gál Jenő t. képviselőtársamnak ugyanebben a tárgyban előterjesztett interpellációjára kifejtettem. Azóta semmi sem változott. Legfeljebb azt állapíthatom meg, hogy néhány bírói ítélettel gyarapodott azoknak az eseteknek száma, amikor az alkotmányjogi és perjogi kifogásokat, amelyeket t. képviselőtársam előterjesztett, egyhangúlag, következetesen és állandóan elutasították a felsőbíróságok. Ilyen körülmények között megállapíthatom, hogy az én válaszom t. képviselőtársamnak I semmi más, mint mindhárom pontjára a: nem.j Ennek magyarázata az, hogy t. képviselőtársam az igazságszolgáltatási kérdést jelentő esküdtszéki problémát mint politikai kérdést kezeli.

I (Űgy van ! a jobboldalon.) Éppen politikai vonatkozása teszi a kontinensen egészen mássá, valódi értelméből kiforgatóttá, szemben az angol felfogással, ahol elsősorban mint igazságszolgáltatási intézmény szerepel, (Kuna P. András közbeszól.) s mert tisztán ekként szerepel, azért be is vált. De ebbe a vitába nem kívánok belebocsátkozni, mert ezt nem apró részletekkel akarom megvilágítani, mindamellett különösen azok részére, akik nem emlékeznek álláspontomra y agy is a napló említett helyeire, amikor éppen t. képviselőtársamnak adtam választ, kijelentem, hogy a fennálló törvényes rendelkezésekkel inegegyeztethetőnek, törvényesnek tartom — e tekintetben bírói állásfoglalásra is hivatkozhatom — azt az állapotot, amely ma van. Hogy a jövőre nézve mi a szándékom, nem tartottam titokban, de errevonatkozólag a t. képviselőtársam kérdést sem intézett, mert maga is azt mondotta, hogy e tekintetben az én álláspontomról tájékozva van.